2013. november 24., vasárnap

a táblázatok hasznosságáról

Ez egy nagyjából közérdekű bejegyzés lesz. Hónapokkal ezelőtt zugolvasó L. arra hívta föl a figyelmemet, hogy valamelyik szuperegészséges diéta hívei bosziüldözést kezdtek a földimogyoró ellen. Először azt hittem, hogy valami nagyon nem egészséges van benne, aztán L. közölte, hogy igazából az nem is egy olajos mag, mert túl sok benne a szénhidrát (és felteszem, kevés a zsír, amiért olajosnak nevezhetnénk). Nekem ez csak az étkezésem miatt fontos, mert az este éhkoppra megenged pár szem mandulát (vagy főtt tojást, vagy csemege uborkát, vagy én még a savanyú káposztát is megengedném magamnak). Mindegy, mert az étrenddel most barátkozom, mármint az esti szénhidrátmentességgel. Ma csak úgy kíváncsiságból rákerestem az olajos magokra, hátha közzétették a kalória és egyéb értékeiket. Persze, hogy vannak táblázatok, többféle is. Az egyik pl. szinte semmilyen különbséget nem tesz köztük, majdnem azonos az állítólagos szénhidrát-értékük. De a legtöbb azért azonos értékeket ír, ami alapján igazából csak mandulát, törökmogyorót, tökmagot, meg paradiót ehetnénk este - merthogy az összes többinek "túl magas" a szénhidrátértéke - a kesudióé konkrétan duplája a földimogyinak...Szóval erről ennyit.
A földimogyit, és konkrétan a pörkölt verziót, amiben valóban több a szénhidrát, azért üldözik, mert olcsóbb a többinél. Ez meg az én véleményem. 
Azért mindenki nyugodtan egyen magokat, csak mértékkel! :-))

2013. november 11., hétfő

a repetázó

Én egy repetázó nőszemély lettem, legalábbis ami a grafomán hajlamaimat illeti: van ugyebár ez a blog, de ebbe nem írogatom le a drámás élményeimet, ahogyan azt előre jeleztem is. Viszont a drámáról érdemes feljegyzéseket készíteni, hiszen egy-egy ilyen két nap alatt rengeteg impulzus ér minket, amiket nem is lehetséges azonnal földolgozni, és így érdemes utána is pótjegyzeteket készíteni - ami a csoportmunkát illeti. Ott vannak aztán a magángondolatok a csoportmunkáról és az egyéni terápiáról - erre úgyszintén önálló füzetet nyitottam. És végezetül több éves halogatás után nyitottam egy álomnaplót is, mert ezzel már régen tartoztam magamnak. 
No, ezt nevezem én repetázásnak.

újra elölről

Mindent elölről kell kezdenem, ami a diétámat illeti. Az, hogy csak a leglényegesebb pontot nem tartottam be, az elszaladt chipsevésekkel kombinálva nem maradt nyomtalanul. Konkrétan itt állunk tél előtt, és nem férek a nacijaimba. És plusz 10 centi. Ti. derékben. Meg mellben. Meg csípőben. Viszont jó hír, hogy azért nem vettem észre előbb, mivel annyira arányosan szedtem fel, hogy még mindezzel együtt is eszményi az alakom. Eszményi és telt. Gusztusosan. Jó ezt így leírnom, még akkor is, ha megpróbálok megálljt parancsolni, és különösen az esti fehérjeevésre koncentrálni. 
Chipsem pl. már nincsen, de nem is hiányzik - fogalmam sincs, miért. Lelkileg ez még nem indokolt :-)) Helyette reggelre sikerült egy olyan reggelit kreálnom, ami több mint eszményi (mint az alakom, hihihi!). Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire fog ízleni; mi több, teljesen elegendő délig, extra csokiadagok nélkül! Zabpelyhet eszem rizstejjel, és tönkönykorpával, lenmaggal, olajos magvakkal, aszalt gyümivel dúsítom. Természetesen utánanéztem, hogy ne lépjem túl az engedélyezett mennyiséget, mert reggel és délben még gyümölcsöt is eszem. Sokszor este is eszem almát, de erről lehet, hogy le fogok szokni. (És szerintem ez még anyagilag is jobb, mint a naponta megvett péksüti, noha anno péksütik mellett sikerült fogynom...)
Az ebéd necces, és a hétvége is, ami általában kivitelezhetetlen - vagy folyton úgy kell kalkulálnom, hogy különféle hússzeleteket sütögetek, és mellé estére zöldséget párolok, vagy nem tudom, mi lesz. Merthogy a pacal isteni lett, csak azt kenyérrel szokás enni, estére is...Hét közben még elvagyok a kajarendeléssel, és így sokkal változatosabban tudok enni, mintha magamra főznék, aztán azt enném napokig.
De legalább értem, miért nem fértem a gatyóimba, holott a tükör szerint teljesen arányos vagyok...

Elhatároztam, hogy többet nem fogom lecserélni a ruhatáramat, inkább jobban figyelek a súlyomra.
A telet valahogy kihúzom a jelenlegi cuccaimmal, a lényeg, hogy ne hízzam, aztán tavasszal majd lemegy a fölösleg!

2013. november 9., szombat

csipkével, fodorral...

Nagy igazság: hiába csinosítod csipkével-fodorral a pöczegödröt, csak pöczegödör marad az...mintha bele sem dobtam volna a köményt!
Asszem a szobaillatosító-szagelszívó reklámot pacal-főzésre kellene adaptálni - csakhogy arra az illatosító alkalmatlan. Pedig egy elég jó márkát használok. Elvérzett (és kifújtam a  fél flakont!).
Lehet, hogy nem kellene a kert felé szellőztetnem, mivel akkor a szomszédok kihívnák a szennyvizeseket, hogy valami elromlott...Ja, és a szagelszívókat, mint olyat is érdemes elfelejteni (hogy mennyi marhaságot sóznak rá az emberekre!)...

A következő víz lesz az illatos abároló víz...

Most elmegyek kenyeret venni, de azért előtte  jól beparfümözöm a hajamat, biztos, ami biztos...

pöczegödör-pörkölt...

Hát, alaposan megszívattam magam. Vettem pacalt, hogy milyen finom lesz, meg minden - csakhogy nem az előfőzött verziót. Hallottam én másoktól, hogy milyen undorítóan büdös, míg fől, de azt hittem, kényeskednek. Aztán most fölraktam a tűzre. Az első vízbe ecetet tettem biztonsági okokból: ha szaga lesz, csökkentse. Ja, ahogy azt Móricka elképzelte! Amikor megközelítettem a tűzhelyet, valami fertelmes, savanyú pöcegödör szagot kezdtem el érezni, de frankón! Pisi-kaki együttrohadást... Ami túl gyorsan elterjedt a lakásban...No mindegy, majd szellőztetek, meg előszedtem a vécéillatósító-szagmegkötőt, meg valószínűleg a legerősebb füstölőimet. Közben kísérletezem: a második vízbe ipari mennyiségű őrölt köményt tettem. A harmadik vízbe majd illatosító fűszerek mennek, mint a szegfűbors, szegfűszeg, babérlevél...Az egyik receptíró felhívta a figyelmet, hogy nem szabad ebben a fázisban lefedőzni, hogy elmenjenek a rossz szagok...

Remélem, az étvágyam nem fog elmenni - elvégre a fél rokonságom falusi; én kérem pottyantós budin nevelkedtem nyaranta! :-))