Minek nevezzelek, hangulatom, életem, amikor szemmel láthatólag semmi nevezetes nem történik velem? Vannak ezek a heti egyszeri revelációk asztro órán (bár inkább utána), de semmi. Sokat dolgozom, igyekszem enni és nem zabálni (bár, a dolgon a feleséggyilkos Henrikről szóló sorozat nem segít, mert, ugye, milyen jó is becsüccsenni és a melegben végignézni az asszonyállatok lefejezését?! :-)) Nem baj: holnap mérés, két hónap után, és az igazság majd észhez térít! Én egyelőre jól elvagyok a nadrágomban, mert átlagosan naponta 2 ember jegyzi meg, mennyit fogytam - csakhogy ez életem legbővebb nadrágja (ún. boyfriend-szabású, ami annyit tesz, hogy alapból líg-lóg rajtad)...
Átlagosan minden másnap titokzatos férfiemberekkel álmodom, akiknek minden titokzatosság abban rejlik, hogy közelednek hozzám, ámde én utólag sehogy sem tudok rájuk visszaemlékezni. Bizonyos szempontból örvendetes eredmény ez, legalább nem ugyanazzal a két fickóval álmodom folyton, és nem azon kell agyalnom, hogy melyikük mit szimbolizál az életemben.
Vannak élő férfiak is, most egy darab. De "kapcsolatunk" merő plátói szimpatizálás: őt átmenetileg hozzánk helyezték, nekem meg nem az esetem, viszont két percre a folyosón nem nehéz kedvesnek tűnnöm. Így gyorsan megtaláltuk a közös témát, amiben a többiek nem jeleskednek: a csillagfizika legújabb Univerzum modelljei. Én sem jeleskedem bennük, de több hülyeségről hallottam, mint a kollégák, így okosnak is tűnhetek a szemében. Ma már azzal páváskodott a fiatalember, hogy ő micsoda egy gourmand, és mennyire szeret főzni! Részemről természetesen feddhetetlen kollegiális törődésről van szó, mert nem az esetem, meg tippem szerint túl fiatal (bár a csodabogárnál nem érzékeltem azt a sok évet). Ő már kölcsönadott egy könyvet (egynémely érdekesebb egyiptológiai kérdésről).
Mégis úgy érzem, mintha a kollégák lábujjhegyen járkálnának körülöttünk...Attól, hogy jól eldumálgatunk, még nem fogok nőül menni hozzá!

Lábujjhegyen... De édes!!! :-)
VálaszTörlés