2010. augusztus 19., csütörtök

düh

Düh...tehetetlenség; pedig csak az nem tetszett, hogy nem az történik, amit én elképzeltem - vagyis a régi nóta. Akarok valamit irányítani, kontrollálni, de nem megy. Kedden GA lemondta az esetleges találkozót, én sajnálkoztam, hogy akkor elutazás előtt nem látjuk egymást - erre felajánlotta a szerdát. Szerdán, mikor végeztem, küldtem egy sms-t....Semmi reakció, egész este. Egyre idegesebb lettem: biztosan hamarabb haza kellett mennie. De mi van, ha balesetet szenvedett? Soha nem csinálta azt, hogy amikor minden rendben van, akkor ok és magyarázat nélkül eltűnjön.
Aztán győzött a hasgörcs, a menstruációs hiszti, és fogcsikorgatva megírtam egy korrekt, összeszedett, higgadt, 3 soros levelet, hogy vártam volna egy üzenetet, ha nem tud jönni. (Érthető a hangsúly, ugye? Nem az a gond, ha nem jön össze a találkozó, hiszen a mi helyzetünkben semmit sem várhatok el, bármikor beeshet egy nem várt családi mizéria - számomra az a fontos, hogy adott körülmények között értesítsen.)
Semmi reakció...ma este megérkezett az elnézést kérő sms.

Tanulságos volt: kiszolgáltatottá váltam a saját dühömnek - mert nem GA-nak, ugyan, ilyen esetben az ember saját magának lesz kiszolgáltatott, meg a félelmeinek. És megpróbáltam sémákban gondolkodni, ha ez van, akkor az van, a  férfiak ezt azért teszik, mert (tényleg: a férfiak miért tűnnek el egy szó nélkül? Pl. hisztinél. Azt hiszik, ha hagynak saját levedben főni, akkor a helyzet önmagától megoldódik?!)

Egy jó volt: viszonylag hamar észrevettem magam, és végiggondoltam, hogy mit és miért érzek. És egyértelmű: a korrektséget hiányoltam - és azt, hogy én irányíthassak.

Viszont elábrándoztam egy olyan férjről, aki egyesíti magában J., B. és GA legjobb tulajdonságait! :-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése