2015. február 28., szombat

válogatás a teljesség igénye nélkül

Most igazi gyöngyszemeket szeretnék idézni a nagyon igényesek társkeresőjéről, szigorúan megtartva az urak anonimitását. De, a gép őket -is- dobta, és kedves asztrós csoporttársaim óvva intettek, hogy legyek figyelemmel és türelemmel, mert szegény férfiak nem tudnak ám úgy írni és fogalmazni, és sokszor bizony nem úgy csúsznak ki a sorok kezük közül...

Első jelölt a 45 éves közalkalmazott (előnytelen, 30 évvel ezelőtt divatos lengyel pulcsiban lefotózva, a kép természetesen szkennelt, nem digitális):

"regelente gyakran nehezen tudok kikelni az ágyból de egy nagy csésze kávéután már röktön szebnek látom a világot a közvetlen környezetem ezért nem veszi rosznéven ha a kávéelőt még nem épp a legvidámab a hangulatom" - Neki jobb fejek az ismerősei. Nekem nem mindenki nézi el a kávé előtti állapotomat.

"szabad időmben szivesen kerékpározok kerti munkát végzek vagy tévézek vagy olvasok vagy zenét halgatok" - Biztos, hogy szokott olvasni?!

"számomra egy kapcsolat ban a hüség a bizalom a tisztelet és a megbecsülés számit
a napjaimat munkával töltöm és utána pihenésell" - A -vall/vell vajon tájszólásnak számít? (Nem, ők mind Gizi néninél tanultak.)

"olyan társat szeretnék aki elfogadna imilyen vagyok és nem akarna megváltoztatni senki sem egyforma mindőnk másabak vagyunk" - Így, így; és mindenki máshogyan értelmezi a helyesírás szabályait!

"azokat nemkedvellem akik pletykálkodnak" - legalább valamiben egyetértünk

"a cigeretárol nemtudnék lemondani" - no comment

(szenvedélye) "kerék pározás fa vágás fünyérás" - helyes, ezek férfias tevékenységek

(kedvenc időtöltései) "munkávall tévénézésell rádiózásall internetezésel" - nem inkább internetezésell??

Igazi kincs a 45 éves vállalkozó, ki pompás arany kapu előtt és egyebütt is pózol a feltett, nem annyira digitális fotókon:
"Írhatnék sok szépet és jót de én inkább őszintén írok.
Puritán körülmények között élek, pánikbeteg vagyok, ja és csak 4 db fogam van az ínysorvadás miatt.
Nincs kocsim, nincs szép házam, de amim van az nagy, nagyon nagy, és az nem más mint a szívem, és a szeretetem. Nem járok külföldre mert messze van, és nem találnák vissza, Ha még ezek után sem menekülsz tőlem kérdezz bátran talán válaszolok :) Csak olyan írjon aki komolyan is gondolja mert unom az "írok majd eltűnök" hölgyeket. Köszönöm" - Ez a stílus utoljára 20 éve tűnt üdítőnek...Nem értem, mi baja az írok-és-eltűnök nőkkel...Nem a férfinak kellene írnia először?
"Az emberek folyamatosan azt mondják, hogy a "megfelelő személy" hamarosan el fog jönni. Szerintem az Én "megfelelő személyemet" elütötte a busz, vagy valami." - Bizonyára így van. Sokunknak lábadozik a jövendőbelije valahol egy kórház mélyén.
"Három féle volt eddig az életemben, volt aki szeretett de kiszeretett belőlem, ez volt a válásom. Volt aki szeretett de meghalt, és volt aki nem szeretett de Velem volt, hogy miért azt Tőle kell megkérdezni. Szóval ezeket szeretném elkerülni. És olyan hölgyet keresek aki szimplán csak szeret de azt nagyon és örökké, bár ez lehet hogy nem megoldható így megelégszem a nagyon sokáiggal." - Még szerencse, hogy sikerült kategorizálnia élete hölgyeit, így könnyű lesz felismernie a megfelelőt (majd ha kijött a kórházból).

(Itt érzi jól magát) Háztetőn - Na, ott vajon mit csinál? Tévéantennát szerel, vagy nyávog a holdnak?

"Társat keresek!
Magamról bővebben: Szeretek utazni, fél éve voltam a szomszéd faluban is. Gyalog, mert nem jár busz, a biciklimet ellopták. Szeretek bulizni. Általános iskolában voltam a farsangon. Nyertem egy első helyezett jelmez tortát, mert azt hitték, hogy parasztnak öltöztem, pedig csak néző voltam az ünnepi ruhában. Kedvenc állatom az ebihal, aminek már van lába, csak az a baj, hogy nehéz sétáltatni. Amióta az egyik egyetemen felújítás van, azóta járok egyetemre is. Takarítani." - Ugyanaz: 20 évvel ezelőtt trendi, nyegle stílus. Ennyire nem kellene lenéznie a felregisztrált nőket.

Hát, főnyeremény ez a férfi is: 47 éves, már nem akar gyermeket, konszolidált mérnökember:

(Amit nem kedvel) " pacalpörkölt, magyar nóta, operett, valóságshowazt sem kedvelem, hogy a súly nem megadható paraméter ezen az oldalon.Én mindenesetre megadom: 85kg. Az vesse rám az első kenyérgalacsint akinek nem számít a külső. :)" - Mondjuk a súlykérdésben van valami igazság, de talán sokkal korrektebb lenne az aktuális, egész alakos fotók feltétele, mert a kilóknál a kilók eloszlása és a testalkat sokkal mérvadóbb.

(így jellemezné magát:) "Szeretem a mindennapi rutint, és ha tudom, hogy mire számíthatok. A véleményem mindig őszinte és egyenes.

Ezt a rendszer írta helyettem, de fogalmam sincs hogy mi alapján. A nem szócska mindenesetre hiányzik a mondat elejéről... :)" - Ezek szerint szereti a kiszámíthatatlan helyzeteket/embereket...:-))
Végül álljon itt egy igazi kiöregedett dzsigoló önjellemzése - a gyönyörű, digitális kamerával fölvett, olasz divatmagazinokba illő krémszín ballonkabátos, illetve autó visszapillantójában megörökített portrékat csak a köldökig kigombolt drága inges fotó múlta felül, de ezeket sajnos itt nem lehet leközölni:
"ŐSZINTESÉG , megbízhatóság , FÉRFIAS megjelenés , sármosság, ápoltság , családcentrikusság intelligencia , egzisztencia , Kedvesség , romantika , szenvedélyesség, érzelmi intelligencia , ragaszkodás, határozottság , érett gondolkodás , komolyság , Lazaság , humor, széles érdeklődési kör , alkalmanként sporttal , és utazással kiegészítve , ....... röviden ennyi rólam,... a többit egy személyes találkozó alkalmával . " - Mondom: össze kellene vetni a fotókkal a tartalmat...
Hát, ennyi volt mára, csak Nektek, csak most, a krémje.

2015. február 22., vasárnap

nincs egy sor

Csak itt a blogban, itt lehet egysoros okosság. A továbbiakban nem reagálok egysoros emberekre. Mert totál fölösleges. Tényleg. Az Univerzumban nincsen olyan, hogy hátha egysoros, és éppen pont akkor nem volt többre ideje. Ha valakinek igazán szimpatikus az adatlapja, akkor nem "bekopogok" hozzá, hanem a tudtára adom több sorban, hogy szimpatikus. Na, ez van.
(És akkor sem írhat egysorost, ha jóképű. Nem lesz ám itt kivételezés!)

Én, mint Buddha-pincsi

Mivel roppant lusta vagyok írni - kifogásokat persze mindig lehet keríteni, most éppen fölváltva a betegség kerülget és egyéb fontos női-tornás teendőim vannak-, ezért gondoltam, idemásolom némi módosítással, amit K-nak már elmeséltem levélben. Újabb "színe-java" élmény a társkeresőn:

Ti. a társkeresőn jelentkezett egy pasi, de nagyon gáz: fényképe nincs fenn (mert miért lenne?), bemutatkozni nem akar "akárkinek" (de vajon ki az az akárki, és milyen szörnyen értékes lelki kincseket rejteget a hölgyek elől, ami miatt nem lehet pár sort sem írni magáról?). A "levele" meg egy sor volt, hogy küldjek neki email címet és akkor majd küld képet, hogy "hátha" (Ugyan mi hátha? Mert ez a duma nagyon bejöhet a nőknek...Tényleg, de tényleg azt képzeli, hogy bármelyik nő sírva nyüszítene a boldogságtól, ha egy pasi csak azért vetne oda foghegyről egy sort, mert hátha???) De mint tudjuk, én nagyon udvarias vagyok, sőt, női élő Buddha és egy birka (no meg egy palotapincsi) keresztezése. Így kapott ő is címet - egy sor, mert az semmibe sem kerül, meg hátha, tudjuk! A fotója, amit küldött, egy beszkennelt fénykép, tehát tompa. Meg nem tetszik. Amúgy kicsit tenyérbemászó a figura. Olyan kis sunyimanó. De azért, mivel udvarias (ld. Buddha-pincsi) vagyok, írtam, hogy jó, akkor szeretne-e ismerkedni. Merthogy a fotót mindenféle kommentek és üzenetek nélkül küldte el (egyáltalán ő lehet azon a képen?!). Mire ő nagy kegyesen odavetett újabb egy sort, hogy ha megadom a telefonszámomat, akkor akár föl is hív...Na, csak így exkluzíve ezt a helyzetet mondjuk egy baszdmeggel jellemezném, akkor is, ha ezt így még soha nem írtam le ebben a blogban, csak kipontozva. Mit képzel? Semmi bemutatkozás és homályos fotó után kiadok egy telefonszámot???? De én még mindig és rendületlenül udvarias voltam (tehát semmi anyázás, sipákolás, pláne nem baszdmegelés), és több sorban megírtam, hogy ne értse félre (és ne, jaj, pont ő ne bántódjon meg!), de ezért és ezért nem adom ki a számomat, viszont én ismerkedés alatt ezt-és-ezt értem. Levelezés, chatelés, személyes tali, ilyesmik...A válasz egy "rendben" volt. Figyelitek ezt a stílust? :-))

És akkor a kezembe akadt egyik jegyzetem egyéni terápiáról, kissé meggyűrve, valahonnan egy szebbik sarkából az Univerzumnak: EGY OLYAN EMBERNEK, AKI NEM TESZ TÖBB GESZTUST FELÉM, NEM KELL TÖBBET ADNI...
SZÓVAL NINCSEN SEMMI LELKIFURDALÁSOM, HA ERRE A RENDBEN-RE ÉN MOST NEM VÁLASZOLOK SEMMIT. ELÉG EGYÉRTELMŰ ÉS SÉRTŐ, AMIT MŰVELT. Szerintem. 

(Nagybetű-kisbetű kezelés pont így, pont most, pont nektek...)

2015. február 10., kedd

még mindig mélyrepülés

Az életem elég szánalmas. A hívás, amiben reménykedtem, nem következett be, pedig úgy éreztem, hogy a másik félnek is muszáj volt valamit érzékelnie abból az energiaáramlásból, ami közöttünk volt. Biztos soványabb/barnább/szőkébb/csinosabb/annál-is-jobb nővel képzelte el ugyanezt. De félre ezt  a fajta nyavalygást, mert hiszen nekem sem felel meg egy csomó ember. Igaz, számomra már nem csak a fizikai lelakottság, hanem a szellemi mocsár is számításba veendő tényező. Nem értem, a különféle guruk hazánkban mire alapozzák azt a feltevésüket, hogy "pedig mennyi ember ébredezik itthon is!". Szerintem nem is! Még mindig csak a lakosság tört része képes a szellemi kómából magához térni, és a szomorú az, hogy ezek közül sokan éppenséggel megtehetnék, mert az életkörülményeik nem a létharcosok közé sorolja őket, akik napi 12-16 órás műszakokat nyomnak éhbérért.
Mondjuk látó csoporttársam erre a fickóra is annyira mondogatta, hogy ezzel még találkozom, de én ebben nem hiszek. Csak én örültem meg túlzottan, hogy nem érzem a szokásos "nem-nem!"-et, és ellenszenvet, és lepukkant energiákat. Hát, ezt mondjuk szomorú így leírni, mert tavaly júliusban kezdtem neki ennek, azóta találkoztam nettó 6 férfival, ebből kettő volt igazán valamire való, és ebből is csak egy ment át az első félperces "letapogatom az energiádat/sorsodat"szűrőn (ezt a tudomány szagmintának nevezi, én nem...)
A mélyrepülést mindazonáltal nem a sivár felhozatal okozza, hanem az a szolgáltató, amelyet próbáltam magam mögött hagyni, mert a beígért exkluzivitás helyett alacsony számú, helyesírására sem igényes alakot közvetítettek ki. Ugyan anno figyelmeztettek, hogy vigyázzak velük, mert ész nélkül leemelik a következő összeget, meg pénzlehúzósok, de mégis beállt egy kis áramszünet nálam a megfelelő pillanatban, és lecsúsztam a szankciómentes szolgáltatás-visszamondást. Így hiába szedtem magam le az oldalról, küldözgették a fizetési felszólításokat, amiket idáig, míg a végrehajtót nem helyezték kilátásba, nem vettem komolyan. A dolog bosszantó volta, hogy én anno fél évre fizettem elő, szóval tök sok időt és bizalmat szavaztam meg nekik - most pedig féléves előfizetési díjat követelnek rajtam. Jogi segítséget kaptam, de annyit ért, hogy elmagyarázták nekem, hogy sajnos ezek a netes szolgáltatások ilyen trükkösen vannak felépítve, és igen, ez nem erkölcsös eljárás, de attól még érvényes a szerződés.
Viszont ma a szolgáltató is válaszolt a levelemre, és megírta, hogy amennyiben befizetem a kért összeget, akkor egy új regisztrációval lehasználhatom azt. Jobb híján tehát meg fogom ezt tenni. 
Annál is inkább, mert a másik társas oldal totál behalt.
Bár az utóbbi időben a Jóisten folyamatosan azt dörgöli az orrom alá, hogy fogjam már fel: nem az számít, mi történik kívül (azaz melyik pasi mennyire megy az egója után); csakis az számít, én mit érzékelek, mert az a tuti frankó. Szóval kétségem sincsen, hogy a múlt vasárnapi randevú alkalmával egy nagy esélyessel találkoztam, csak hát ő mégis inkább visszakozott. Mivel eltűnt, jobb így, mert ezek szerint még neki is akad csiszolnivalója a viselkedésén.

2015. február 2., hétfő

az a fránya matematika! :-))

Évekkel ezelőtt egy kedves asztrológus ismerősöm, akit amúgy reiki-táborban ismertem meg, joviálisan a bajsza alá mosolyogva (vagy inkább somolyogva?) jegyezte meg, hogy mivel az asztrológia matematikai alapú, nagyjából minden 50. emberrel tökéletesen összeillünk. Ez konkrétan igaz. Tényleg matematikai alapú, saját tanárom ráadásul racionális tudománynak tartja - amennyiben racionálisan elfogadjuk a Sors létét (legtöbb ember állítólag nem!).
Mégis hogyan lehetséges, hogy két ember, akiket az asztrológia és a matematika is egymásnak teremtett, merthogy annyira szuper a szinasztriájuk, mégsem lesz egy pár? :-)) 
Az egyik csoporttársam egyenesen odáig vetemedett, hogy valahogy mindig megszerzi az éppen aktuális jelentkező születési időpontját, ami nem kis teljesítmény, hiszen egy adatlapon csak a nap szerepel, sokszor annyira pontatlanul, amennyit a delikvens el akar magából titkolni. És a letagadott évekről ne is beszéljünk! Aztán nézegeti és elemzi a soron következő pasit, rájön, hogy jajjaj, vannak kedvezőtlen csatolmányok, amiket nem szeretne, de ő csak azt kaphatja párnak, ami neki feladat, amit meg kellene oldania.
Néha én is odáig vetemedtem, hogy a megadott napot kikerestem az efemeridában, aztán nem értettem, hova tűnt az a remek kripli, akivel elvileg összeillenék...
Hát akkor most tessék a megoldás: nem elegendő, hogy két ember képlete passzoljon: hiába vannak pozitív fényszögek a bolygóik között, ha nem azonos erkölcsi-szellemi szinten élnek, akkor el fognak beszélni egymás mellett. Van, aki ezt asztrológia nélkül is tudja.
Csak olykor jó lenne ettől eltekinteni.

(Tegnap volt egy randim, és hosszú idő óta először éreztem elsőre, egy óra után azt a fajta izgatott bizsergést, ami alapján nálam átment a kisugárzás-szűrőn. :-)) De nem én irányítom az életem ezen szeletkéjét, és meglátjuk, ő mit akar.)

2015. február 1., vasárnap

und spicces randi

Van még rosszabb, mint hinnéd, drága Olvasó!!!
Ugyebár az volt az alapvetés, hogy amennyiben normálisan kommunikáló ember ír nekem, és mondjuk nem az az abszolút borzadály, akkor adok egy esélyt a kisugárzásnak. Már, ha eljutunk a személyes találkozóig. Amit megpróbálok sürgetni, mert mindent az aura dönt el. Meg az abból áradó információ.
Volt egy ember közben, aki küldött képet, de amíg én hosszúhétvégéztem a szüleimnél, addig ő el is kelt. Valahogy úgy, ahogy az a srác nyáron, akinek aztán egy darabig a társalkodónője lettem virtuálisan (míg össze nem költözött Skorpió-asszonnyal, aki szerintem utána helyretette a házi szabályokat, amikbe holmi társalkodónők már nem férnek bele...másik, még el nem mesélt sztori).
Én amúgy a menet közben eltűnőkre sem lehetek mérges, mert valahol a Jóistennek tisztogatnia kell, csakhát...csakhát. Meg nem szeretném, ha egy J.-kaliberű pasi előtt tisztogatnának, mert azt hiszem, ezt a szintet már megfejlődtem.
No, de hogy visszatérjek a csúfos péntek estére: Jelentkezett egy krapek, aki elsőre sem "olyan" volt (csúnya és számomra dundi, bár ő állította, hogy sportos...hát igen, kb. olyan testalkata volt, mint a törpöknek a Gy...urában :-(( És a haja is hosszú volt. Én már kb. egyetem után leszoktam a hosszú hajú fiúk favorizálásáról.) Viszont: kulturált volt a bemutatkozása, normálisnak tűnt, és úgy voltam vele, hátha. Bár tudtam, hogy ennek csekély a lehetősége, de hátha mégis...Elvitt egy kocsmába, ami tele volt odacsellengő, gyanúsan tini-arcú gyerekekkel, meg pár vén alkesszel. És jó lepukkant, pergő-festékű padokkal volt bebútorozva, ami igen dizájnos és olcsó megoldás. (Mert a magyarok leleményesek!) Ezzel semmi baj nincs, noha ennél meghittebb helyre mennék, ahol nem üvölt a zene. Aztán furcsa, őszinte beszélgetést folytattunk, de folyton sürgetett, hogy igyam már meg a fröccsömet (ő elég gyorsan végzett mindegyik korsóban szervírozott itallal), aztán hozta az újabb kört. Vacsoraidőben, miközben én nem vacsoráztam előtte. Szóval, én azért elég jól bírom a piát, és tudom, hogyan adagoljam, hogy egész este bírjam, de mint már tettem arra célzást, azért sem szeretek piálni, mert sajna mindig mindenre emlékszem. Az éhgyomri alkohol viszont nekem is kemény. Így is megihattam vagy legalább 7-8 deci bort (fröccsként, ha beleszámolom, hogy mennyit spórolhatott le a csapos), és a végére azért erősen éreztem a mozgáskoordinációmon. Nem az egyéb, gondolkodással összefüggő tevékenységeimen! De haza kellett jutnom. És tudtam, hogy nem ivó-törpöt szeretném pasimnak. Pedig intelligens, de a világnézetünk nagyon más.
Nem írt. Egész hétvégén. Én sem. Ma este küldött egy megrovó üzenetet, hogy nem írtam neki, és úgy látja, nem ő kell nekem, bár valószínűleg nekem senki sem felel meg. Ez a mondat nyilvánvalóan róla szól, így bírja elviselni az egója a kudarcokat. Írtam neki, hogy szerintem mindenkinek van megfelelő, még neki is, és remélem, hamarosan meg is leli. 

ÉS TÉNYLEG ÚGY GONDOLOM, HOGY AKAD FÉRFI, AKI MÉG AZ ÉN MÉRHETETLENNEK TARTOTT IGÉNYEIMNEK IS MEGFELEL! :-)) (Van, aki átjut a szűrőn, személyesen is!)

2015. január 22., csütörtök

Áh, van rosszabb!

Igen, azt hittem, nem lehet rosszabb egy olyan randinál, mint amikor jól megalázom magam, mert valamit nem úgy bonyolítok le, ahogy illene. Megjegyzem, ezzel a történettel még adós vagyok. És nem vagyok büszke magamra. Végül is annyi történt, hogy találkoztam egy fickóval, aki a nagy magyar valóságban él, bolti eladó. Immáron 14 éve, ugyanott, semmi szellemi-lelki ambíció, csak ábrándozás (mármint ez a kedvenc tevékenysége). Persze alapjáraton egy normális, jólelkű, átlagos ember, akibe azért szorult némi szellemi érdeklődés is, de a nyitottsága odáig ért, hogy amint jobban érezte magát, hagyott csapot-papot, minden újfajta tevékenységet és visszaállt a megszokott ábrándos hétköznapjaiba. De a leglehangolóbb az volt, amiért találkoztam vele: annyira bénák az adatlapok, és annyira passzívak az oldalakon az emberek, hm, mármint a férfiak, hogy úgy döntöttem, aki első ellenszenves körben nem esik ki, annak adok egy esélyt. És milyen jól tettem! Úgy értem, ha eljutok a személyes találkozóig, akkor aztán minden egyből kiderül számomra a kisugárzásból. De neki az is olyan volt, hogy nem. Hát, nem illünk össze. Nagyjából semmilyen szinten. No és az én hibám az volt, hogy ezt nem közöltem az első találkozó végén, hanem megvártam a másodikat, amikor ő már reménykedni kezdett. Megkérdezte, ő-e az én Adoniszom. Mondtam, hogy az nem...Eleve nem az az adoniszos típus, szerintem nem is tudta, mit mond. De legalább próbálkozott, meg kedves levelet írt, ilyesmi. Én meg jól belegázoltam a lelkébe. Annyira szégyelltem magam, hogy inkább kifizettem az egész számlát...
De van ennél rosszabb, sokkal rosszabb. Elkezdődött a szaturnuszi felkérdezésem. Illetve világossá vált, hogy az utóbbi évek összes próbája, ami B-hez fűződött, ami miatt nem tudtam lezárni a vele való érzéseimet, mind-mind arra ment ki, hogy a hitrendszeremre kérdezzenek rá, és így lesz ez az elkövetkező években. Föl leszek kérdezve, vajon tényleg hitrendszer-e az, ami nekem van. És ebben B. csak a csalétek volt - dehogy volt szellemi realitása vele kapcsolatban semminek! Éli a befásult, megalkuvó életét egy nővel, akivel nem boldog, és az elmúlt években legyártott 3 darab biztonsági gyereket...Én barom pedig mindig elhittem, ha valami égi jelet kaptam, hogy nem zárhatom le. Mert persze a jel B-től függetlenül valós, és a próba abban áll, hogy elhiszem-e végre azt, ami belülről jön belőlem, elhiszem-e mindazt, amit az elmúlt 12 évben kutattam, kerestem...mindannak ellenére, ha a végkifejlet nem az lenne, mint amit én szerettem volna?

2015. január 13., kedd

túl kimerült

Boldognak és elégedettnek kellene lennem, mert a szüleim eljöttek és velem töltöttek pár napot, hogy ne egyedül ünnepeljem a jeles dátumot. Ami jó is volt. Sajnos ez a társkeresősdi nagyon megvisel - egyre nyakatekertebb helyzetekbe kerülök. Tényleg olyan, mintha a sors éppen felkérdezne, hogy megtanultam-e a leckét, tudok-e megfelelően reagálni, ill. el tudom-e fogadni a dolgokat úgy, ahogy leosszák nekem. Nagyon nehéz kedvesen, nem sértődősen, felnőtt módon reagálni olyan emberekre-helyzetekre, amik jócskán beleharapnak a türelmembe. 
Ma még sírtam is. Majd elmesélem. 

2015. január 10., szombat

másnap reggel

Tulajdonképpen nagyon üdvös ez a ráalvásos módszer, mert rengeteg mindent máshogy látok.
Szerencsére igen hamar kiderült, hogy vannak dolgok, amik nekem nem mennek. Én nem tudok ad-hoc 1 órás ismeretség után ágyra menni. Senkivel. Szerintem még egy lélektárssal sem tudnám. Kell pár alkalom, hogy valamiféle kapocs, bizalom alakuljon ki - különben az egész semmiben sem különbözne egy felnőttfilmtől.
Nem szeretem, ha valaki le akar nyomni - a nyers férfierő persze vonzó, és jó, de ha nem párosul egyebekkel, engem menekülésre késztet, és nem "behódolásra". Apropó! A 30 éves fiú valószínűleg ezt akarhatta - máshogyan hogy vehetné rá nők tömegeit, hogy a vágyait kielégítsék? És érdekes kérdés, hogy akkor ezek szerint igenis létezik az a női kategória, aki kb. 40 éves, kijött valami hosszú, szar kapcsolatból, és tényleg nem keres mást, csak felelősségvállalás nélküli kalandot. Nem is értem, az ilyen emberek miért a társkeresőkön, miért nem az alkalmi partner-keresőben kutakodnak? Manapság egész iparág szól a talmi vágyak kielégítéséről...

Ami az idézetet illeti: úgy tűnik, sokaknak tetszik, de K. barátnőm utálja, ahogy a hálószoba-látogató ezo-kisiparos szerzőt is (K. szerint közhelyeket puffogtat némi emberismerettel - én nem olvastam tőle semmit, de nyilván kielégíti egy réteg igényeit, ezért fogynak a művei...). Durvának tartja, mert K. számára ez az idézet annyit jelent, hogy az a jó és hiteles nő, aki azonnal dug, és akinek több időre van szüksége, az automatikusan taktikázik és hidegfejű ribanc.
Nekem más gondolataim lettek, főleg, mikor több embernél olvastam idézetben - és itt elsősorban arra gondolok, hogy felülvizsgáltam benyomásaimat a 42 éves Oroszlánnal kapcsolatban, mert lehet, hogy elsőre kicsit túlzó volt.
Hogy is volt? Oroszlánban az dühített fel, hogy az ő bemutatkozása és egysoros üzenete összhatásában bennem a sértett, lusta oroszlánt juttatta eszembe, aki rendelkezik már némi önismerettel - amikor viszont a fotóját néztem, az egész adatlapot, akkor egészen más energiákat, infókat érzékeltem - és nálam mindig komoly probléma, hogy hajlandó vagyok-e végre megbízni abban, ami belülről jön? Persze simán belefér, hogy olyasmit éreztem meg a fickón, ami benne van, de még nem tudott a felszínre bukkanni, de akkor is!
A szövegéről elsőre tudtam, hogy több alkalommal írta, mindig egy-egy részletet tett hozzá (valószínűleg úgy, ahogy gyűltek a negatív tapasztalatok), tehát nem egy koherens szöveg, viszont így is, mint egésznek van egyfajta összhatása. Az idézetről is sejtettem, hogy ez nem az ő gondolata - de akkor még eszembe sem jutott utánajárni, hogy kitől ered.
Mindezek ellenére az állítás, hogy nem látni az arcát, hogy a szöveg nem egészen én-beszéd (nem csak a maga érzéseiről, gondolatairól ír), még helytállóak, de nem biztos, hogy jogom volt a sértett és lusta oroszlánnal összekötni. Főleg az utolsó üzenete alapján.
Örülnék, ha személyesen is megismerhetném, mert akkor a vele kapcsolatos kaotikus megérzéseim a helyére kerülhetnének, és nem nyomasztana, hogy "nehogy lemaradjak valami fontosról" (most ez a legerősebb, ha rágondolok, hogy ő fontos!).
Ugyanígy örülök, hogy túlestem a 30 évessel a kínos, megalázó beszélgetésen (én éreztem annak, és már tudom, miért).

És még valami nagyon-nagyon lényeges: SOHA NEM ÉREZTEM MÉG ILYEN FONTOSNAK, HOGY A REGÉNYEMMEL FOGLALKOZZAM, HOGY NE ADJAM FÖL, HOGY AMI BENNEM VAN, AZT MEGÍRJAM!

elhagyott idézet keresi...

Elhagyott idézet keresi gazdáját!

Ma volt egy nagyon durva beszélgetésem a 30 éves fiúval: azt hiszem, ő az utóbbi évek legcélratörőbb férfija - hideg fejjel haladt az általa elképzelt irányba. Hogy megfektessen. Csak ezért, semmi másért nem keresett. Neki kell a hang - és akkor én vajon mire vágyom? Mit akarok? Mégis, minek adtam meg neki a számom? Az a fajta rábeszélőke, ami idegesít!!! És mégis: persze, hogy tudtam, hogy csak ágyast keres, de kíváncsi voltam, mert jólesett, hogy ilyen fiatal, és igen, van valami sárm benne, és a hangja is nagyon bejön. Bár nem érzem azt a fajta delejes vonzást, amit tavaszi randipartnerem hangja váltott ki belőlem. Szóval ott duruzsolt a fülembe, hogy ő most másra vágyik, mint én, és nála ez a menetrend: ha bejön a hangja, akkor tali, és irány az ágy! (No jó, beszélgetnek is.) Merthogy most egy idősebb nőre vágyik, aki nem játszmázik, és akivel kölcsönösen szexet és tartalmas beszélgetéseket adhatnak egymásnak.
Szörnyen elbizonytalanított és megrémisztett. Azt hiszem, az a fajta tesztoszteron buzgott benne, ami az elementáris Kos és a sötét Skorpió keveréke, és amire én a nyuszi Mérleg pánikos megfelelési kényszerével reagáltam.
Még vissza is hívott. Hogy a holnapi - szerinte nem vágyott- randim után (az éjszakában...) jól egymáséi lehessünk. Merthogy rámférne egy kiadós szeretkezés egy nálam fiatalabb pasival, hogy helyrerázódjon az önértékelésem. Tekintettel arra, hogy GA. óta (4 éve!!!) nem voltam együtt senkivel. És még ha így is van - csak azt váltotta ki belőlem, hogy pánikosan kimenekültem a helyzetből: én egyszerűen nem ilyen vagyok! Nem tudok másfél óra után ágyba bújni senkivel! Még ha szeretői kapcsolat lenne is, nekem akkor is hosszabb ismeretség, pár délután kellene...

Ráadásul a sérült oroszlán írt, hogy ha rendben lesz a gépe, akkor ír levelet. Mindezt a telefonjáról...És hogy még nagyobb hab legyen a tortán, írt ma nekem egy 57 éves pasi is, aki ugyan jól csűrte-csavarta a szavakat, hogy szerinte nekem mikkel kellene foglalkoznom az elvárások és paraméterek helyett (noha azokról pont szinte semmit nem írtam...)...amikor az adatlapján megláttam ugyanazt a szöveget, mint oroszlánén. Sejtettem, hogy idézet, de ketten kétféleképp ejtették meg, és hirtelen rossz érzésem lett. Aztán rákerestem, kitől vannak az alábbi becses sorok - a spirigurutól, aki sosem járt az én hálószobámban...Íme:


"Azzal a nővel lesz tartalmas és valódi az együttlét, aki képes eléd állni és megmondani, hogy mit akar. Azt a nőt, amelyik nem képes a színházra és a játékra, azt valódi tűz égeti. Amelyik nő hideg fejjel végigudvaroltatja, végigjáratja a férfit a szokásos menetrenden, abban a nőben nincs lángolás, nincs szív és szerelem. 
Csak a hideg, számító ego..."


Én valahogy kezdtem úgy érezni magam, hogy komolyabban el kellene gondolkodnom a 30 éves sráccal történtek tükrében azzal, mit jelentenek e sorok, mert nem véletlen, hogy kétszer is az utamba sodorta a netes Ámor szeszélye...

(És most még ráadásul szégyellem is magam, bár azt nem tudom, miért...)

2015. január 6., kedd

a plüssgyűjtögető

Mégis van abban valami, ha az ember lánya elkezdi gyűjtögetni a kedvenc adatlapokat. Berakni a jobb pasikat a kedvencek közé, hátha...:-)) Kezdem magam úgy érezni, mint kedvenc parfümőröm kreációi között: ez is kell, az is kell!
Azért akadnak még jó pasik ebben az országban, csak többnyire 35 év alattiak...:-))

elrontotta a játékomat

Fúúúúj, annyira genya a pasi! Elrontotta a játékomat! Egyszerűen törölte a 18 éves pasinger adatlapját! No és persze nem válaszolt. Mondjuk az 51 éves sem, de ha ő megsértődik, megérteném, mert sajnos nem voltam a finoman fogalmazás csúcsán...Pedig milyen jó lett volna mókázni egyet! Közben persze rájöttem, hogy ő biztosan látta, hogy megtaláltam a valódi adatlapját (azzal nem törölte magát, csak nem értem, miért nem azon írt...) Bár van egy ötletem: biztosan a másik adatlapját használja a "rendes" társkeresésre, ezt meg a hülyítésre. Most jól lebukott. Majd csinál egy másik kamu-adatlapot, mondjuk egy 22 éves fiú nevében. :-))
Normális levelet az egyik nemdiplomás írt - illetve várakozáson felüli színvonalút. Szerintem írni fogok neki - egy laza beszélgetős kávézás már rámférne, akkor is, ha csak ujjgyakorlat.
Az a pasi, aki kedvencnek jelölt és visszajelöltem kedvencnek, nem is írt. Erről ennyit. Valószínűleg még 50 nő aktuálisan a kedvence. De mi a francnak jelölget be, ha aztán a pozitív jelzésre nem képes reagálni?!
Tudom, hogy ez az egész felhajtás még vagy 5 napig fog tartani, utána már nem leszek érdekes senkinek.
Ja, és a legjobb "levél": egy kedves vip-oroszlántól jött, akinek bátorságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy olyan kép van róla fent, amin lehajtja a fejét, és az arcából semmi nem látszik; lustaságáról pedig csak annyit, hogy egy durván sértett egós maszlagot írt magáról, az igazán mélyen érző nő viselkedéséről - majd ennyit vetett oda nekem: "jaj de helyes vagy"...???
Komolyan nem tudom, hogyan lehetne erre úgy reagálni, hogy az ne tűnjön cinikusnak - énnekem pont az ő viselkedése tűnik rettenetesen művinek, kiszámoltnak. Legjobb lesz, ha indulatmentesen megköszönöm a bókot, és megadom az email-címemet, mivel  még mindig nem tudtam eldönteni, hogy elő szeretnék-e fizetni. Aztán eldönti, mihez kezd vele.

2015. január 5., hétfő

majomkodás

Komolyan mondom, hogy ez a társkeresőzés egy nagy majomkodás! Nem fizettem még elő, de mivel fényképes újonc vagyok, pörögnek a kattintgatások; csak ma kb. 50-en néztek meg - na jó, kevesebben, mert van, aki gyorsan besuvasztott a kedvencei közé. Az 5 levélíróból van egy 48 éves külföldi (nem az eseteim általában, kivéve, ha jóképű angol színészekről van szó, akik kosztümös drámákban domborítanak...); két nemdiplomás (normális, de módfelett egyszerű lelkek a kétsoros ismerkedős dumával...). Egy 51 éves szimpatikus pasi, de már nem akar családot és amúgy is túlkoros - bár a korosztályán belül a kevésbé lottyadt kategóriát képviseli. Ennek írtam egy roppant kínos levelet. Szar, amikor mentegetőzve hárítasz, holott jólesik az érdeklődés...És írt Ő, az önmagát káprázatosan agyafúrtnak képzelő pasinger. Rögtön 1842 karaktert, ami a maga nemében rekord. Kár, hogy a művileg lebutított helyesírása és ponyva stílusa lerombolja mindazt a mesét, amit fölépített szörnyen bugyuta, agyonkonspirált adatlapja köré. A pasi egy nagyon-gáz adatlapról küldte a hosszú levelet azt állítván, hogy egy bankban dolgozik, ezért titkolja agyon magát (Ugyan! Ki az a vezető beosztású férfi, aki a zakós pózolgatás és a pálmafák, meg a kulturált sorok helyett el akarja hitetni, hogy banki alkalmazott, félig magyar csak, félig olasz - már a név sem stimmelt, senki ilyen felmenőkkel nem ad echte magyar nevet a kölykének...) No mindegy, no mindegy! Azonnal feléledt a vadászkopó-ösztönöm - milyen jó kis játszma lenne! Találkozni, aztán kideríteni, hogy tuti nős, vagy valami ilyesmi...Nem nyíltan szembesíteni persze a hazugságai sorával, csak magamban belső elégedettséget átélni!
Aztán, mivel nem vagyok előfizető és az adatlapomat látogatók képét csak torzítva látom, nehezen, vagy egyáltalán  tudom beazonosítani, csak ha nagyon jellegzetes a kép, alaposabban átböngésztem az eseményeket rögzítő részt. Emberünk elkövette azt a hibát, hogy önmagát 18-nak tüntette fel - és az adatlapomat csak egy 18 éves nézegette...Hát, látom ám, hogy a lapom megnyitása és a levél elküldése között mindössze 23 másodperc telt el...Akkor már sejtettem, hogy ez egy előre legyártott sablon - vagy valaki korábban nézegetett. Abban az időben, fél órával korábban csak egy 39 éves pasi nézett meg, jellegzetes, fölismerhető fotóval...Minden, levélírónk által megadott paraméter (magasság, kor, olaszos arcél) stimmelt... Talált, süllyedt.
Persze nem elégedhettem meg ennyi játékkal. Írtam neki is. Remélem, nem túl cinikusat, vagy nem elég okos, hogy olvasson a sorok között! Hiszen a móka még csak most kezdődhetne! Egy pasi, aki valamilyen oknál fogva nem a normál adatlapjával írt nekem...vajon miért? Disznó ajánlatot a normál adatlapjával is tehetne. Föl nem foghatom, mire ez a játék...


2015. január 4., vasárnap

új év, új adatlap

Fölregisztráltam még egyszer a társkeresőre. Most nem az igényesekére, csak egy mezei társkeresőre. Nem lihegtem túl a dolgot, viszont van fényképem is. A legtöbb időt a fotók retusálása jelentette. Nehéz olyan képet találnom, ami nem régi, nincsen reménytelen kalácsképem rajta, és azért a valóságot tükrözi. Bár a szellemi fejlődésem és az alvás jobban érdekel.
(Vajon mi lesz az a nagy fordulat és mikor következik be?!)

By the way: Mivel szolíd fél évecskét nem írtam rendesen, így amikor nem lesz izgibb téma, majd megörvendeztetlek benneteket olyasmikkel is, amik az elmúlt hónapokban történtek, pl. a fickó történetét, akinek társalkodónője voltam egy darabig.

Péntek

Pénteken pedig M-hez utaztam ki - számomra a város másik végében lakik. M. nagyon készült: főzött (méghozzá igen finomat! mozarellás csirkehusit, sütöt tepsis krumplit, készített salátát, és még süti és csokilikőr is volt...)
De végre egy fél napot együtt tudtunk tölteni, és M. kérésére neki is vetettünk tarot-ot. Érdekes módon ő is elégedett volt azzal, amit hallott, holott neki sem "jósoltam", csak 1-2 dologra rákérdezett. Ő pedig SVT-vel letisztított engem. Rákérdeztem pár emberre, hogy esetleg van-e valamelyikükkel még függőben lévő, tisztítandó dolog (nem szeretem a lezáratlan dolgokat), így segített nekem.
M-ben azt szeretem, hogy nagyon alaposan SVT-zik: ti. sok időt tölt azzal, hogy önmagát semlegesre letisztítsa (ti. hogy ne befolyásolja a kezelést az ő gondolatmenete), és most elég erős energiákat éreztem: egyfelől nagyon kellemes, ellazító energiát, de a szívcsakrámnál fájdalmat is - ez állítólag normális.
Rákérdeztem pár "irányvonalra" is, ti. az elkövetkezendő hónapokban mivel van dolgom, mi az, amivel érdemes lesz foglalkoznom, és volt, ami meglepett. Azt eddig is sejtettem, hogy nekem a kristályokhoz van némi közöm. A kérdés már csak az, hogy mikor és hogyan fogom az erre vonatkozó feladatomat megkapni. A másik egy érdekes terápiás módszer kipróbálására vonatkozott.

Ez utóbbiról egyelőre annyit, hogy ősszel elunva a bizonytalanságot, az újabb hízást és csesztetést, elmentem laborvizsgálatra, és kiderült, hogy IR-em van (nem akarom kiírni, mert ez egy divatbetegség, sok nőci keres rá a neten); illetve elmentem mágneses biorezonanciás állapotfelmérésre. Ha írtam már, akkor ne olvassátok tovább, de egy biztos: ez egy baromira jó állapotfelmérési módszer, nálam mindent kenterbe ver! Szerintem hónapokat kerengtem volna az állami rendszer bugyraiban, és akkor sem tudtak volna értelmeset mondani, mert 1. apróbb elváltozásokat nem nézegetnek pénztári pénzből, 2. viszont minden mindennel összefügg, különösen az emberi testben, és a hivatalos rendszer erre vonatkozóan sem lát semmit, mert ők részrendszereket, egyes szerveket nézegetnek. Vagyis: ők adnak gyógyszereket egyes különálló dolgokra, de azt, hogy ha valami elmozdul, akkor vele mozdul a többi részegység is, és ez milyen hosszú távú következményekkel, és összefüggésekkel jár, nos...hát...szóval megoldást, "gyógyulást" ne is remélj tőlük!
Így most egy valag pénzt költöttem és költök étrendkiegészítőkre, amelyek segítenek az egész rendszer (a testem) funkcióinak helyreállításában. Az IR, és az anyagcsere ezen része egy dolog. Másik a májfunkciók, a zsíranyagcsere, és vele együtt a hormonok, a súly, a tápanyagfelszívódás - merthogy a bélflórám sem az igazi. Igazából hiába ettem akármit, a vitaminok nem szívódtak fel. És állati fáradt voltam/vagyok a  kialvatlanságtól és a rossz felszívódástól. Ezt valószínűleg semmilyen átlagos kivizsgálás nem mutatná ki. De nem ezzel akarok foglalkozni - lehet, hogy egyszer ezt is leírom tisztességesen. (Nekem egyébként a laboreredményeim úgy általában jók, a súlyomon kívül nem volt tünetem...)
A módszerről annyit, hogy minden elmozdulást, kezdődő eltérést kimutat, testi és lelki szinten is. Ha valaki hozzáértő kezel, akkor ő ezen infók alapján egy komplex, az élet minden területét érintő programot tud előírni neked, amiben az étrendkiegészítők, ill. a táplálkozás csak egy dolog. Nekem ehhez hozzátett még többmindent: a kardió mozgást, a megfelelő pihenést, alvást, többféle torna és masszázs lehetőségét és más terápiákat is. Részint opcionálisan. Merthogy nem elegendő a bogyókat bevenni, ez nyilvánvaló.
Ami engem is meglepett, hogy én úgy érzem, talán az egyik legfontosabb ezek közül a megfelelő alvás biztosítása - ha beszélhetek egyáltalán projektről, akkor ez az lehetne: hogy elérjem a napi 7 órás alvást.

ez lesz az idei évem (állítólag)

Azért én is kihasználtam a lehetőséget, és rákérdeztem, velem mi fog történni idén, mármint mire érdemes koncentrálnom. Zsenge írói törekvéseim és spirituális ambícióim vajh' ki fognak-é bontakozni?!

Amúgy ahhoz képest nagyon jól ment nekünk - lehet, hogy  a fáradtság miatt, de kikapcsolt a túlságosan tudatos részünk, és mindenki nagyon intuitívan húzkodta ki a lapjait.

Nekem nagyon ambivalens dolgok jöttek ki. Elöljáróban annyit, hogy nem a már megadott kirakási módokat vettük figyelembe, hanem ami a lapkeverés során "jött" mint infó.
Így magamnak is egy 4+3 lapos kirakást találtam ki - ahol a négy alsó lap az anyagi, azaz hétköznapi szintet jelentette, míg a 3 fölső a szellemi szintet - ahogyan a 4-es szám az anyagot, míg a 3-as a szellemet jelképezi.

Szóval: az látszik, hogy nagyon levert, csalódott vagyok (amit a sikertelen párkeresősdi miatt nem is csodálok; mert amennyire felfrissülve  és lelkesen vágtam bele, az érdektelen, igénytelen férfitömeg annál jobban lehangolt...) DE!!!!  És itt a lényeg: az idei évben képes lehetek ezt felülmúlni, és a hétköznapi tevékenységeim során felfedezni és kibontakoztatni a bennem rejlő végtelen sok szépséget és kreativitást. Csupa pozitív, kreatív volt a másik 3 lap. K. föl is adta az egyiket "meditációs lapnak"; ti. nézegessem, hogy megértsem és megtaláljam magamban azt a sok szépet és jót, amit még nem vagyok hajlandó észrevenni és értékelni. Szóval hétköznapi szinten ez igen biztató.

És akkor jött a döbbenet a szellemi szinten: tunyaság, fájdalom és a harmadik legnegatívabb lap...K. érdekes dolgot hozott ki az egészből, hiszen az nem lehet, hogy a hétköznapokban csupa pozitívat éljek meg és ehhez egy ennyire negatív szellemi rész társuljon...Ő úgy értelmezte, hogy ez egyfelől jelezheti, hogy utolsó éves vagyok asztrón, és talán nem fogok visszajárogatni a tanár óráira (noha kellene, hiszen nem úgy használtam ki ezt a 4 évet, meg rámférne)...Ugyanakkor ez jelentheti azt is, amit K. már többször mondott nekem: hogy én nem vállalom fel a spiri-képességeimet; ti. vonakodom elismerni, ami bennem rejlik. És talán most kívülálló és nagyon kemény események egy ilyen irányváltoztatást, váltást fognak hozni az életemben. Nem a spiritualitástól való elfordulást, hanem azon belül valami komoly volumenű változást.
Úgyhogy izgulok ám, rendesen!
(Jó lenne már végre "megtalálnom" önmagam...)

új év, új profil

Mindenkinek boldogságos új évet!!!
A keresőprogramokon kívül mégis van egy olvasóm, M., akinél pénteken, azaz 2-án jártam kint. Előtte elmentem K-hoz és férjéhez szilveszterezni. Nem tudom, mennyire fogja befolyásolni az új évet, de nagyon zártkörű kis bulink volt: konkrétan négyen voltunk, K., a férje, a férje legjobb barátja, szintén-szingli H., valamint szerénységem. Mind a négyen önismeretes, pszichodrámát és egyéni terápiát megjárt veterán harcosok. :-)) 
És nagyon jó volt! Beszélgettünk, ettünk-ittunk (soooookat - 2 üveg pezsgőt, meg 3 üveg bort és némi pálinkát is...) - igen, ezt mind megittuk!
H. nagyon mókás pasi - ami magas labda, arra mindenre lecsapott, bár nagyon udvariasan csak K-t szívatta, mint háziasszonyt, engem a szegény szingli barinőt nem. Cserébe én sem szívattam őt, no de mindegy!
H. nem az esetem, és én sem vagyok az ő esete, ezt csak azért írom, ha valakinek még némi mutyiztatás ugrott volna be, de nem volt - mivel K-ék lagziján már találkoztunk, és megbizonyosodtunk, hogy a Jóisten nem egymásnak teremtett minket. Meg én kövér lennék H-nak, bár neki ifjúkori nagy kedvence és azóta is zsánere az egyik legszexisebb magyar színésznő, aki mindenféle volt a hosszú évek során, csak csontsovány nem.
Nem ez az érdekes, hanem az, hogy nem sok kedvem volt elmenni, mert szívesebben henyéltem volna a kanapémon ócska filmeket nézve, de tudtam, hogy addig kell menni, amíg hívnak, no meg nyilvánvaló volt számomra, hogy csakis jól érezhetem magam K-ékkal.
Szóval ettünk-ittunk, beszélgettünk. Aztán éjfél után kezdődött a magánbuli, DJ Macska nyomta (K. férje válogatta a számokat). H. csinált pár nagyon gáz bulifotót, amiken szerencsére nem látszik az arcom, így ha fel is rakja a fészbukra, akkor sem leszek felismerhető...:-)) (Rajtunk maradt a ruha!!! de így is tiszta partiarcok voltunk!!!)
Az ereszd-el-a-hajam buli 3-kor végződött, amikor is kidőltünk, és letettem azon tervemről, hogy éjszakaival hazamegyek. Inkább ágyba bújtam H-val...Nem tudom, ez pozitívan fog-e hatni az idei évemre párkapcsolati szempontból, mivel semmi nem történt, azon kívül, hogy nagyon frusztrált, hogy valaki idegen fekszik mellettem (az elmúlt években túlságosan is hozzászoktam az egyedül alváshoz). Valamint K-ék sünje (éjszakai állat) egész hajnalban futóversenyt játszott a dobozában.
Három óra alvás után fáradtan összeszedtük magunkat, kávéztunk, aztán K. közölte, hogy akkor ő most jól kihasználna engem, mármint a tarot-vető tehetségemet.
Jobb, ha bevallom: én magamat nem tartom tarot-vető tehetségnek, egyszerűen egy könyv segítségével, ismerve a barátaim életét-lelkét, némi intuícióval próbálok értelmes dolgokat kihozni. De K-ék nagyon is elégedettek voltak velem! A két férfi is. Mert hát ők is kérdezni akartak. Azért mi nem jövőbelátóst játszunk a kártyával, inkább helyzetelemző, ebben-ez-a-lehetőség-rejlik-re használjuk.
De három emberre odafigyelni, és koncentrálni kialvatlanul és másnaposan eléggé leharcolt.