2012. szeptember 26., szerda

nem jár egyedül

...ti. a baj. Az egy dolog, hogy valahogy az összes költségem megtriplázódott, mióta beruháztam a számítógépre - az, hogy venni kell még egy rootert, egy normál asztro-programot és egy nyomtatót, nos ez alaphangon lesz 40 db ezres...Khm. Csakhogy én váratlanul beruháztam a masszázsra, meg családállításra is...khm-khm...És, ha ez nem lenne elég, a lakásbiztosítás is szeptemberben volt esedékes, valamint az A...-cég (kedvenc arcápolók, vitaminok, tisztítószerek) éves tagsága is...Jó, hogy 2012 van, és nem érdemes megtakarítani, de!
És ma jelzett a mosógép! Éreztem, hogy ha lecserélem a gépet, akkor valami még meg fog szívatni, és sejtettem, hogy ez a mosógép lesz, mivel már 6 éves, és a mai gépeket valahogy nem 20 éves teljesítményekre tervezték. Nos, a kicsike ma elkezdett rakoncátlankodni: először egy 75 perces programot nem fejezett be a 140. percben sem, majd, mikor leállítottam, az öblítő programot sem akarta abbahagyni: csak centrifugázott, csak centrifugázott, egyre gyorsabban (a hangja meg mint egy éppen a Holdra induló rakétáé!)...Eluntam egy idő után, és leállítottam.
Előkotortam a jótállást, a szervízlapot és a blokkot is - ez mind kell ahhoz, hogy kapjak alkatrészt. Amit elvileg 8 évig biztosítanak. Nos, arra számítok, hogy a programozó panelt (bizonyára van egy ilyen nevű elem a mosógépemben) kompletten ki fogják cserélni. Ez legalább egy húszas lesz kiszállással. Jobb esetben. A neten ugyanis az én típusom nem szerepel a szervíz honlapján...khm. Valahogy nem szeretnék hirtelen új mosógépet venni! Meg még a beígért 8 éven belül vagyok.
Így ma szomorúan mentem el bokszolni, és az sem vigasztalt, hogy a 3 jóképű bokszolóból kettő megjelent az edzésen.
És az sem vigasztalt, hogy a masszőr ma megint elmondta, hogy mennyire rendkívüli módon feszes a bőröm. A gazdag nők fitneszklubjában, ahol dolgozik, a nők bőre nem ilyen feszes, de azért nem, mert komoly kritériumoknak kell megfelelniük: némelyikük fősulis kukuríkú (kell a suli menedzseléséhez, meg a teste fenntartásához a havi 7-800 ezres bevétel, hiába); némelyikülk gazdag fickó nője, aki életmódja miatt belekerült egy durva jojó-körbe: feljön két kiló, azonnal leadok 5-öt - mindegy, hogyan: egy hétig benn ülök a szaunában és csoffadtra fogyom magam, mályva-kapszulával és csukamájolajjal fosatom meg magam, és ezek után még aerobikolok is...Hát, ilyen körülmények híján nem is olyan nehéz szép bőrt fenntartani, nem? :-))

És megtaláltam a sminkes-paradicsomot!!! Mmmmm...álmaim szemfesték-palettáját, amit sminkesek is használnak esküvőkön (28(!!!) gyönyörű, természetes szín, elérhető áron...) Huhh! Ez valóban nagy kísértés! Igaz, ez a paletta nagyjából nagymama koromig elegendő lenne - akkor is, ha soha nem leszek nagymama. És nem, nem rendeltem meg!!! Csak gyönyörködtem! És elábrándoztam, hogy profi sminkesnek kellett volna mennem, és a filmes paradicsomban dolgoznom gyönyörű ecsetekkel undok filmsztárokon...
És még ők is tudnak újat mondani: tudjátok, mi az a primer és hány fajtája van? Nos, ez az alapozók, szemfestékek "alapozója", amit a bőr hibáinak kiegyenlítésére használnak, ill. szem körül a színek fixálására, intenzívebbé tételére. Valami hasonlót mi is használunk szemhéjalapozóként, ill. néhány bolti márka megjelent már az alapozó alapozójával...Természetesen a hétköznapokban nincsen ilyesmire szükség: képzeljétek csak el, hogy az egyik profi fotózásra gyártott ilyen alapozó szilikon-alapú...Nincs mit csodálkozni azon, hogy mitől olyan pocsék a sztárok bőre!
Viszont érdekes ezekkel a márkákkal megismerkedni, olvasni róluk. (Hát, igen: ilyen költekezés mellett csakis olvasok róluk...)

2012. szeptember 24., hétfő

feszes

Tegnap este feszes tempóban reikiztem, ami átment egy fél éjszakán át tartó forgolódásba. Megint alig aludtam. Már kezdem megszokni. Bizsergések, vándorló csontfájdalmak, melegség. Korábban már 3 -4 polárpokrócot is elviseltem magamon - tegnap éjjel lerúgtam, és egyetlen kis nyári takarót hagytam magamon.
Ma megvolt az első kezelés - minő meglepetés: a srác ugyanazzal a márkájú termékkel kezel, (és a cég fejlesztette galvános készülékkel), amikről tavaly a kollégám már oly sokat beszélt (vettem is drága arckrémet télre, de annál is drágább cuccokat nem). Nos, legalább jó hír, hogy ez a termék tutira hatni fog - a cég elhíresült überhatékony, jövőorientált termékeiről.
A masszőr megjegyezte, hogy nagyon feszes a bőröm, ill. meglepődött, mert nagyobb hasra számított. És közölte, hogy azért van ám hasizmom! :-)) Ezt bóknak értékeltem. Jól elbeszélgettünk kezelés után a masszázs rejtelmeiről; egyre többen kérik tőle a hagyományos masszázst, ami gyakorlatilag minden, a bőr alatt elérhető izomra kiterjed...Igen, ODA  is... és ODA is! Hát igen, kicsit izgult, mi lesz, ha a kedves vendég mást is akar, de a vendégek általában ellazultan lecsúsznak a kezelőasztalról, és elalélva kúsznak haza, pajzán gondolatuk már nem támad. Szerintem (ezt meg is mondtam neki), az embereknek, amennyiben tényleg kapnak egy jó kis masszázst (mármint nem simi-simit, hanem masszázst!), akkor eszükbe sem jut olyasmi, leginkább csak szundikálni szeretnének...De azért jól indítunk; feltéve, ha a 10 alkalom után szeretném a masszírozást is igénybe venni, akkor levehetem a bugyimat is, szigorúan opcionálisan...hihihi! Ja, és a teljes mellkas átmasszírozása elvileg hozzátartozik a normális teljes testes masszírhoz, csak a masszőrök ezt ki szokták hagyni a  vendégek miatt, bár mostanában egyre több ember kéri (szintén hátsó szándék nélkül)...Vicces volt ez a beszélgetés.
Nem is tudom: már évek óta csak a nődokim lát az éves szűréskor, nem biztos, hogy a következő "szerencsés férfiúnak" a masszőrt szeretném :-)) Bár egy masszázs kétségkívül kellemesebb, mint egy orvosi vizsgálat...

2012. szeptember 23., vasárnap

gyors válasz

Elég gyors választ kaptam az égiektől. Tegnap ugye azt írtam, hogy többet szeretnék foglalkozni a reikivel megint - de igazából azon gondolkodtam, mi lenne a megfelelő formája a dolognak. Nem fogom minden nap magamat kezelgetni (bár megtehetném, ahogy az első fél évben friss reikisként ezt meg is tettem). 
A házas kolléganőm, aki mérsékelt ezós, mindig mesél a vidéki anyósáról, aki nem mérsékelten, hanem totálisan ezós. A néni mostanában rákattant egy magyar látó médiumra -a nő nevét a kolléganő megadta.
Nézegettem az illető oldalán lévő írásokat, kiket tart hitelesnek, ilyesmiket. Az ember mindig találkozhat új-régi gondolatokkal. Én az ilyesmit azért szoktam átnézni, mert abból, hogy a másik kiket tart referenciának, el tudom dönteni, számomra mennyire hiteles az illető. Bár a hitelességhez hozzá kell tennem, hogy nálam a legfontosabb a személyes találkozás - én mindig a megtapasztalt energiák alapján döntök, mert amit én átélek/látok és  jónak érzek, az az elfogadható számomra. Így volt ez a gyógyító asszonynál és az asztró-csoporttársak esetében is - a megtapasztaltak alapján mondom, hogy azok valós történések voltak.

Szóval: a nő közzétette azt a közvetítést, ami a magyarokra vonatkozik, és amit 2010-ben kaptak, amikor K... entitás közvetítője itt járt nálunk. C. úr nem ismeri a magyar történelmet (átlag amerikai, bár sokat utazott közvetítői mivoltában). A közvetítés aggasztó abban az értelemben, hogy nekünk, magyaroknak fontos szerepet szán a felemelkedés folyamatában. Ezt azért találom aggasztónak, mert szerintem a mi kis nemzetünk szörnyű kisebbrendűségi fóbiáktól szenved, ezért kompenzál, ami elvitt minket a magyarkodás irányába. Ennek olyan remek oldalhajtásai vannak, amik a ki-tudja-milyen forrásokra hagyatkozó mindenféle új-hun irányzatok (összevegyülve a szélsőségesekkel) - és ők keverik a szezont a fazonnal, és a nyelvünktől kezdve mindenbe mindent belemagyarázni látszanak. Nem vagyok történész, tehát nem tudom, milyen történeti-régészeti forrásaink vannak - gondolom, ezek azért naponta gyarapszanak, de néha olyan hihetetlen dolgokkal állnak elő emberek...
De nem szeretnék elhamarkodott véleményt formálni, mert igazából nem ismerem ezeket a nézeteket, ahhoz nekem hosszú napokat kellene annak szentelnem, hogy belemélyedjek ezeknek a nézeteknek/kutatásoknak/felelevenített hagyományoknak a megismerésébe. Meg teázhatnék Árgyilus királyfival az Aranyos Szegelletben, miközben a mesés és misztikus magyar nyelv rejtelmeiről csacsognánk...Ki tudja, lehet, hogy egyszer ez is be fog következni. Az az igazság, hogy már én is régóta nem hiszek a finnugor rokonságban, de a látók és ezoterikusok elég meredek irányba vitték a magyarkodást. 
Ugyanakkor furcsa volt, mert meghallgattam ennek a nőnek egy másfél órás előadását a magyarok (illetve a magok) szerepéről - egy része kínaiul hangzott, de voltak olyan részek, amik a felemelkedést kísérő tünetekről szóltak, ill. az oldalán olyan forrásokra is utalt, akiket hitelesnek és jónak tartok - szóval elgondolkoztam. Végül is annyi a különbség közte meg köztem, hogy ő kicsit többet lát, pl. "csillaghajókat", és ezekkel az információkkal ki is áll az emberek elé. Emlékszem, a gyógyító is arra hivatkozott, hogy aki az égiekkel paktál le, az kénytelen elfogadni és felülbírálat nélkül teljesíteni a kívánságaikat, és nem megkérdezni, hogy pl. "ez az ember kicsoda és miért kell most meggyógyítanom?"...

No, de nem erről akartam írni. Ez egy érdekes szellemi kaland - talán többet fogok a magyarságról olvasgatni a neten hitelesnek elismert történeti kutatók, meg kevésbé hitelesnek tartott, a táltos-hagyományokat továbbvivők írásait is - végül is, nagy rajongója vagyok a Gergő-könyveknek is!
Elolvastam K... entitás a magyarokhoz szóló üzenetét, amiben kiemelte, hogy az országunk területe alatt nem véletlenül van az az óriási vízkészlet, és hogy ennek a vízkészletnek a szellemi megtisztításával milyen sokat tehetünk. A víz programozhatóságáról már írt anno egy japán, Emoto, akinek a művével még a reikisek között találkoztam, aztán a gyógyító is erre hivatkozott. És nekem még a reikisek között, évekkel ezelőtt, mielőtt C. úr idelátogatott volna, felmerült a gondolat, hogy a fénykörrel, vagy egyénileg is a vizet tisztítsuk, ami a lábunk alatt van...csak ez a gondolat elsikkadt. Így ma nagyon megörültem ennek. A víznek óriási ereje van, és ezt isszuk meg.

----------------------------------

Ma meglátogattak a szüleim. Egészen pontosan: hazafelé nyaralásukból beugrottak hozzám ebédre. Hoztak egy mamuszt ajándékként, amit már birtokba is vettem - kissé hűvösnek érzem ezt a szobát így, vasárnap.
Ma reggel megpróbáltam meditálni, de megint nem az történt, amit vártam volna (soha nem az történik, csak én képtelen vagyok ezt megszokni). Ami a lényeg: feketén-fehéren láthattam, micsoda hátrányokat okoz a hitetlenségem, a kétkedésem. És egyértelműen megkaptam az útmutatást: a hitemet kell megerősítenem, mert addig semmi sem fog velem történni. Nem mintha ezt évek óta nem tudnám, csak úgy voltam vele, hogy amíg más teendőim is voltak, addig nem volt zsenánt ezzel foglalkozni. Mostanra viszont gyakorlatilag kimerítettem minden lehetőségemet, és maradtam én meg a kételyeim - tessék már vele valamit kezdeni!!! (És ha már itt tartunk: maga ez a gyors válasz is bizonyíték a Jóisten gondoskodására. Innen már csak egy lépés, hogy elhiggyem: illúzió, miszerint önfenntartó vagyok, hiszen ez is az ő keze munkáját dicséri.)

Ja, és holnap kezdődik a zsírmasszőzzel a nagy kaland.

2012. szeptember 22., szombat

megújulva

Nos, ezentúl kicsit könnyebb lesz az életem: tegnap a kollégám beüzemelte az új gépet, legalábbis használható állapotba hozta. Szakember, és nagyon igényes (Oroszlánról van szó, K. barátnőm volt vőlegényéről)...Szóval Oroszlán nagyon igényes, és nem ismer ellentmondást, amennyiben számítógépekről van szó. Így a 8 gigás döcögőm után lett egy 1 terrás sugárhajtású házi notebookom. Őoroszlánsága választotta ki rá, hogy miket telepít - mivel böngésszek, milyen dolgokat érdemes beszereznem. Persze az lett a vége, hogy a nyomtató mellé veszek majd egy rootert is, mert azzal biztonságosabb...Oroszlán meg amúgy is jön még, mert nem tudta befejezni a munkát - a gépen rendet kell rakni, a régiről törölni mindent, el is kel szállítani (közölte, hogy ne cipekedjek a monitorral!).
A gép hátránya, hogy 64 bites, és ez az egyetlen formátum, amin a  kölcsönkapott P... asztroprogram nem fut; így kénytelen leszek vásárolni egy szoftvert. De nem bánom: most minden programot vagy megvettem, vagy ingyenes. Így jobb a lelkemnek. 
Tegnap hajnali 1-ig zenét hallgattam, és kedvenc színészem romantikus filmjeiből csemegéztem a y..t..-n. Micsoda élmény! a 3 perces dalokat nem 7 perc alatt játszotta le a gép, 10 másodperces megszakításokkal! :-)) Ma végre elolvastam Á. férjének a bejegyzéseit (kissé lemaradtam, de az utolsó időkben szinte utáltam bekapcsolni a gépet, annyira nem működött flottul...)
Beszereztem egy headsetet is, és kreáltam egy skype-azonosítót. Így sokat tudok majd beszélgetni vidéki A-val, M-mel, vagy Á-ékkal Londonban.

-------------------------------

De megújultam más értelemben is: igyekeztem zugolvasó L-nek reikit küldeni. Azt tudni kell, hogy a reiki ott hat, ahol kell (ill. ahol lehet), de az asztrós ismerőseim mondták, akik más módszerrel segítik az emberek felépülését, hogy az ilyen energia-gyógyítások hátránya, hogy egy fontos elemet kihagynak: a bűnbocsánatért való folyamodást. Márpedig senki addig nem jogosult a sorsán változtatni, amíg nem nyer bocsánatot. Arról nem is beszélve, hogy még egy reikivel is úgy bele lehet nyúlni egy ember karmájába, amivel a kezelő magának gerjeszthet fölösleges karmát.
Szóval, úgy próbálkoztam, hogy a kezelést egy viszonylag komolyabb ima-bűnbocsánat-kéréssel próbáltam fölvezetni, kérve, hogy csak azt tehessem meg, amire jogosult vagyok. 
A történethez tartozik, hogy korábban, egy olyan meditálásom során, amikor is B-re kérdeztem rá, bevillant egy dátum: szeptember 17-e, de semmi más információ nem jött; ill. az utóbbi napokban sokat gondoltam az olyan ezoterikus marhaságokra, minthogy "akkor kaphatod meg, amire vágysz, ha lemondasz róla, ha elengeded" - ti. az ember nem tud arról lemondani, amire vágyik (vagy ahhoz buddhának kellene lennie).
Nos, 17-én egész nap semmi nem történt, így este nyugodt lélekkel készültem L. kezelésére. Hááát...elindult valami hihetetlen melegség - inkább forróság, az egész testemben. Nem csak a kezem szurkált (a reikit sokféle testi érzet kísérheti, a kezelő sok mindent érezhet  a kezével), hanem a lábamban is szurkálást éreztem. Aztán lángokat láttam: óriási, lobogó lángokat. Végül megláttam őt is, J. urunkat; abban a formájában, ahogyan már korábban is láttam, és az a nagyon erős szeretet-érzés, amit csak vele és hozzá hasonló vendégeimmel éreztem, szóval a szeretet érzése is vele jött. 
Igencsak elcsodálkoztam - ti. lángokat eddig még egyszer sem láttam, ráadásul az utóbbi időben nem nagyon  "látom" alak formában őket, inkább energiákat érzékelek, mint jelenlétet, vagy rám vonatkozó képeket látok. Szóval elcsodálkoztam, de meg is örültem neki, mert biztos voltam, hogy ennek nagyon pozitív hatásai lesznek. A kezelést apránként befejeztem - aztán elkezdtem bőgni, mint a  zálogos tehén. Hullámokban tört rám, és már tudtam, mit kell tennem: elmondtam J. urunknak, hogy nem bírom tovább, én már nem tehetek, és nem is akarok tenni semmit, átadom neki a B-vel, és általában a párkapcsolattal kapcsolatos problémáimat, és tegyen ő valamit - ti. valamilyen irányba induljanak el a dolgok. Azt is tudomásul veszem, ha egész életemben egyedül kell élnem, csak történjen valami, mert én nem bírom tovább. És én csak kérhetem...de bármi legyen is, elfogadom azt.

--------------------------------

Viszont az is biztos, hogy nem csak a kristályokkal, de a reikivel is többet fogok foglalkozni. 

2012. szeptember 16., vasárnap

hit-mérő

Nem tudok erről nyugodtan írni. És mégis muszáj lesz: Tudom, hogy minden, de minden mostanában a teljesítendő feladatokhoz tartozik. Mindenki kapja, csőstől. Minden nap. Ki-ki igyekezete szerint. És teljesítünk. Hol jól, hol rosszabbul. 
Nekem a legnehezebb a hitemet megerősítenem. Hiszem, hogy van egy teremtő Forrásunk, megtapasztaltam mindenféle energiákat, az Univerzum törvényeit. Mégis, minden nap felüti a fejét a kételkedés ördöge, az önsajnálat.
Nem tehetem. Zugolvasó L. rámtelefonált: rosszindulatú tumort találtak a mellében, operálni fogják. Persze, tudjuk, hogy ennek oka és célja van. Tudjuk, hogy majd most jön a tanítás - neki, a környezetének, nekünk-, meg tudjuk, hogy milyen csodás év ez az idei, és hogy minden a hitünk/erőnk próbája. Hogy a gyógyulás - az igazi!- azon áll, megtaláljuk-e a betegség valódi okát, és ezt feldolgozzuk-e (hajlandóak vagyunk-e rá). És ismerjük, hogy a "betegség egy csodás lehetőség"...Mindaddig, amíg nem veled, vagy a környezetedben történik meg.

Nekem az utóbbi időben alaposan kijutott, hogy különféle családtagokért izgulhattam, most meg L-ért. Nekem ez a hit-mérőm. Mit tennék, ha...sorban: Anyuval, sógorommal, tesómmal...most L. 

Tudom, hogy eddig még mindig gyengének bizonyultam, féltem. De most erős leszek. Mert L. be fogja bizonyítani azt, amiben én (most még) félek hinni. Tudom.

Van gyógyulás. Van szeretet. Van Isten. Van szerelem. És mindez a  mienk lehet.

2012. szeptember 11., kedd

mért-morcos?!

Hallja, kend, mért morcos? Süt a nap, szép az élet, kend meg fel-felébred hajnalhasadtával (sötétben, 3-kor), aztán nem alszik, csak forog...Állítólag ez is az új idők szele, és a "felemelkedést" jelzi, ahogy az indokolatlan, és vándorló csontfájdalmak is.
Rég nem írtam, és okkal. Lefoglalt, hogy dolgozom, hogy gépet vettem (még a régin írok, talán 2 hét múlva szerelik...) Lementem tesómékhoz az unokaöcsém szülinapját ünnepelni. Közben lent többször is összezördültem jóanyámmal. Rájöttem, hogy tolerancia ide, tolerancia oda, iszonyatosan idegesítő tud lenni. Erről panaszkodtam zugolvasó L-nek, aki a vacsoravendégem volt tegnap. Állítólag az anyákkal csak baj van. 
L. bepasizott. A kapcsolat jellege egyelőre definiálatlan, a pasi viszont túl gyakran akar laza L-lel találkozni.
Közben E. barátnőm megszült: egy gyönyörű (tényleg gyönyörű!) kislánynak adott életet. Bementem hozzá a kórházba. Örültem az örömének, de közben enyhén depis lettem: hát, nekem ennyi jutott. Se társ, se gyerek. Az összes barátnőm (régi-új) lassan megpárosodik, vagy gyereke lesz, vagy mindkettő. Zugolvasó L. szerint az a bajom, hogy még mindig nem engedtem el a témát, körötte kotlok. Bezzeg, amikor Gy. eleresztette magát, és visszahízta a leadott 18 kilót, és szart bele a világba, akkor összeszedte a férjét.

Ez sem érdekel. Akkor az Isten nyert, neki lett igaza (megint). Mondom, hogy én leszek az első Földlakó, aki nyaralni jött ide, nem az életfeladatát teljesíteni! :-))

Egyetlen értelmezhető dolog történt: a családállítás újabb eredménye, ti. álmomban végleg elszakadtam J-től. Történt ez pedig úgy, hogy először föl akart szedni, aztán nemigen akart összejönni a dolog - mielőtt még (újra) kibontakozhattunk volna, J. közölte, hogy mégsem, ez egy tévedés volt. Aztán nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, baráti alapon. Álmomban föllélegeztem, hogy mégsem kell vele lennem. Amikor felébredtem, akkor viszont egy enyhe, nyomasztó érzés suhant át rajtam: tényleg vége. Eddig, és ne tovább.

Ha nem haragszotok, akkor most megyek, és olvasok egy kis krimit, mert nem akarok, kifejezetten nem akarok gondolkodni magamon.

2012. szeptember 1., szombat

két majom levelezik Parszifálról és a Szűzlányról


A következő – és ígérem, egyben utolsó- eresztés pedig a legcikibb…De tényleg! Megjelennek választott alteregóink, de ez sajnos semmivel sem vitt minket közelebb a célunkhoz…(Apropó: nekünk nem volt soha közös célunk. És azt hiszem, valójában semmi sem vihetett volna közelebb ehhez az alkalmi-alkalmazkodó amőba-lélekhez – szétfolyt, majd újra összeállt valami mássá. Nem baj, segített bizonyos dolgokat megértenem, megélnem.)

A KÉT MAJOM LEVELEZIK PARSZIFÁLRÓL ÉS A SZŰZLÁNYRÓL

Majmok: Háromszögellő R. (vagyis R.)
                Hősnő (vagyis H.)

R.: Amikor hazaértünk, akkor volt csak jó. Vasárnap este 6-kor értünk haza. Gondoltam, elmegyek vásárolni kaját. A probléma csak az volt, hogy az aksi a kocsiban teljesen felmondta a szolgálatot. Este 9-re végeztem a cseréjével – jó kis meló volt. Még jó, hogy nem hétfő reggel történt mindez.
H.: Milyen jó, h nekem nincs autóm, és busszal járok! Így „csak” dugóba kerülhetek! Viszont tegnap „moziztunk”, elküldtem tesómnak pár viccet...Ne panaszkodj! A hétvége nagy része jó volt! Ha nem akartok még este enni is, akkor az is marad…:-) Na, jó, szervízelni kell?
R.: Mi volt a menü, amitől ennyire teleraktad magad?
H.: Vadas (előző nap töltött paprika), és persze eperkrém torta is volt + leves. Csak piszok finom volt, szokás szerint. Ja, meg tokaji.
R.: Megint az alkohol; még jó, hogy volt, ami felszívta. A töltött paprika kivételével mind jó volt.
H.: Ott se voltál, honnan tudod?! A bort még B… születésekor vették a szüleim (amikor a megfelelőt keresték). Szerintem 0,5 l 4 puttonyos/3 fő ebéd+ vacsorára nem sok! Ha hatfelé osztod, az kevesebb, mint 1 dl! Mintha Te Szent lennél, Parszifál!
R.: Ez csak a kis család volt. Ez már lagzi. Az OK, hogy 1 dl-t ittál, de nem beszéltél még a borospincétekről. Kis cseles…Amúgy szent vagyok. :-)
H.: Igen, bizonyos értelemben lagzi volt…három dolgot is ünnepeltünk. 1- nincs borospincénk (csak a  rokonaimnak) 2- Ha te szent vagy, akkor én szűz!
R.: 1- A rokon biztosan elhozta a fél borospincét. 2- Üdv a csapatban, Szűzlány! De vigyázz, mert egy szenttel beszélsz.
H.: A rokon nem járt nálunk. (Most nem.) 3- Vigyázz, mert egy Szűzlánnyal beszélsz! Több finomságot, több kellemet, és több tiszteletet!
R.: Tisztelt Szűzlány: vigyázzon, nehogy elveszítse a szüzességét. A szentek sok mindent megtehetnek ennek érdekében.
H.: Tényleg? Én inkább úgy érzem, hogy a szűzleányok addig csodálják TÁVOLRÓL  a szenteket a templomban, mígnem szüleik döntenek úgy, hogy valami házasság révén egyesítik a vagyont, és elveszejtik lányuk szüzességét. Ami persze igen szomorú, mivel nem veszik figyelembe a leányok természetes vonzalmait…
R.: Leányszöktetésről még nem hallottál, kicsi szűz?
H.: Jólnevelt lány erre nem gondol – csak megteszi! :-) Persze, ha a szent úgy gondolja, hogy minden addigi – kolostorban elért- dolgát hátrahagyja, s a lánnyal elmenekül (nem félve az őket 1 darabig üldözőktől!), s utána együtt próbálják megtalálni a mindenséget…?? Volt már erre példa a történelemben?!
R.: Hát, ha nem kapják el őket, akkor tényleg jó. Azonban a történelemben sokszor tragikus hősök lesznek. :-)
H.: Ez a szűzlány nem a tragédiára, hanem a boldogságra született. Ezt eldöntötte. És a szent? Tragikus hős akar lenni?
R.: Hát, az attól függ. Ha be akarja írni magát a történelembe, akkor biztosan. Amúgy általában csendes típusú a szentem.
H.: Szóval a boldogság csak másodlagos!

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Hát, igen. A problémák ott kezdődtek az emberiség hajnalán, amikor valaki (általában egy nő) együtt akarta megtalálni a mindenséget egy másik személlyel (tehát a férfival)…Még jó, hogy már akkor, évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy én boldogságra születtem! Persze, hogyan is akarhattam bevinni a családba egy olyan férfiút, aki nem szereti a töltött paprikát?!

No, de a stratégiai bakikról se feledkezzünk el: aki kicsit is figyelmesebb, az észrevette, hogy most először R. siránkozott hosszú sorokban – az autójáról. H. pedig (az akkori énem) nem futott bele az együttérző-sajnálkozó szerepbe – pedig hát, az asszony elsődleges dolga (amennyiben meg akarja szerezni az embert magának), hogy kellően elérhetetlen távolból óóóóóriási empátiát mutasson, valamint műszaki analfabétizmust…

két majom levelezik a pozitív gondolkodásról meg sellőkről


Hát tévedtem. Még két örömteli levelezés maradt boldog emlékezetű Háromszögellővel: az alább következő, meg még egy csúnyán vicces (bár ez is morbid…).

Hát, így tengette a két majmocska a napjait, midőn a pozitív gondolkodásról meg bizonyos sellőkről irkáltak egymásnak – ebben megcsodálhatjuk Háromszögellő angoltudását is:

KÉT MAJOM LEVELEZIK A POZITÍV GONDOLKODÁSRÓL MEG SELLŐKRŐL

Majmok: Háromszögellő R. (vagyis R.)
    Hősnő (vagyis H.)


R.: Everything’s OK?
H.: I hope so! Mire értetted?
R.: Csak azt láttam, hogy nagyokat lélegzel és koncentrálsz vmire…
H:: :-) Semmi bajom; ha jó fiú leszel, egyszer elmesélem majd. De remélem, egyszer majd észreveszed…:-)
R.: Nagyon titokzatos vagy. Én pedig mindig jó fiú vagyok.
H.: Te pedig szörnyen kíváncsi vagy! :-) Tényleg semmi különös, és tényleg remélem, hogy egyszer elmesélhetem neked, mert olyan lesz a kapcsolatunk. Vagy észreveszed magadtól…Elégedj meg annyival, hogy lazítottam és koncentráltam.
R.: Ok. Nincs több kérdésem ezzel kapcsolatosan.
H.: Miért nem akartál gonosz lenni?
R.: Előjött a Nyilas énem, érzem, és lehet, hogy túllőttem volna a célon.
H.: ?? Hülye poénokat el lehet sütögetni, persze…Nem értem a túllövést. Persze már elég intim lelki dolgokról beszélgettünk, amennyiben a túllövés a másik lelki dolgaira utalt.
R.: A túllövés arra utalt, hogy ha valami rejtett betegséged van, akkor nem jó vele poénkodni.
H.: ?? Rejtett betegség? Hm. Az én legnagyobb bajom a túlzott odafigyelés, enyhe hipochondria; + „lelkizés”. Ez a jelenlegi helyzetben érthető. Szóval, semmi „extráról” nem tudok – bár ezt az ember sosem mondhatja. De ha azt hajtogatod, h egészséges vagy, akkor előbb-utóbb az leszel! :-)
R.: Nem fordítva: ha azt hajtogatom, hogy van vmi bajom, akkor előbb-utóbb beteg leszek.
H.: Az is igaz. Ezért kell pozitívan gondolkodni.
R.: Van benne vmi. Most, hogy mondod, egészségesebbnek is érzem magam :-)
H.: Tudja, lelkecském, én is csak azóta vagyok beteg, mióta egészségesen élek! :-)
R.: Jól van, öreganyám, majd elkísérem tükrözésre. :-)
H.: Köszönöm, lelkecském, mán megvolt a fele – remélem, a doktor úr visszahív, hogy befejezze a vizsgálatot! :-)
R.: Naná, ez egy több lépcsős, sűrű kontrollos vizsgálat. A javulás garantált, de sokáig tart.
H.: Erre csak nagyon túllövősen tudnék reagálni, bácsika! Kihagyom a kört.
R.: Nyugi, van egy doboz viagrám, így nem érhet baj. Minden pillanatban akár 1 napig is készen vagyok. Csak utána hívd a mentőket.
H.: Ne inkább a sellőket?
R.: Miért pont a sellőket? Jónak jó az ötlet. :-)
H.: Alul veszélytelenek. A szájukkal meg leginkább énekelnek... :-) (Így legalább nem abajgatnak, mikor kifáradtál.)
R.: Csak énekelnek, és elbűvölnek, arra gondoltál?
H.: Na-na! Csak módjával a bűvölést! Amúgy énekelni én is tudok…
R.: Az a baj, hogy az énekük a halálba vezet, így meggondolandó, hogy hagyjam-e magam elbűvölni.
H.: De én nem vagyok sellő…vagy ezt még nem vetted volna észre?!
R.: Igen, ezt tudom, de te akartál lepasszolni a sellőknek.
H.: Én csak felajánlottam a mentősfiúk helyett…Túlélni nem biztos, hogy bármelyiket túléled (ismerve a viagra károsságát), de akkor legalább csinos nőciket nézegetsz…szigorúan nézegetsz! :-) Persze, nézegethetsz engem is!
R.: Jó, hajlandó vagyok lemondani a sellőkről.
H.: Na, jól van, a részleteket még a versenytárgyaláson megvitatjuk…:-)
R.: Milyen versenytárgyaláson???? Ha nem vagyok jó így, ahogy vagyok, akkor...???


Elismerem, ez nagyon súlyos volt – nem is tudom: rendkívül hosszú és lélekölően unalmas lehetett az az óra, amikor ezt leveleztük – ez legyen intő jel minden tanárnak! :-)
Meg valahogy egyáltalán nem tudok az akkori énemmel azonosulni. Igen, voltam ilyen is – szánalmas, kaparó, szerelmes nő, aki még holmi versenytárgyalásokkal fenyeget. Szerettem volna én is titokzatos lenni – ha már ő az volt. Szerettem volna valami olyat fenntartani, ami…brrrr!
De esettanulmánynak ez is érdekes, nem? KUKA!!!

áromszögellő

két majom levelezik az őszinteségről


Ha már előtúrtam újabb elfeledett papirosokat, melyek múltam boldog (izgatott?, esetleg reményteljes?) pillanatait örökítik meg, hadd állítsak emléket Háromszögellő R-nek, akit eddig méltatlanul mellőztem a blogban. Mondjuk, ezen kis kitérő után is mellőzni fogom, hiszen az ember lánya legyen jövő-orientált, de gondoltam, hogy két eredeti(!!!) formájában meghagyott órai levelezéssel adózóm emlékének, munkásságának, melyet oly áldozatosan végzett el lelkecskémben. Elvégre R. és Vicomte nagyjából egy időpontban jelentek meg életemben, és ők segítettek nekem a spiritualitás felé közelíteni. R-be belehabarodtam, de mint neve is mutatja, ő egy nagy Háromszögellő-művész: akkoriban fenntartott egy kevéssé működőképes, de annál viharosabb hétvégi-együttéléses kapcsolatot – hét közben pedig mellettem pihente ki a hétvégi robotolást. Így aztán semmi sem motiválta őt abban, hogy véget vessen az áldatlan kapcsolatának – viszont más ismerősétől megtudtam, hogy ez a fajta menekülő-megcsaló stratégia R. specialitása volt – nem én voltam az első szenvedő alanya.

Mindazonáltal szép idők voltak azok: homályos flörtölgetések, utalgatások, maszatolás a köbön :-)…Íme a két majom levelezése az őszinteségről (sic!!!) – külön figyelmet érdemelnek ezek a „zseniális” mondatszerkesztések, a változatos, már-már bravúros monológocskák – figyeljétek meg, én milyen hosszan írok, és ő milyen kurtán válaszol! Igazán megérdemeljük a vitriolos kritikát:

Majmok: Háromszögellő R., azaz R.
                Én, azaz Hősnő (még mindig H.)     

H: Mi nem vagy „olyan”? Milyen?
R.: Nem vagyok pl. gonosz, de kegyetlen az tudok lenni (de csak indokolt esetben).
H.: Miért lennél gonosz? Nem feltételeztem rólad ilyent. (A kegyetlen, az más.) A dolog így szólt: megint kikerülted a választ. Megjegyzem: nem először. És ez csak egy megfigyelés volt.
R.: Néha 1x-bb kikerülni a dolgokat, mint elmondani, de ez csak azt jelenti, hogy a hely és az idő nem alkalmas arra, hogy a (témát), választ ott helyben közölje az ember.
H.: Hát igen. Sajnos azonban „a zéró morféma is morféma”. A 2 nem ugyanaz.
R.: Szerinted mi lenne a megoldás?
H.: Melyik problémára gondolsz? A zéró morféma léte nem tőlem függ (az nyelvi jelenség)…
R.: A dolgok kikerülésére gondoltam.
H.: Ez az adott személyiségtől függ. Van, aki számára ez a problémamegoldás. Az biztos, hogy bizonyos esetekben hasznos is lehet a dolog; ami engem illet: én is próbáltam már ezzel élni, de hosszú távon nem volt kifizetődő.(A probléma nem szűnt meg.)  Persze sokx az egyenességem sem túl szimpi…Szóval, mindenkinek magának kell döntenie.
R.: Az egyenességgel 1-et értek. Az őszinteség nyugalmat ad neked, másnak viszont nem mindig. Ettől függetlenül ez az 1-etlen út. Szerintem. Mikor próbálkoztál élni ezzel a megoldási lehetőséggel? Párkapcsolatban próbálkoztál, vagy a munkahelyeden, vagy esetleg máshol?
H.: Vegyesen. De te is tudod, hogy pl. munkahelyen nagyon csínján kell vele bánni! A magánéletben – és ez tapasztalat!- sokkal jobb az őszinteség. Ti. enélkül nincsen kapcsolat. Mi a fontosabb (ennyi a kérdés): a lét, vagy a minőségi lét? És Te? Hogy értelmezzem: az őszinteség mást megzavar?! Te milyen élethelyzetben szereted az őszinteséget?
R.: Kapcsolatban elengedhetetlen, de nem mindig sikerül betartani. Néha az őszinteség felzaklat másokat, de csak azért, mert ezekből az emberekből hiányzik, & inkább a hazugság erdejébe menekülnek, mint a „tiszta rétre”.
H.: Szerintem nem az őszinteségük hiánya zaklatja fel őket – hanem a közölt tartalom. Tapasztalatból tudom, mennyire szar, ha őszinték veled. Viszont hosszú távon hazugságban élni sokkal rosszabb.

-----------------------------------------------------------------------

Hm. Hazugság, őszinteség, és ami fontos, Hölgyeim: nézzék, mennyire nem érdemes infókat paszírozni ki a másikból! Vagy mond valamit a férfi, vagy nem. Többnyire nem mond.
A nő egyértelműséget vár, a férfi kivár…

De ami a leginkább sikít ebből az irka-firkából, az az energiák egyenetlensége! Ide tanulságul gépeltem be, de a papír már megérdemelt szemetesében pihen…

S. úr elmélete a szerelemről


Tegnap éjszaka (úgy éjfél felé, mikor is máskor?) elkezdtem újabb elfeledett sarkokat, tároló helyeket túrni a lakásban, mert kerestem valamit. (Imádom: a cuccaimat annyira atombiztos helyekre dugom el, hogy utána évekig nem találom meg!). Most például kiderült, hogy abban az újságtartóban, ami gyakorlatilag a fejem mellett van, micsoda kellemetlen energia-csomagocskákat tároltam: az adventi sütis receptek és a pasik lelki életével foglalkozó könyv még csak hagyján, elvégre valamilyen súlynak tartania kell az ajtót…No de a különféle tárolókból/szekrényekből további ősrégi iskolai füzetek, ezeréves önéletrajzok, doktori témavázlatok kerültek elő…Soha nem fogok már ilyen képzéseken részt venni! No, és újabb kimásolt „szerelmes” sms-sek egy másik delikvenstől, iskolai „levelezgetés” egy harmadik delikvenstől (mire költi a diák a szülei és állam bácsi pénzét? Civódó levelezgetésre, ahelyett, hogy figyelne…és mégsem szaporodik a népesség! J).

Az egyik ilyen papíron Vicomte barátném fénymásolt nekem ki egy cikkrészletet – Vicomte-ról már írtam; egyik első spirituálisan inspiráló „gurum” volt, akivel majdnem az összes HP-filmet együtt néztük meg (az utolsó részt ő már nem érhette meg, elment a maga furcsa elképzeléseivel az Univerzumról…). Ő, egy nyelvtanfolyamon végignézte szenvelgésemet (és szenvedésemet) Háromszögellő R-rel. Ennek kapcsán ajándékozott meg egy jegyzetből másolt cikkrészlettel, ami bizonyos Sternberg nevű kutató szerelmi háromszög-elméletével foglalkozik igen röviden. Most rákerestem a neten – sok blogban és cikkben felemlegetik az úr elméletét – talán egyszer én is eljutok odáig, hogy vegyek egy normális pszicho-könyvet az emberi kapcsolatokról, és felhomályosítsam magam a különféle azonosulásokról, projekciókról és más nyalánkságokról.

De miben is áll S. úr zsenialitása? Nos, ő három összetevőre bontotta le a szerelmet: intimitás, szenvedély, elkötelezettség…(na de hol itt a karma, az előre vállalt dolgok, a szinkronban levés, a testi-lelki-szellemi összetevő?! J)…Khm, idézem a cikket:

„Az intimitás az érzelmi összetevő, amely a közelséget és az érzések kölcsönösségét jelenti. A szenvedély a motivációs komponens, amely a szexuális vonzalmat és a „szerelmesség” romantikus érzését ragadja meg. Az elkötelezettség kognitív összetevő, amely a személy szándékát tükrözi, hogy megmaradjon a kapcsolatban.”

Attól függően, hogy ezek a tényezők mennyire erősen nyilvánulnak meg egy kapcsolatban, S. úr 8 féle szerelemmel számol – más források szerint manapság a legmagasabb szintű szerelem a legritkábban valósul meg – annál is inkább, mivel a kapcsolatok is dinamikus, élő organizmusok, amik folyamatosan változnak, fejlődnek…
Hát, lássuk a szerelem-típusokat!


INTIMITÁS
SZENVEDÉLY
ELKÖTELEZETTSÉG
Nincs szerelem
alacsony
alacsony
alacsony
Szeretet
magas
alacsony
alacsony
Fellobbanó szerelem
alacsony
magas
alacsony
Romantikus szerelem
magas
magas
alacsony
Üres szerelem
alacsony
alacsony
magas
Társszerelem
magas
alacsony
magas
Vak szerelem
alacsony
magas
magas
Beteljesült szerelem
magas
magas
magas

A táblázat önmagáért beszél…