2013. április 14., vasárnap

külcsín, és ami mögötte van

Látom, lecsökkent az érdeklődők száma - ezt a statisztikai résznél tudom megnézni; arra tippelek, hogy van egy ember, aki olvas, a többi meg a guglihoz hasonló kereső program lehet. De nem baj, kedves Egyetlen Olvasóm, mert mint azt vidéki A-nak írtam, számomra az írás egyfajta terápia, és ebből következik, hogy nem az óriási tömegeknek szánom. 

Történt egy-két dolog, amiről még nem írtam, de nem is baj, mert két bulit logikailag amúgy is egybe kell tennem: ti. múlt pénteken is voltam kollegiális buliban, tegnap meg K. leánybúcsúja volt - lelki értelemben ugyanaz volt a végkicsengés; nincs önbecsülésem, és gyakorlatilag emiatt szenvedek hátrányt. Most valahogy mindenhonnan ez az üzenet jut el hozzám.

A múlt pénteki eseményt erősen előparáztam; ti. aggódtam, mit is húzhatnék fel. Nemigen vannak ilyen alkalmakra tartogatott pólóim; és a csicsás cuccokat meg nem szeretem munkahelyre felhúzni. A gond csak abból van, hogy mivel ugyanoda szokott lemenni nagyjából ugyanaz a  társaság, ezért igazi nőként nemigen fűlik a fogam ahhoz, hogy ugyanazt a pólót húzzam föl két egymást követő alkalommal. Hát, ez már nem is nőcis dolog, hanem egyenest hisztis királykisasszonyos dolog, ha figyelembe vesszük, hogy kb. 2 havonta vannak "bulik". Most meg amiatt is paráztam, hogy mivel virtuálisan kiestem a libakosárból, így nem volt indokom a brancshoz odaülni.  Szerencsémre K. már kb. másfél éve le sem dugta az orrát, most lejött, így az volt az alibim, hogy együtt szórakozunk. És sikerült vennem egy olyan pólót, ami szűk, és mégsem éreztem magam kötözött sonkának. Sőt! K. szerint nagyon csinos és dekoratív vagyok, ő még azt is észrevette helyettem is, hány krapek nézett meg magának. Persze, igazi érdeklődés hiányában, mert ahhoz kuglik, hogy oda is jöjjenek. Vagy tényleg valami negatív sugárzik rólam. 
Igazából jól éreztem magam K-val; beszélgettünk, borozgattunk, meg táncoltunk egy nagyot - gyakoroltunk K. esküvőjére :-))
Akadt egy csávó, aki nézegetett - K. szerint engem szúrt ki magának, szerintem nem; de a tipikus pulttámasztós, béna technikával élt. Ezt utálom a pasikban: nézik a nőket tánc közben, és az így kialakult "körtánc" alatt ők leskelődnek. Végül is az nem jár fölösleges zsírégetéssel. 
Persze nekem lett igazam, mert amikor kijöttünk, a fickó K-t szólította le, de K. szerint csak azért, mert mellette volt szabad hely - és a fazon annyira lúzer volt, hogy neki mindegy volt, melyikünkkel, csak ismerkedhessen. K. jól tudja csűrni-csavarni a mondandóját, nehogy a barátnője hátrányos helyzetben érezze magát :-). Nem mintha finom véleménnyel lett volna a fickóról, most csak az enyhébbeket idézem, úgymint "kifogtam az est legratyibb pasiját". K. menekülőre fogta a dolgot, inkább kiment cigizni, hátha  oda nem követi a ratyi-matyi, de sajna kikísérte szegényt, és még megjegyzéseket is tett, hogy "most az egyszer még elnézem" - mármint a cigizést...Ebből is kitűnik, hogy egy szerencsétlen flótás, aki még ott tart, hogy azt hiszi, humorosnak tűnhet, és bevágódhat a  nőnél, ha az első 20 percben nyilvánvalóvá teszi a számára, hogy meg akarja szabni neki, mit tehet, és mit nem. Valóban semmiről nem maradtam le!
A nős, kisgyerekes kollégám, aki minden nőnél bepróbálkozik, ismét tette a szépet, de cserébe tök jókat lehet vele beszélgetni. Most K-val azt fejtegették nekem, mitől döglik a légy, azaz mit tegyen egy nő, ha azt akarja, hogy a kiszemelt áldozat garantáltan beleszeressen. Most nem írnám le a bombabiztos technikát, tekintettel arra, hogy a közelemben nem tolonganak az önjelöltek.
És sikerrel megúsztam a libabrancsot is; K. alaposan megnézte őket magának, kérdezgetett, ki kicsoda, aztán közölte, hogy meglehetősen közönségesnek találja őket. Én meg nem velük voltam elfoglalva - az Égnek hála érte!- hanem egy jót beszélgettem volna egy annyira nem rossz krapekkal, de őt idejekorán elkacsmarta egy nőszemély, így azonban a jónak induló, ártatlan beszélgetés is kudarcba fulladt.

Hát ennyit a bulikról, amik egyre sivárabbak - nekem csak a bulipólók beszerzésének öröme marad, meg némi táncikálás.
Tegnap este, minek utána kivásároltam, meg kiokosodtam magam, megtartottuk K. lánybúcsúját abban a kocsmában, ami elindult a törzshellyé avanzsálódás útján. Az ilyen alkalmak azért jók, mert legalább megismerhetek egy-két nőt a lagzi előtt, és lesz rá esély, hogy ne kukán üljek a pöffeszkedő családosok között :-)) Vicces nálam lényegesen fiatalabb csajokról megtudni, hogy már menyasszonyok. Tulajdonképpen az nem természetes, ami velem folyik. De mindent összevetve, még az estét bevégző szócsatát is figyelembe véve, számomra kellemesen telt az est, sok borral, és sok, hagymás zsíroskenyérrel. És a fő poén, hogy ott volt K. két drámás társnője is, akiknek van már annyi tapasztalatuk, hogy egyből kiszagolták az alapproblémámat: a megfelelő önbecsülés hiányát. Meg is mondták, hogy érthetetlen, miért vagyok egyedül, mert máskülönben jó nő vagyok (és minden, ami ebbe beletartozik), de az azért lejön, hogy nem hiszek sem magamban, sem annak lehetőségében, hogy valaki szerethet engem tartósan, önmagamért...Kicsit nünükének érzem magam, mint akinek a homlokára van írva az aktuális riogató szöveg. És a riogató szövegek is változatosak, és hagymaréteg-szerűek: amikor sikerül egyet lehántani, alatta találod a következőt.

Ez vagyok én: egy esetenként egészen csinos nő, mögötte egy hiányjel. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése