2011. július 30., szombat
nem eltűntem!
2011. július 24., vasárnap
a hét jótanácsa
"Szóval, kislányom, azért járj nyitott szemmel...és...valamennyire meg kell alkudni."
(Anya, én már nem bírok...nem mondtam meg neki.)
idilli időutazás
gyermekek
2011. július 22., péntek
a második mérés
Ma megejtettem a második mérést. Meglepő eredménye lett - igyekszem az előző hónaphoz arányítani:
Mell: 0 cm (szerencsére változatlan; 104 cm)
Derék: -4 cm (79 cm)
Has: -1 cm (91 cm)
Csípő: -2 cm (102 cm)
Comb: -2 cm (1-1 cm; 59-59 cm)
Kar: -2 cm (1-1 cm; 29-29 cm)
Súly: 70,8 kg (-2,3 kg) /166cm
Testzsír: 34,5% (-1,7%)
BMI: 25,69
Az eredmény szépségét rontja a tény, hogy most reggel mértek - ez a súlyon és a derékon délután máshogyan nézne ki; mondjuk 81cm lenne a derekam és kb. 1 kilóval többet nyomnék. Szerintem. De ebben a hónapban is fogytam legalább bő egy kilót. Érdekes, hogy most megint kezd beállni, ami régen jellemző volt rám: a csípőm keskenyebb lett, mint a mellem. A csípőmről eddig 3 cm jött le, és ezt meg is érzem a nadrágjaimon. Az egészséges az lenne, ha a derekam beállna a délutáni 73-74 cm-re, de ahhoz rengeteg szalonnától kellene megszabadulnom. És én nagyon óvatos vagyok, tulajdonképpen nem fogyókúrázom. Az elmúlt hónapban pedig lánybúcsú, esküvő, és hazautazás is volt, ami rontott az étrendbetarthatósági rátámon. Tehát tulajdonképpen ez egy igen jó hónap volt.
2011. július 20., szerda
esküvői utórezgések
2011. július 19., kedd
ez viszont nem jó hír
múló rossz álom
2011. július 16., szombat
esküvői kalandok/4.
kinek mit küld
2011. július 14., csütörtök
a hét rekordere
B. már nem kálváriázik
egy esküvő a múltból
esküvői kalandok/3.
2011. július 13., szerda
szimpátia
esküvői kalandok/2.
Avagy Intermezzo.
Idő: Kr. u. 2011. 07. 09. 14-16.30 h
Szereplők: változó létszámmal - én, Andi, a fődíszítő szolíd kontyban, melegtől hisztérikus barátnő, "Kopasz" Krisztián (nevezzük most így, bár történetesen ez a neve, de átfutó vendég ezen oldalon), Gonosz Recepciósnő - a hotel élemedett korú és korlátozott szellemi kincsekkel megdotált élmunkása, valamint álmatag, elcsigázott vendégek vegyesen...
Először is kerengtünk Eger belvárosában. Csoda, hogy odáig is eljutottunk. Nem tudom pontosan, mennyiben más egy gázüzemű automobil elvezetgetése, de tény, hogy Krisztián (a vőlegény asszem legjobb barátja), hosszú idő után aznap ült kölcsön-volán mögé, vadidegen terepen, 40 fokban...Mi, többiek igen bátrak voltunk. Bár, ha belegondolok, Á-nak, a boldog arának volt egy egészen elszállt gondolata a nap folyamán, mikor kiderült, hogy két autóra nem elegendő egy sofőr - ti. hogy én (ÉÉÉÉNN!) üljek be a volán mögé, mivel nekem "úgyis van jogsim". No igen, három éve letudtam a dolgot, hogy aztán ott virítson a retikülömben, mint valami pót-kompaktpúder. És 40 fokban még halavány KRESZ-tudásom is elpárolgott, nemhogy nem létező vezetői gyakorlatom. (Azt hiszem, mégis Á-tól szeretnék lazaságot tanulni...)
Mikor Andi és Krisztián kivitatkozták magukat Eger belvárosában és kellőképpen föltartották a forgalmat, megérkeztünk. Pontosan 3 előtt 5 perccel. Besuhantunk a portára. Már naaaagyon fáradtak voltunk. Sőt, nyűgösek. Gonosz Recepciósnő pedig előállt azzal, hogy fizessünk előre. Nekem ezzel semmi bajom nem volt, noha a szállodai etikettben nem szokott előre fizetés szerepelni, hacsak a kedves vendég nem kívánja úgy. Igen ám, csakhogy ő erőszakosan beszedte a pénzt Anditól is, akinek a szobáját az ifjú pár fizette volna. Előhalásztam egy tízezrest, mire GR. rámmordult, hogy nem tudja fölváltani. Szívtam a fogam, mert az ezreseket a taxira tartogattam, de előkotortam háromezret. Elismételte: nem tud visszaadni, így leszek szíves leperkálni neki 2880 Ft-ot (Sic!). Közben ő a romantikus-realista részletekig menő beléptetési lap alapján elkezdte jóóóó lassan kitölteni a számlát. Nálam ekkor kezdett betelni a pohár. Nagyon örültem és hálás voltam, hogy Á. anyukája szerzett protekciót és tényleg akciósan kaptunk szállást a fősuli szállóján, ami mellesleg egy jobbfajta felújított 3 csillagos szállónak felelt meg, légkondival, keményített törölközővel, csenddel - de a körítésen eldurrant az agyam. Eleve nem értettem, hogy egy szálló miért gyűjt be 5-6 személyes adatot bárkiről - köztük lakcím, személyi igazolványszám, foglalkozás és munkahely!-, de ez az előre és forintra számoljak le, nos, ez teljesen kiakasztott. Felvettem a nagyon-udvarias-ámde-arrogánsan-fenyegető hangnememet, amit utólag szégyellek, de sajnos nem tudtam ennél sokkal higgadtabb maradni (valójában mindig ehhez folyamodom, ha fenyegetve érzem magam és egyszál nőként kell egy hülyével szemben eljárnom - nem túl bölcs stratégia. Inkább joviálisan-hülyének-nézőnek kellene lennem, nem?) Szóval szóvá tettem, hogy neki, mint szállónak kell egy kasszával rendelkeznie, tehát olyan nincs, hogy nem tud visszaadni (tegyük hozzá: számíthattak a vendégseregre, mert előre bejelentkeztek). De tőle délben elviszik a pénzt, és minek vagyok türelmetlen, már délelőtt 11-kor elfoglalhattam volna a szállást. Csakhogy én öltöztettem a menyasszonyt. Hát, ez őt nem hatja meg. Rájöttem, hogy ezt a matrónát semmiről nem győzhetem meg, apróm szerencsére akadt, így fizettem, és felmentem a szobámba, hogy csak úgy porzott utánam az út.
Amíg szűk 55 percben magamba tömök három pilóta-kekszet, némi csokoládét, valamint lezuhanyzom és nekilátok, hogy összevakarjam magam, addig elmondom, hogy később megkérdeztem egy jogásztól, hogy a bejelentőlapon elkért adatok vajon teljesen jogszerűen kerültek-e oda, avagy lábbal tiporták meg személyiségi jogaimat és fussak az ombudsmanhoz. Van egy rossz hírem: kedves jogalkotóink úgy gondolták, hogy az Apeh meg az állam biztonsága megköveteli, hogy TE, szállóvendég ne inalhass el fizetés nélkül, téged nyomon kell követni. Ugyan nem értem, hogy egy lakcímkártya és/vagy személyigazolvány miért nem elég a beazonosításra, de a mi jogalkotóink mindig és mindenhol kicsiny hazánk (bocs, államunk) jogait helyezik előtérbe...Ah, már le is zuhanyoztam! És a szoba is elkezdett lehűlni. Áldom a hivatalos utakat és nyaralásokat, mert így nekem semmi problémát nem okozott két másodperc alatt a szobámba jutni kártyával (ez volt, akinek nem sikerült elsőre), ill. ugyanennyi időt vett igénybe a légkondi beüzemelése is. Belenéztem a tükörbe, és a reggeli rutinom segítségével mintegy 10 perc alatt felraktam a komplett sminket és fel is öltöztem (na, jó, lehet, volt az 13 perc is).
Lerohantam a találkozóra, hogy együtt menjünk a bazilikához. Senki nem volt ott. A Gonosz Recepciós azonban jó hangosan odaszólt nekem (hogy lehetőleg más vendégek is meghallják), hogy amikor a számlát tettem el, biztosan elraktam egy százast is - ezt legyek szíves újra kifizetni...Tudtam, hogy nem volt így, mert a papír külön volt a kezemben, mikor felmentem, és utána hajtogattam össze - ha mellé szorítok egy fémszázast, azt észrevettem volna. Iszonyúan megalázónak éreztem a helyzetet. Közöltem a nővel, hogy ugyan egyikünk sem tudná bizonyítani az igazát, de tessék, itt van, legyen boldog a százasával!
Annyira fölhúztam az agyamat, hogy elindultam egyedül, gyalog a bazilikához. A levegő ugyan forró volt, de jólesett gyalogolnom. Meglepő módon az új szandált kényelmesnek éreztem (az is maradt egész éjszaka!), bár harisnyát húztam bele. (Igen, húztam harisnyát! Természetesen...)
2011. július 12., kedd
esküvői kalandok/1.
2011. július 7., csütörtök
utolsó simítások
2011. július 6., szerda
a fotó...
Sokkal Szerencsésebb Félisten
rosszalkodtam
2011. július 5., kedd
B. barátném kálváriája
valójában
Fontos megállapítás: VALÓJÁBAN A BOLDOGSÁG TERMÉSZETES ÁLLAPOTUNK.
(És ezt most nem fejtem ki.)
