2010. augusztus 27., péntek
újra itthon---
2010. augusztus 20., péntek
heti horoszpók
elengedni vagy elveszíteni
kicsit szomorkás...
2010. augusztus 19., csütörtök
nyaralás
düh
disztichon
Nem könnyű tanuló szeretőnek lenni. Nem könnyű olyan dolgokkal szembesülni, amiket eddig kerültem, amiktől eddig rettegtem...és megtapasztalni azt, amitől rettegtem (de titokban vágyni is rá)...
---------------------------------------------------------------------------------------------
Ha a puding próbája tényleg az evés, akkor a tudás anyja minden kétséget kizáróan az ismétlés...egyszer, kétszer...hm. Hősnőnk ki akarta használni a szabad hétfőt (szeptembertől már csak este ér rá), GA pedig véletlenül a városban járt. Hősnőnk vásárolgatott még egy-két dolgot a nyaraláshoz, aztán a Blaha sarkán várakozott, hogy GA fölszedje, mint valami ázott stoppost - az ég pont akkor szakadt le, amikor a lány a munkából hazafelé indult, így mindent a bevásárló központban vett meg, ahol gyorsan megszáradt a szandálja. GA dugóba került, ami Hősnőnket nem zavarta, mert tudta: az egész este az övék, és alaposan ki akarta használni a nyaralás előtti utolsó összebújást (kissé idétlennek érezte, mert az utolsó tulajdonképpen a második "rendes" lenne - mostanában nem kedvelte ezt a szót).
GA fékezett, Hősnőnk pedig azonnal a lényegre tért: utolsó pillanatban fizettek be az útra, ez-és-ez lesz, egy hétig nem látják egymást, és ugye most...A férfi nem jött zavarba a nyílt célzástól, életelvei ugyanis roppant röviden és velősen az alábbi mondatban foglalhatóak össze: vedd el (az adott helyzetből) mindazt, ami kell neked.
Még jobb volt. A lány be is vallotta pihegve, hogy annak idején, mikor GA kötötte az ebet a karóhoz, hogy érzi, ők ketten nagyon jók lennének együtt, ezt a férfi idealizálásának vélte...de megérzésnek bizonyult a dolog. Nos, a legpontosabb kifejezés talán az lenne: "figyelmes szerető". Hősnőnk emlékezett: a figyelmes szerető a régente olvasott regényekben egy nagyon disztingvált kifejezés volt. De a tartalom! Nem szerelmesek egymásba, ez egyértelmű; és mégis: Képesek létrehozni az intimitás egy olyan fokát, amit azelőtt a lány senki mással nem élt meg! Talán pont a szerelem hiánya tette ezt lehetővé - GA-val mind fizikailag nagyon természetesen érzi magát, mind emberileg nagyon őszintén lehet megbeszélni igen érzékeny, testet-lelket érintő témákat. Korábbi partnerei is általában odafigyeltek a testi igényeire, mégsem alakult ki ez a fajta "szexuálisan lelki" közelség, mert a lány túlságosan vonzódott hozzájuk lelkileg, a szerelem, és a félelem e szerelmi tét nagyságától együttesen hiúsították meg, hogy közel engedjen bárkit is. Legalábbis nem olyan közel, mint GA-t.
GA az árnyéka, amitől retteg, talán a legjobb barátja a reneszánsz időkből. Egyszerű dolgokat vett most is észre, de igen hasznosakat Hősnőnek. És persze minden megfigyelésükbe beleszőtték a romantikus emlékezést közös múltjukról, a lány továbbra sem tudott napirendre térni afölött, hogy GA több évig kutatott utána, míg megtalálta...
...Hősnő bevallotta, hogy miután a férfi eltűnt életéből, és eltelt pár év, egyszer ő is látta a férfit a metrón. "Tudom, én is láttalak. A kék metrón mentünk"-mosolyodott el GA. "Igen, az Árpád-híd felé"-felelte Hősnő. GA még szélesebben mosolygott, és magához húzta a lányt: "Igen. És tudtam, hogy észrevettél te is engem, de nagyon beszélgettél egy barátnőddel." "Miért nem jöttél oda köszönni?!" "Mert nagyon beszélgettél. Azt hiszem, nem akartál észrevenni." Hát erre is rájött...
Ha kinyitná akkori naplóját, Hősnőnk valószínűleg a megfelelő helyen találna egy bejegyzést: "Ma szörnyű élményem volt: A-val utaztam az Árpád-híd felé, kikísértem a buszához, és éppen X. tanár úr szemináriumáról beszéltünk, ahol Y. tartott kiselőadást a ...kori költészetről/regényről/emlékiratokról. Y. rémes előadó, állandóan a papírjaival zörgött, és az orra alá motyogott, a fénymásolatok pedig tök feketék, semmi sem olvasható belőlük. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk így levizsgázni belőle! Ráadásul Szakállkával/Bicebócával/Mufurc Janival sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném, folyton csak bámul, de lépni bezzeg nem lép!...De nem is ez a lényeg, mert ahogy ott csüngtünk A-val a tömött vagonban, egyszercsak megláttam ...(itt GA akkori gúnyneve szerepelne!), és a gyomrom összerándult! Azt hittem, ennyi év után ez lehetetlen, de mégis, és inkább távolról néztem. Nem tudom, észrevett-e, de azt hiszem, hogy nem. A Dózsa György úti megállónál szállt le."
..."Igen, miután láttalak a metrón, akkortól kezdtelek el keresni, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal"-vallotta be GA. "De hiszen az nagyon régen volt!"-sápadt el a lány. "Igen. Már nős voltam, de még nem volt gyerekünk." Hősnőnk szeme elkerekedett. Nagyjából '99-ben vagy legkésőbb 2000-ben történhetett mindez. Vagyis hat évvel 2005 előtt. Hat meg öt az tizenegy. Egy hexameter, és egy pentameter, vagyis egy disztichonnyi idő. Tizenegy, az első mesterszám a numerológia szerint.
Hősnőnk szíve elfacsarodott. Tizenegy év. De valami miatt GA akkor nem szólította meg...ha megszólította volna...és még nem voltak gyerekeik...és hiszen még viszonylag fiatal házasok voltak, de már őt kereste!!! (???; és ??? - akkor ezt most valaki magyarázza el!) Itt állította le magát. Nincs értelme rágódni a múlton. Fáj, hát fájjon, de meg nem fog változni...
...a teste azonban jóllakott, többször is, zsibongó elégedettség áradt szét benne. GA megjegyezte csutakosan, hogy éhen fognak halni. Lezuhanyoztak, és elmentek pizzázni...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Most először volt másfajta félelem-érzetem. Veszélyes az, ha valaki 11 évet vár rád.
gondolatok a teremtésről
"Az Első Törvény, hogy lehetsz, tehetsz, és elnyerhetsz bármit, amit el tudsz képzelni. A Második Törvény, hogy azt vonzod, amitől rettegsz. (...) Az érzelem az erő, ami vonz. Amitől nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. (...) Az érzelem a mozgásban lévő energia. Ha energiát mozgatsz, azzal hatást hozol létre. Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végső soron afféle energiasűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka.
A gondolat a színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod teremt. A gondolat energiája soha nem enyészik el. Soha. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat örökkévaló." (N. D. Walsch)
------------------------------------------------------------------------------------------------
A fenti gondolatokat most, vacsora közben olvastam. Mivel az unokaöcsimnek szánt ajándékkönyvet nem olvasgathattam evés közben (még összekoszolódna), így Walsch úrral boldogítottam magam. Közvetlen e sorok előtt írja azt, hogy nincsen véletlen...Biztosan a fentieket sem véletlenül most találtam. Persze, a gondolatok nem újak számomra, de talán ő (vagyis Isten) fogalmazta meg eddig a legszebben. Ezért másoltam ide, Nektek.
2010. augusztus 12., csütörtök
szerintetek?
Nos, hogy folytatnátok a történetet? Szerintetek?...:-))
(bizonyára nem én vagyok a világ legboldogabb nője, mert azt a hősnők rendszerint a nászéjszakájuk után érzik, de...elindult. Különös energiák szabadultak föl bennem, és nő vagyok, igen, annak is érzem magam!)
--------------------------------------------------------------------------
Hősnőnk főzni akart. Valami apróságot, a film előttre. GA közölte korábban, hogy csökkentette kenyérfogyasztását, így nem mert tésztát főzni, hanem valami madáreleségben gondolkozott, pikáns fűszerekkel...végül mégis főzött bele némi krumplit is, hogy ne legyen éhes az a férfiember...
Nem tudta, mire számítson, két hét elteltével. Megint úgy érezte, hogy kissé vágyahagyottá lett, mégis előrehozta egy nappal a találkozót, hogy több idejük legyen egymásra. Az első alkalom fontos, mielőtt rutinná nem válna...És a keretek: egy kis saláta, egy kis füstölő, víz, ami az utolsó pillanatban került a hűtőbe, és még a pultról is letakarított, a száradó ruhákat átcipelte a hálóba. Oda tornyozta a legújabb könyveit is, amik nem fértek a polcokra, no meg az új utazótáskát, a régi, bevásárlóhátizsákot, és egy-két polártakarót is...úgyis a nappaliban lesznek.
GA mosolygott, és már a bejárati ajtóban aprócska csókot lehelt Hősnőnk ajkára, aki izgatottan viszonozta az üdvözlést - hogy utána egymásba kapaszkodjanak, hajuk, illatuk elkeveredjen a másikéval s a hűvös előszoba tompított fényével - lehetséges volna, hogy a fény és az illat hozta létre ezt a zamatot, ezt a zavart várakozást?
Rövid, ám annál célratörőbb szópárbaj keveredett a vacsoráról, és egynémely receptekről, könnyed étkezés követte - GA meglehetősen keveset evett, bár dicsérte a salátát, rákérdezett, mi van benne. Hősnőnk ismét zavarba jött saját étvágyától, de végül is sokkal hamarabb ebédelt, mint a férfi, aki éppen ezért nem is lehetett éhes. És bujkált benne valami betegség, mert sűrűn fújta az orrát - valamit összeszedett a nyaraláskor.
Amikor elkezdődött a film, összebújtak. Sablonos, de a férfiak általában mindig tudják, mit kell ahhoz tenniük, hogy az aktuális hősnő ne tudjon a mozgókép éppen forgó remekére koncentrálni...hm. Vagy ne akarjon koncentrálni.
GA. lehellete finoman birizgálta a lány fülét, amitől le-lecsukódott a szeme. A férfi keze bársonyos, meleg, meghitt és igen szakavatott volt. A sci-fi hős éppen csak kigurult a csapatszállítóból tolószékével, és kezdett el ismerkedni új testével, a bolygóközi hibridlénnyel, amikor Hősnő felpattant, leállította a filmet, átviharzott a hálóba, leengedte a redőnyt, majd felkapta a nappaliban diszkréten a kanapé mellé elrejtett óvszeres dobozt, és megragadta a férfi kezét.
...Vajon az idő is intelligens lény, amely tekereg, mint egy kígyó: folytonosan hurkokat vet az örökkévalóságban, önmagát ismétli számtalan arccal, és akkor lassul le igazán, mikor azt hiszed, hogy minden olyan gyorsan történt? Hol kezdődik a te tested? És hol folytatódik a másiké? Mint egy csecsemő, amelyik elveszi, ami jár neki, mert nem tudja - nem akarja tudni-, meddig tart a teste. Egy örökkévalóság.
...Rájött, vagyis érezte lényében - nem is lényében, hanem biztosan tudta: GA tényleg szereti a nőket. Minden mozdulata, minden törődése gyöngéd, figyelmes. Úgy nyúlt hozzá, mint egy istennőhöz. És ezen a tényen az sem változtathatott, ha a férfi valójában összes szeretőjéhez istennőként közelített. És ez a finomság különböztette meg a többi férfitól. Ez valami olyasmi, amit akkor érez meg az asszony, amikor hozzáérnek, és nem előbb.
...Próbált baba lenni, két gyönyör között. Kislányos, baba, elesett, nő. És erős, határozott is. Egyszerűen nő. Lehántódott minden fölösleges sallang. Visszarepültek az időben, és újrajátszották a jelenetet: a lány kérte, húzzon óvszert (ez a félelem jele volt annak idején, de sosem volt rá szükség). Előkereste az ágynemű közül a régi dobozt...feltárult az idő egy másik kapuja: azt a csomag óvszert Másvalaki miatt vette, és utána évekig hozzá sem tudott nyúlni. Pár hónapon belül lejár a szavatossága. Valahol örült, hogy mégsem, lesz az még jó valamire - de nem bírta kicsomagolni a celofánból. A keze remegett, a sötétben nem látott, és hirtelen hisztérikus kacagásban tört ki. Amikor másodszorra, majd harmadszorra sem ment neki, felzokogott. De ez fájdalmas zokogás volt, valami eltemetettnek a föltörése. Nem tudni, ki hagyta ott a Hősnő lelkében ezt az üledéket, és az sem tudható, miről, kinek szólt ez az elkeseredett sírás. GA átölelte, csitítgatta, babusgatta. És megvárta, hogy a fölszabaduló energia kiterjessze szárnyát, mint egy elszabadult vitorla, és föloldódjon egy másik síkon, aztán elhálták vágyukat. GA nem kapott aznap annyit, mint Hősnőnk, mert közben láza fölszökött, és a hideg rázta. Míg a meleg paplan alatt vacogott, megjegyezte a lánynak: most is betegen remegek, mint amikor hozzám vágtad a Balaton szeletet.
...és ezzel a kör bezárult. Nagy utat tettek meg 15 év alatt. És talán még nagyobbat az elmúlt 500 évben. De a Hősnő azt is tudta, hogy a java még hátra van, s hogy jó úton járnak.
---------------------------------------------------------------------------
Hát így telt szeretőségem első napja.
