2012. szeptember 1., szombat

két majom levelezik Parszifálról és a Szűzlányról


A következő – és ígérem, egyben utolsó- eresztés pedig a legcikibb…De tényleg! Megjelennek választott alteregóink, de ez sajnos semmivel sem vitt minket közelebb a célunkhoz…(Apropó: nekünk nem volt soha közös célunk. És azt hiszem, valójában semmi sem vihetett volna közelebb ehhez az alkalmi-alkalmazkodó amőba-lélekhez – szétfolyt, majd újra összeállt valami mássá. Nem baj, segített bizonyos dolgokat megértenem, megélnem.)

A KÉT MAJOM LEVELEZIK PARSZIFÁLRÓL ÉS A SZŰZLÁNYRÓL

Majmok: Háromszögellő R. (vagyis R.)
                Hősnő (vagyis H.)

R.: Amikor hazaértünk, akkor volt csak jó. Vasárnap este 6-kor értünk haza. Gondoltam, elmegyek vásárolni kaját. A probléma csak az volt, hogy az aksi a kocsiban teljesen felmondta a szolgálatot. Este 9-re végeztem a cseréjével – jó kis meló volt. Még jó, hogy nem hétfő reggel történt mindez.
H.: Milyen jó, h nekem nincs autóm, és busszal járok! Így „csak” dugóba kerülhetek! Viszont tegnap „moziztunk”, elküldtem tesómnak pár viccet...Ne panaszkodj! A hétvége nagy része jó volt! Ha nem akartok még este enni is, akkor az is marad…:-) Na, jó, szervízelni kell?
R.: Mi volt a menü, amitől ennyire teleraktad magad?
H.: Vadas (előző nap töltött paprika), és persze eperkrém torta is volt + leves. Csak piszok finom volt, szokás szerint. Ja, meg tokaji.
R.: Megint az alkohol; még jó, hogy volt, ami felszívta. A töltött paprika kivételével mind jó volt.
H.: Ott se voltál, honnan tudod?! A bort még B… születésekor vették a szüleim (amikor a megfelelőt keresték). Szerintem 0,5 l 4 puttonyos/3 fő ebéd+ vacsorára nem sok! Ha hatfelé osztod, az kevesebb, mint 1 dl! Mintha Te Szent lennél, Parszifál!
R.: Ez csak a kis család volt. Ez már lagzi. Az OK, hogy 1 dl-t ittál, de nem beszéltél még a borospincétekről. Kis cseles…Amúgy szent vagyok. :-)
H.: Igen, bizonyos értelemben lagzi volt…három dolgot is ünnepeltünk. 1- nincs borospincénk (csak a  rokonaimnak) 2- Ha te szent vagy, akkor én szűz!
R.: 1- A rokon biztosan elhozta a fél borospincét. 2- Üdv a csapatban, Szűzlány! De vigyázz, mert egy szenttel beszélsz.
H.: A rokon nem járt nálunk. (Most nem.) 3- Vigyázz, mert egy Szűzlánnyal beszélsz! Több finomságot, több kellemet, és több tiszteletet!
R.: Tisztelt Szűzlány: vigyázzon, nehogy elveszítse a szüzességét. A szentek sok mindent megtehetnek ennek érdekében.
H.: Tényleg? Én inkább úgy érzem, hogy a szűzleányok addig csodálják TÁVOLRÓL  a szenteket a templomban, mígnem szüleik döntenek úgy, hogy valami házasság révén egyesítik a vagyont, és elveszejtik lányuk szüzességét. Ami persze igen szomorú, mivel nem veszik figyelembe a leányok természetes vonzalmait…
R.: Leányszöktetésről még nem hallottál, kicsi szűz?
H.: Jólnevelt lány erre nem gondol – csak megteszi! :-) Persze, ha a szent úgy gondolja, hogy minden addigi – kolostorban elért- dolgát hátrahagyja, s a lánnyal elmenekül (nem félve az őket 1 darabig üldözőktől!), s utána együtt próbálják megtalálni a mindenséget…?? Volt már erre példa a történelemben?!
R.: Hát, ha nem kapják el őket, akkor tényleg jó. Azonban a történelemben sokszor tragikus hősök lesznek. :-)
H.: Ez a szűzlány nem a tragédiára, hanem a boldogságra született. Ezt eldöntötte. És a szent? Tragikus hős akar lenni?
R.: Hát, az attól függ. Ha be akarja írni magát a történelembe, akkor biztosan. Amúgy általában csendes típusú a szentem.
H.: Szóval a boldogság csak másodlagos!

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Hát, igen. A problémák ott kezdődtek az emberiség hajnalán, amikor valaki (általában egy nő) együtt akarta megtalálni a mindenséget egy másik személlyel (tehát a férfival)…Még jó, hogy már akkor, évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy én boldogságra születtem! Persze, hogyan is akarhattam bevinni a családba egy olyan férfiút, aki nem szereti a töltött paprikát?!

No, de a stratégiai bakikról se feledkezzünk el: aki kicsit is figyelmesebb, az észrevette, hogy most először R. siránkozott hosszú sorokban – az autójáról. H. pedig (az akkori énem) nem futott bele az együttérző-sajnálkozó szerepbe – pedig hát, az asszony elsődleges dolga (amennyiben meg akarja szerezni az embert magának), hogy kellően elérhetetlen távolból óóóóóriási empátiát mutasson, valamint műszaki analfabétizmust…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése