2010. június 27., vasárnap
sült alma
2010. június 22., kedd
színe és fonákja...
ami a kávészünetből maradt...
2010. június 18., péntek
kávészünet
gyógyulás
2010. június 16., szerda
megint K. és a barátság
újabb okosságok
júniusi jubileum
2010. június 14., hétfő
vasalás
2010. június 13., vasárnap
mesterfok
Carmen
hercegdömping
2010. június 9., szerda
gardenparti, horror, és pasik
2010. június 4., péntek
debütálás
2010. június 1., kedd
csipetnyi megvilágosodás
Az idő olyan távlatokat nyit, amikről nem is álmodhatunk (de nem kellene ennyire patetikusan kezdenem...)
Ma reggel csipetnyi megvilágosodásban volt részem: munkába menet, buszon ülve, amikor még egy kicsit lazítani szoktam...különös gondolatom támadt. A gondolat persze csak attól vált különössé, hogy én még nem bukkantam rá; önmagában csak egy a lehetséges nézőpontok közül.
Hm. Idő és távolság, ami segít, hogy valamit a megfelelő helyén - egészen pontosan a helyén kezeljünk. Ugyanakkor ironikus is, vagy egyszerűen csak nem véletlen: akkor, amikor megéltem, talán nem is volt szükségem e felismerésre...vagy csak azért jutottam akkor birtokába a féltékenységet okozó információnak, hogy most, bő két év távlatából ez a jelenlegi felismerés megszülethessen...mert Isten jó előre gondoskodik rólunk.
---------------------------------------------------------------------------
...Hősnő végig féltékeny volt J. exére. A hölgy létéről már az első randevún tudomást szerzett, amikor is megbeszélték, hogy mindketten tiszta lappal indulnak, hiszen lezárták a múltat. J-nek több múltja volt, mint a lánynak, tekintettel arra, hogy 2-3 hónappal megismerkedésük előtt zárta le hatéves, együttéléssel súlyosbított kapcsolatát. J. elmondta, hogy a nővel tökéletes volt a kapcsolatuk (hogy mennyire, azt később Hősnőnk keserű zárójelek sorában elemezgette!), de mivel "nem vigyáztak rá", ezért megkopott, elromlott, túl kellett lépnie rajta. És kiadta a nő útját, aki először nem akart szakítani, majd rögtön utána újra összemelegedett a J-t megelőző úrral, akitől lényegében J. szerette el...Érthető, hogy Hősnőnk újdonsült lovagja megsértettségében mesélte mindezt el már az első randevújukon, ráadásul bizonyos előfizetési megfontolásokból a nő neve még hosszú ideig szerepelt a névtábláján is...De a titokzatos Ex, akire később J. sokat hivatkozott, mint bővebben ki nem fejtett, ámde a tökéletesség avaloni ködébe vesző figura, lassan bekúszott Hősnőnk tudatalattijába. Onnét csak akkor került ki, mikor a történet vége felé találkozott a nővel, egy eléggé jelentéktelen külsejű, és nem túl bonyolult lelkű nővel, aki azonban sokkal kedvesebb volt, mint remélte, és rendelkezett azzal a remek tulajdonsággal, hogy ő is pontosan tisztában volt J. rossztulajdonságaival, átlátta azokat, és burkoltan utalt is rájuk, titkos szövetséget kötve Hősnővel...Addig azonban Hősnőnk mélyen lenézte a nőt, aki képtelen a saját lábán megállni, dühítő módon lakásmentes, ezért azonnal oda tudott költözni épp aktuálishoz; és egyébként is: vajon mennyire szerethette J-t, ha nem akart szakítani, de rögtön utána összemelegedett a saját exével?! Hősnő csak gyártotta a méltatlankodó elméleteket Exnőről és persze J-re is egyre mérgesebb volt...
---------------------------------------------------------
...Ma megértettem. Egyetlen szereplőt hagytam végig figyelmen kívül, pedig az ő tanítása a legfontosabb: a visszafogadó férfié. Vajon mekkora szeretet, elfogadás és megbocsátás kellett ahhoz, hogy visszafogadja a volt barátnőjét?...
