Ha sikerül megértened, mit is akar tőled a sors, szívem, akkor talán mosolyoghatsz is egy kicsit!
------------------------------------------------------------------------
Figyelem! Az alábbi történet emelkedettebb lelkek számára sokkoló jeleneteket is tartalmazhat, ezért olvasása csak erősebb idegzetűek számára, kizárólag őrangyali felügyelet mellett engedélyezett!
------------------------------------------------------------------------
Helyszín: K 19 fok 4 perc/É 47 fok 29 perc
Csillagidő: 5:09:34
Tárgy: karácsonyi partimeghívás más céghez
Válasz: meghívás elfogadva
Részvétel: négy meghívott hölgy (úgymint: a Hősnő és három férjezett, ámde csinos, fiatal kollégája)
Megjelenés: Hősnő - szolid szövetnadrág és nyakig zárt felső (ugye, milyen meglepő?!); többiek: csinos, nőies miniszoknyák, vagy kivágott felsők...
Hangulat: Hősnő szorong. Moderáltan szorong, mert csak két személyt ismer a meghívók közül, őket is csak szegről-végről, no de a társasági élet...
Hangulat a helyszínen: Kitűnő! A vendéglátás nagyon közvetlen és baráti, főleg az egyik főnököcske tüsténkedik a hölgyek körül és igyekszik gondoskodni a szórakoztatásukról...Van tánc, zene, ráéneklő-show...és persze rendesen folyik az alkoholtartalmú innivaló is, úgymint pálinka, pezsgő, bor...
Akkor mi itt a gond? Bármi történjen is, az meg szokott történni a legtöbb karácsonyi partin: láthattunk erről épp elég romantikus filmet, vígjátékot, vagy ha a szerencsésebbek közé tartoztunk, akkor át is élhettük a karácsonyi parti összeboronálós hangulatát. Vagy éppen ez a gond: most, ebben a percben te éled át, te élsz meg olyan pillanatokat, amikben már nagyon régen nem volt részed.
A Hősnőnk valójában igyekezett szolidan bájos lenni, nem feltűnősködni - önmagához képest szinte már el is bújt a többiek közt (költői túlzás, ne higgyetek neki, mert nem olyan, hanem pofázós!). Szóval, szinte elbújt, legalábbis az első pálinka és az első pohár pezsgő elfogyasztásáig - és még utána is sokáig, bár elég sok alkohol gurult le kicsiny torkán, és nem a megfelelő sorrendben, ahogy azt már a tisztelt olvasók észrevehették. Mindent egybevetve azonban nem az ivás káros hatásairól kívántunk értekezni, annál is inkább nem arról, mivel Hősnő a hajnallal csak mozgásában lett kevésbé koordinált - emlékezete és figyelme megőrizte az est minden fontosabb részletét, aminthogy azt a későbbiekben elősorolt történések is bizonyítani fogják...
...Vérmes volt legbelül, és alaposan széjjelnézett. A heti bulvárhókuszpók és a merő véletlenségből ezzel egybeeső parti túlságosan kecsegtetőnek tűnt...ámbár lehet, hogy hókuszpók nélkül is széjjelnézett volna. Volt egy szimpatikus férfi, aki magas volt, és öblös hangú, de hordóhasú és szivarozott - jelenlegi életmódjába nem illett bele. Később kiderült, hogy nős és úriember, mert hazaszállítmányozta hősnőnket. Az énekhangja nem volt öblös, visszafogottságára nőssége megadta a választ. A másik ifjú, aki leült vele beszélgetni, szintén nem volt komolyan vehető - ő is tekintélyes súlyfelesleggel bírt és amolyan vidéki, tudálékos adonisznak is elmehetett volna, ha nem olyan szívélyes és kedves, mert ezen tulajdonságai mellett nem is illetheti őt semmiféle bírálat. Igazán tisztességes nősember ő is, aki örült, hogy egy estére együtt lehet a kollégáival.
...Aztán ráérzett. A főnököcske a maga szakállkájával, már-már olaszos közvetlenségével, gondoskodó házigazdai szerepével. Jóképű volt, a maga módján. Inkább férfias. És óriási dumás. És folyt az energia kettejük között. Először csak mint egy erecske. Az érből patak lett, majd elő-előbukkanó barlangi folyó. És megfoghatatlan volt a dolog miértje: Főnököcske túl alacsony volt, hogy számításba jöjjön - persze a karja, a fellépése pedig túlságosan férfias. Hősnő nem értette, miért pont ebben a férfiban érezte meg a férfit. Az érzésben volt valami bájos is, hiszen számtalan férfi semmit sem indított el benne - nem tudni, miért. Nem értette, miért nem látja színesnek a többi férfit emellett az alak mellett. Meglepő volt, és nagyon jó érzés. Hogy valaki megmozdított benne valamit.
Persze könnyen rá lehet fogni az italra is, bár utólag azt elemezgette, hogy semmivel sem engedett meg magának többet, mint amit a férfi. Főnököcske pedig nagyon közvetlen volt: egy vállátölelés, egy derékmegtámasztás (de csak azért, mert ez a szerencsétlen nőszemély majd' feldőlt a piától!). Hősnőben feloldódtak a gátlások, az sem igazán érdekelte, hogy Főnököcske nem jó parti, hiszen elismerte, hogy szabadidejében "csajozik" - de legalább független. Ez is valami.
Egy idő után Hősnő énekelt is, méghozzá a férfiúval együtt. Utána mással is duettezett. Jól érezte magát. Utána többedmagával berángatták a rejtélyes ruhatárba, ahol egy női retikülből egy üveg házi pálinka került elő (nem a ház ajándéka!), és az üveg körbejárt.
Végül jött a hideg zuhany: Főnököcske leültette magával szemben, nagyjából az este négyötödénél, és elkezdte kifejteni, hogy szemmel láthatóan folyik az energia kettejük között és meglehetősen kétirányba, és a legszívesebben gerincre vágná Hősnőt (ezekkel a szavakkal!), de ezt ugyebár nem fogja megtenni, mivel nem akar visszaélni, meg egyébként ő ELKÖTELEZTE MAGÁT...Közben a kezei, mintegy aláfestésként, vándorútra keltek Hősnő belső combján, az ajka belecsókolt a lány fülébe, és picit, nagyon picit a szája sarkába is.
Olyan volt az egész, mint a hideg zuhany, ami után ott gőzölög a forró test, sóváran, szomorúan.
A férfi milyen meglepően jegyezte meg, hogy ahhoz képest, hogy a lány mennyit ivott, milyen jól tartja magát! És ő csak ült a széken, és le merte volna fogadni, hogy a fickónak fogalma sincsen arról, hogy noha teste nehezen mozog, elméje mennyire élénk. Ilyen lehet lebénulni?!
Aztán csak nézte, ahogy Főnököcske kétszer is bevonul a mosdóba hősnőnk fiatal, férjezett kolleginájával. Hősnő nem akart a szemének hinni. Kollegina olyan ifjú, olyan szép, és olyan szende-szundi. Tavaly ment férjhez nagy csinnadrattával. A mosdót pedig nem lehetett bezárni: az előterében volt egy piszoár, az angol vécét pedig egy szintén bezárhatatlan harmonikaajtó választotta le...Vajon egymás füle hallatára csurgatnak?!
És Hősnőnk végignézte azt is, amint Főnököcske látványosan kolleginát viszi haza - hogy ne kompromittálja hősnőt, akit így mások szállítottak hazáig.
...Aludni persze szinte semmit nem tudott. Szégyellte magát. Ahogy apránként ment ki a fejéből az alkohol, egyre jobban szégyellte magát, főleg azért, mert meg volt róla győződve, hogy mindenki azt hiszi, biztosan semmire sem emlékszik. Meg hogy is képzelhette, hogy a fickónak megtetszett. Mikor a másik sokkal fiatalabb, vékonyabb, stb. És az a szégyen milyen óriási volt, amit akkor érzett, mikor lassanként rádöbbent, hogy kihasználták. Vele teremtették meg az illúziót, hogy senki se gyanakodjon e titkolt viszonyra. Vajon ketten tervelték ki? És hogyan tételezheti fel a saját kolléganőjéről, aki egy szende-szundi, és akinek sosem ártott?! Talán még el is hitte, hogy jót tesz vele, a szegény szinglivel?!
...Azt hitte, hogy leválasztotta már magáról ezeket az alsóbbrendű energiákat. Azt hitte, ha jót feltételez másokról, akkor...
------------------------------------------
Akkor sem.
Viszont egy jó adag alvás túljuttat a mélyponton.
Végül is mi van túl a sötéten? Az igazság? Nem hiszem. Csak egy férfi és egy nő, aki nem te vagy.