Nem tudom tovább húzni kétes pénteki kalandjaimat. Melynek vége szomorú tapasztalás lett az alattomos pezsgőről - az est egyik tanulsága az lett, hogy soha nem leszek Bacchus kótyagos nedűinek rabja, ugyanis én képtelen vagyok annyit inni, hogy utána a jótékony feledés homálya boruljon egyes eseményekre - nem, én minden egyes rohadt szóra, mozzanatra emlékszem! Ja, és ha nem megfelelő itókák gurulnak le a torkomon, akkor szörnyű másnapos émelygés és fejfájás gyötör - most megtapasztaltam azt is, milyen az, ha rosszul leszel az italtól...És nem volt egy kellemes élmény, mit ne mondjak!
De megbocsátok magamnak, elvégre eléggé kétes lelkiállapotban indultam neki az estének: hetekkel korábban azt terveztem, hogy beújítok egy fiút éjszakára, de aztán ettől a "célhéten" már elment a kedvem. Az egyetlen, ami felvidított, az egy vidám karácsonyi zokni volt, amivel feldobtam az amúgy talpig fekete szerelésemet. Emellett nem csoda, ha bánatában iszik valamennyit az ember lánya.
Szóval, némi gyomor- és arcbőr-alapozás után elmentem a "bálba", remélve, hogy akad olyan ember, akivel el tudok beszélgetni - ehhez képest a kollégáim szanaszéjjel szóródtak, és számomra vadidegenekkel múlatták az időt. Én ilyenkor elanyátlanodom, és a komfortérzetem a nullához közelít. Ennyit tesz a megszokás biztonsága...Közben azért ezt a szanaszéjjel szóródást úgy kell elképzelni, hogy azért erre-arra kóvályogtak, kötetlenül leálltak mindenkivel pár percre, és ezen percek arra alkalmasak voltak, hogy hol ez, hol az rendeljen egy kör pályinkát...Mégpedig pályinkát a javából - sajnos későn vettem észre, hogy nem vizezett terméket kaptunk (erre számítottam ugyanis), hanem előttem nyitották ki a zárjegyes cuccot...Nevezzük ezeket "udvariassági köröknek". Volt tehát ezekből három, plusz az alapozás otthon.
És ekkor kezdett a történet izgalmasabb lenni - nem, nem Egyeske és Ketteske jött. Mással voltam elfoglalva, nem is figyeltem rájuk, így csak azt láttam, hogy megérkezett a Bográcsos gaz csábító, meg a Rángatható Marionettbábu (ld. korábbi bejegyzéseket), és szépen elmentek máshová beszélgetni (vagy csak kikerültek a látómezőmből, ki tudja? :-))
Nem. Megérkezett A. barátnőm (férjezett, gyerekes, korábbi bejegyzésekben az a lány, akivel egyszer már mentünk hármasban pezsgőzni)...Nevezzük innentől kezdve Pezsgős A-nak, hiszen jött, és közölte, hogy ő úgy pezsgőzne (és A-ból amúgy is olyan sok van ebben a blogban!)! És vett egy üveggel...Majd vettünk még egy üveggel; és erre voltunk hárman...(osztok-szorzok, de ez így is nagyon sok volt, hiába ettem vacsorát...) A harmadik pezsgőivó H. nevű kolléganőm, aki velem egyidős, szintén évek óta kényszer-szingli. Én jófejnek tartom, szerintem elég zárkózott, és néha kissé merevnek is tűnik, de szerintem sok mindent lefojt (Skorpió az ascendense - és Gardróbos megtapasztalta az alattomosabb oldalát is). Szóval jött H., becsatlakozott, meg jött egy fiúka is. Fiúkát H. egy korábbi kollégája hozta, és ahogy rátekintettem, úgy érzékeltem érzékfeletti és kissé ittas receptoraimmal, hogy Fiúkát bizony H. szórakoztatására rendelték oda aznap este. Ehhez képest Fiúka ocsmonda stratégiához folyamodott: ti. ha én volnék fiú-férfi - illetve: boldogult férfi-inkarnációim alapján bizvást állítom, ha nékem kerítenek egy fehérnépet, s én akár komolyan szeretnék véle ismerkedni, akár csak hálótársamul szeretném elcsábítani, akkor biza' azon tüsténkednék, hogy azon fehérnépet mintegy leválasszam az őt körülvevő veszélyes asszonyszemélyekről, kik éles nyelvükkel felvilágosíthatnák őt csalárd szándékaimról...Majd utána szándékaimnak megfelelő bánásmódban részesíteném kiszemelt asszonyszemélyt, de mindvégig tiszteletben tartván az ő hófehér (majdhogynem szűzies) lelkét. (Csak a lelke szűzies, más nem...)
Hát, ehelyett Fiúka a századunkban egyre jobban elharapózó, kényelmes here taktikát vetette be: hogyan szerezzünk tuti ágypartnert a legkisebb anyagi-szellemi befektetéssel? Versenyeztessünk meg két nőszemélyt. Pezsgős A-nak is feltűnt, ami nekem is, de valahogy még ittasan is vagyok annyira jólnevelt, hogy két vihogás között se rójam fel a pasinak azt, hogy egy árva pohár málnaszörpöt sem rendelt H-nak, ehelyett beleivott a H. és az én italomba is, és magának 3 üveg olcsó sört vett... Szerintem ismertek már annyira, hogy tudjátok: udvariatlanságnak tartom, ha egy nő az őt meghívó pasitól a legdrágább piát húzza le, de azt is, ha a férfi nem hívja meg a nőt semmire. Mármint nem engem kellett volna meghívnia, hanem H-t, de mindegy. A Fiúka állt ott, dagasztva izmos felsőtestét, vigyorogva, és még véletlenül sem derült ki róla semmi lényegi. Alapstratégia: ha egy férfiról semmi lényegi nem derül ki, kerüli az értelmes témákat, az egyéjszakásra utazik. (Lehet, hogy akkor is, ha szofisztikált témákról cseveg, de az előbbi esetben biztosan!) Szóval ez a hóhányó anyaszomorító arra várt, hogy a két csillogó szemű mátka-jelölt közül melyik fog utána ugrándozni, mint a jó pincsikutya...Mindeközben hintett erre is, arra is (nekem pl. homlokcsókot...) És mit tagadjuk: megvolt minden adottsága a csábításhoz: alapjáraton igen kellemetes karosszériával rendelkezett (tudom, ezt nőkre írják, de mindegy, mostantól a herékre is írjuk, jó?)...Pezsgős A. pedig magában imádkozott, hogy csak ne engem, ne engem, hanem H-t vigye el, mert Pezsgős A. nem szerette volna, ha csalódok.
Így Pezsgős A. egy idő után berángatott a táncparkettre, ami jó is volt, mert addigra éreztem a bugit a lábamban, meg a zsongást a fejemben...H. pedig elsuhant a Fiúkát megkeresni. Később (úgy éjféltájt) H. megjelent előttünk búcsúzni. Egy somolygó oroszlánnő benyomását keltette: hogy ő hazamegy, de nem egyedül...Pezsgős A. fölsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Én pedig belegondoltam, hogy úgysem érzem alkalmasnak magam semmiféle ál-romantikázásra.
gondolatmenet: folyt. köv.