2010. október 31., vasárnap

vendégségben

A héten vendégségben voltam K. barátnőmnél. Hétfőn keresett: bejelentette, hogy a párja végleg ex lett, szombaton elköltözött. Négy év közös kínozgatás után, véglegesen összepakolt. K. mostanában kezdett járni pszichodrámára, és amit eddig párterapeuta, egyéni pszichológus, közös viták, baráti megbeszélések sem tudtak tartósan elérni, azt két ilyen szeánsz elintézett: olyan erővel tört fel belőle a dolog, hogy a férfi is belátta, nincsen értelme tovább vonszolni ezt a foszladozó kapcsolat-hullát. A lakást szörnyen üresnek éreztem a  srác cuccai nélkül, de K. sokkal jobban bírja, mint reméltük. Felszabadult. Eddigi különéléseiket nagyon nehezen viselte, és egy-két hét után visszacsinálták. Most egy hatalmas kő gördült le a szívéről, és bár fáj neki, meg szereti az exét, de tele van tervekkel. Fejedelmi lakomát kaptam: vágott fel négyféle sajtot, rozsbucit, olajbogyót, almát, körtét; és mindehhez fenséges-finom bort töltött. Hosszan beszélgettünk. 
Amit furcsállok, az az, hogy a brancs többi tagja csak hümmög, és azt mondogatják, hogy ez K. döntése, ő tudja - holott mindenki ki volt kattanva rajtuk, azon, amit műveltek, évekig rágták K. fülét, hogy fejezze már végre be. Szerintem jobban agitáltak a szakítás mellett, mint én bármikor. És most csak hümmögnek. Én vagyok az egyetlen, aki biztatja, mert úgy látom, hogy noha nagyon keserves folyamaton megy keresztül, de ha megszüli önmagát, akkor nyertese lesz az életjátszmájának.
K. mondott valami furcsát B. barátnőnkkel kapcsolatban (aki nem emlékszik az április, májusi perpatvarokra, az nézze meg a megfelelő bejegyzéseimet). B. lehet, hogy hálából ment a férjéhez, mert olyan rendesen kitartott a betegségekor. Nagyon sajnálnám a fickót: ő az a típus, aki a tenyerén hordozza a szeretett nőt, az ajnározásig imádja. B. pedig minden elégedetlenségét a betegségére fog, és hülye f...okkal keresi a flörtölési lehetőséget, ahelyett, hogy a problémája gyökerét magában keresné.
De megbeszéltük K-val, hogy nem szólunk bele más dolgaiba; ezt a leckét már mindketten megtanultuk.

alázat

Csütörtökön voltam a gyógyító asszonynál. Most sokat beszélgettünk, sok kérdésem, aggodalmam volt. Elmeséltem, mit tapasztaltam, amióta nem találkoztunk - szerencsére nem nézett hülyének, a "tüneteket" elismerte. Legalább amikor itthon "társalkodom" a kísérőimmel, akkor nem csalnak meg az érzékeim.
A gyógyító első kérdése az volt, hogy meséljek a "pasiról". Még meg sem melegedett a fenekem alatt a  kanapé. Ezek szerint tehát látja őt. Elmondtam nagy vonalakban a dolgot. Cserébe megtudtam, hogy ott van, csak "nem felém néz", mert még "keresgél". Nos, tekintettel a körülményekre, ezen nincsen semmi csodálkoznivaló. Azt javasolta - mivel a szabad akarat teljes mértékben működik-, hogy ne cuppanjak rá. Akkor meg fog ijedni. Akár ha az anyukámat hallanám! Ezen is keseregtem neki egy sort: rájöttem, mit rontottam el legalább ötször az életemben ( a fickók szívfájdalmának kikúrálását, ugyebár...), és azt is, hogy úgy érzem, eddig mindig "túl soknak" bizonyultam. A delikvensek akkor, egy adott pillanatban nem tudtak ezzel mit kezdeni. Aztán elkezdődött a canossa-járás: jópáran visszajövögettek meaculpázva: "kicsi szívem, bocsáss meg, tévedtem, te annyira...!!!". Honnét tudhatjuk, hogy pont elegendőek vagyunk?! Rámnézett, és közölte, hogy legközelebb tudni fogom.
Aztán a feladatomról faggattam, de közölte, hogy azt amúgy is érzem, meg az évek során ki fog derülni, most nekem nagyobb feladat (vagy inkább feladat?) a párkapcsolat és a gyerek. De hiszen elvileg attól még nagyon messze vagyok, legalábbis pár alkalommal ezelőtt ezt mondta...De már egyáltalán nem - hangzott a válasz.
Aztán a végén megkaptam a soron lévő tanítást. Mindig ábrándozom arról, mit fogok éppen a gyógyítónál látni a  végén, de mindig teljesen más történik. Leginkább nem lehet ezt szavakba önteni. Most például a gyógyítás alatt láttam, ahogy valami füstszerű gőzölög ki belőlem - mint a képregényekben. Aztán elkezdték forgatni a fejemet (ez szokott itthon is lenni), és mindkét oldalnál kivettek valami nagy hegyeset, a kulcscsontnál emelték ki - valami hatalmas üvegszilánkhoz hasonlót, csak persze energiából volt. A végén pedig láttam az "aranytrónt", amint forog körbe a felhők között. Most semmilyen kellemes boldogságérzés nem fogott el, sőt nem is lágyan forgatták a fejemet, hanem durván lenyomták. A fejem a mellkasomba préselődött (igazából!), és láttam kívülről a leplekbe burkolt, angyalszerű alakot, akit mindig látok - ő is térdre ereszkedett, a fejét lehajtotta. Egy idő után megengedték, hogy felnézzek: láttam, amint egy szép, fehér lény emelkedik a felhőkön át egyre magasabbra - a karja széttárva, és megszólalásig egy reneszánsz, vagy még inkább barokk mozgalmas szoborra hasonlított. Elmeséltem a gyógyítónak, mit láttam. Ő már tudta: az arany trón arany angyallal a "felsőbb énem"; és a következő lecke az alázat lesz - alázat akár önmagam iránt is. Önmagunk szeretete és tisztelete. Mondtam, hogy az én trónomon egyelőre semmiféle angyal nem csücsült (remélem, ez nem baj; biztos csak kávézni ment el!), csak a végén jelent meg az a másik alak. Mindenesetre ez most keményebb és fájdalmasabb volt. 
A gyógyító szerint amúgy 2011-ben össze fognak az égiek rugdosgatni "mindenkit, akit csak lehet". Szóval, lányok, van esély, hogy ránktaláljon a szörnyen igazi :-))

Ma reggel nyugodalmas volt minden. Három napos ünnep; tegnap a sógorom potenciális karácsonyi ajándéka után rohangáltam (persze, hogy nem kaptam meg!), ma viszont...Igen, reggel leültem a kávémmal, belakmároztam a reggeli palacsintát, és megpróbáltam meditálni. Előre sejtettem: semmiféle alfa-állapotra nem vagyok alkalmas, megint "társalkodni" fogunk a kísérővel. De legalább tisztázunk pár kérdést. Az az érdekes, hogy van, amikor egyáltalán nem tudom utána felidézni, miket mondott, csak akkor, az adott pillanatban ott a bizonyság, hogy olyanokat mond ki, amik fontosak, nem én találom ki, hanem ő mondja, aztán nem tudok rá tudatosan emlékezni. Aztán nem is mindig csak mond: van, hogy egy energiahullámot érzek, van, hogy végtelen nyugalom száll meg, van, hogy látom az arcát (mindig ugyanolyan, reneszánsz márványszobor, talán egy ifjú, göndör hajjal). Néha abban sem vagyok biztos, hogy egyedül van, csak abban, hogy én nem vagyok egyedül.
Szóval ma megbeszéltük ezt az elköteleződést, és most véletlenül sikerült emlékeznem a lényegre: nem szeretném feladni ezeket a nyugodt hétvégi reggeleket, amikor egyedül lehetek velük, és csak kortyolgatom a kávémat, és senki nem zavar.  Elismertette velem, hogy tulajdonképpen én így is jól érzem magam. Hogy azért nem másztam bele semmibe, mert a lelkem mélyén vágyom ennek a fajta függetlenségnek a megtartására. Ez nem önzőség. Nem aszketizmus. Nem anyagi függetlenség, nem önálló shoppingolás, nem a kozmetikusnál eltöltött másfél óra. Jó lenne odabújni valakihez (Férjuramhoz, lehetőleg); jó lenne együtt kávézni, reggelizni. Jó lenne megosztani a munkát, a gyerkőcöket kergetni. De egyszerűen szükségem van erre a fajta elvonulásra. Ez nem mindennapos igény; tulajdonképpen heti egy-két óra. De nem edzőtermi nyomulás, hanem csendes visszavonulás önmagunkba. Nem egy jógaasramba, nem templomba; semmi közös imádságoshelyre. Ilyenkor nem emberekre vágyom, hanem egy másfajta kapcsolatra. És ez évek óta így van, csak nem mindig kötöttem rituáléhoz, pláne nem tudatosítottam. Végül is a kártyákkal kezdődött: az első pakli tarottal. Amikor azt rakosgattam, óhatatlanul gondolkodnom kellett. Aztán a reiki páros élménye is meglehetősen intim visszavonulásba tudott átmenni részemről, ha olyan személyt kezeltem. Aztán kezdődtek az érzékelések.
Ma amúgy jókislány voltam: takarítottam, mostam, vasaltam egész nap. Alig vártam ezt a  három napot, hogy magammal lehessek! És még rá is vettem magam a rendrakásra! A konyhai sejtnél lévő polcról átpakoltam a könyvek nagy részt az új polcokra, így most van egy átmeneti "spájzom". Persze még nem tökéletes az összhatás, de az én esetemben ilyen szinte el sem várható. (Igen, végre leírtam! Ez az első lépés az alázat felé: főzés, vasalás - szeretem munka; a többi erősen változó. Az ablakpucolásban például csak az a jó, hogy felér egy erős edzéssel. De a portörlést például utálom.)

És még valami vicces: azt álmodtam, hogy egy fickó, aki hasonlított a brezsnyevi-szemöldökű ismerősömre, egy kocsiban magához húzott, erőteljesen átölelt, és tulajdonképpeni akaratom ellenére megcsókolt. Egyszer. Kétszer. Sokszor. Én pedig engedtem, és hagytam, hogy próbálkozzon, mert úgy éreztem, ez a helyes. És nem érdekelte, hogy az utazóközönség mit szól. Hogy mit jelent ez az álom? Természetesen az autóban csókolózást nem találtam meg. De maga a gépkocsi mozgásban lévő élethelyzetet jelent. A fickót úgy értékeltem, mint pozitívumot - a valóságban rendes krapek, családcentrikus, szereti a gyerekeit; tehát nem az a sármőr, hanem a megbízható fajta. Szóval, egy megbízható fajta mutatta meg, hogy férfi, és felvállalt. Én pedig beadtam a derekamat. Elköteleződés?

2010. október 27., szerda

volt egyszer egy kiskutya

Volt egyszer egy kiskutya - bézs pulikölyök, kéthónapos, erős, virgonc. Egy szőrgolyó. Nem is gondolnád, de egy ilyen kis állatban egy világ bújik meg, egy másik élet ígérete. Vele játszó kisgazdik nevetése, őt idomító felnőttek dorgálása, közös móka... Mikor letették a teraszon, az új gazdik vették körbe: nagy volt a sürgés-forgás, mindenki üdvözölni akarta a kiskomát. Ő illedelmesen odaszaladt mindnyájunkhoz, a kis mancsát a kezünkbe fektette, körbeszagolgatott, nyüszizett egy kicsit. A vizestálkájához is csak vonakodva ment oda. A gyönyörű, drága új házára sem volt kíváncsi, akkor sem, amikor az alomból elhozott rongydarabot betették, hogy jó anyuci-szag lengje be a házikót. De bezzeg a kert tetszett neki: a hatalmas bokrok, a fű, a sok gyógynövény. A galaj beleragadt a bundácskájába, de mikor kiszedegették, megadóan tűrte. Nagyon okos kis teremtés volt: látszott a huncut gombszemén. Látszott a tettein: a teraszon öntudatosan vonítgatott, hogy lám ő itt van, a kisfarkas, az úrfi. Az első éjjel lerángatta a gazdi kabátját, abban aludt. A  második napon besurrangatott a szobába, míg a gazdasszony ki nem tette a szűrét. És mivel a sok ember ellenére ő, a kiskutya mégiscsak magányos volt, odaszökdösött a kerítéshez, hogy a szomszéd kutyusok után sóvárogjon. Az embernépnek persze ez nem tetszett: senki sem szereti, ha a vadonatúj kiskutyája átszökdösne a szomszédba - ahogy azt az első órában megtette, ám a szomszéd kerítése alatt is elfért, és visszajött. Ezért a második délelőtt odahordták az összes felesleges cserepet a kerítéshez, hogy eltorlaszoljanak minden lehetséges menekülési útvonalat. Szerették. Igazán. Ők jót akartak. Mert egy ilyen kiskutyára vigyázni kell: csak a szőrgombolyag miatt tűnik nagynak, de egy kiló sem lehetett; vékonycsontú volt, mint egy macskabébi. Harmadnap, mire eloszlott a vendégsereg, és a család is elment munkahelyre, iskolába, a kis szőrgolyó talált egy iciri-piciri lukat a kerítésen, átszökött a szomszédhoz és belefulladt a medencébe...
-----------------------------------------------------------------------------
DE MINDIG VELÜNK FOGSZ MARADNI...

2010. október 21., csütörtök

rövid megjegyzés

Nem úgy gondolta. És naaaagy szmájli jel. De aggasztóan hosszan írt hitbeli tartalmat. Oké, bevallotta, hogy neki Isten az első, így bárki más csak második lehet, nem? :-))
Hétvégére lehúzom a csíkot családhoz. Tortasütés, ünneplés, meseolvasás és talán egy kiskutya fog várni. A kutyus persze nem rám, azt a fiúk könyörögték ki az apjukból. Három napig pörögni fogok, mint a  ringlispil. Szép hétvégét mindenkinek!

2010. október 20., szerda

miért éppen angolkert?

Az ihlet furcsa szerzet: nem akkor lep meg és nem úgy, ahogyan reméled. Engem legtöbbször vers-, és regénytöredékek formájában. A vers az valami szárnyaló és kötetlen; senkit nem zavar, ha csak repdes. De a regény - annak el kell jutnia valahonnan valahová. Ha csak töredékét látod, olyan, mintha egy könnycseppnyi tükörszilánkban nézegetnéd önmagadat.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hősnő már szinte beletörődött, hogy J. soha nem fogja meg a kezét. Amikor ezt egyszer szóvá tette, J. közölte, hogy egy erdei kirándulás nem a legalkalmasabb ilyen fokú intimitások gyakorlására. J. különösen szerette a négynapos felfedezőutakat. Csodás helyekre vitte el Hősnőnket a környező országokban, együtt túrázták végig az erdőket és a várkastélyokat. De egy csúcs megmászása valóban nem ideális a kézenfogós andalgásra, pedig anno...
Hősnőnk nem akart saját, zaklatott gondolataira figyelni. Csak a tájra, a szép, cseh tájra. A cseheknek megvan az a szerencsés örökségük, hogy kis országukat telepettyezik a remek kastélyok. A határ közelében bóklásztak: a ...-i kastélyt tekintették meg, meg az azt körülvevő hatalmas birtokot. Csodás őszi napsütésben fürdött a táj: a lány szinte érezte, mint simogatja a napfény a fűszálakat, a bokrokat, fákat. J. most sem fogta meg a kezét, de talán ez nem is kellett. Hősnőnk gondolatai elkalandoztak: egy regényre gondolt, ami kettejükről szólna, meg az őket körülvevő kísérőkről, akik ugyanúgy egymáshoz rugdosnák őket a történet végére, mint abban a jópofa vígjátékban. No igen, nem koppinthatná le a filmet, de valahogy nem is tervezte, mert eleve fejenkét 2-2 kísérőt látott a szereplők mellett, akik a hátsó ülésen kucorognak és beszólogatnak egymásnak, míg a Főszereplők (J. és hősnőnk - most kisbetűsen) az első sorban nézelődnek, vagy vitatkoznak, vagy zenét hallgatnak. Abban is biztos volt, hogy az ő egyik kísérője egy belevaló görög istennő arany hajszalagokkal, redőzött törtfehér ruhában és csípős humorral, míg J-é egy öltönyös, könyvelő külsejű fickó. Ez a két alak már önmagában is jól jellemezte a pár összeférhetetlenségét: J. módszeresen nyesegette a lány szárnyait - de soha nem sikerült megzaboláznia.
Egy patakon lépdeltek át éppen, és az azt szegélyező, hanyagul odavetett bokrokban gyönyörködtek. Szóba kerültek a különféle kerttípusok - mármint a francia- és az angolkert. Hősnőnk megjegyezte, hogy számára az angolkertek tetszenek jobban. A francia típusú olyan művinek hat a szigorú geometrikus formatervezésével. J. kifejtette, hogy az angolkertek korántsem nélkülözik a tervezést - mindennek pontosan megszabott helye van, csak éppen arra külön figyelni kell, hogy az összhatás a természetesség mintaképe legyen.
Hősnőnk elgondolkodott: az Angolkert valójában kiváló regénycím lenne. Egyre jobban tetszett neki az ötlet, hogy regényt írjon kettejükről. 

------------------------------------------------------------------------------------

Hát ezért - mert az én lelkem az az angolkert. Kívülről talán hóbortos, időnként át-átköltöző bokrokkal, rakoncátlanul nyargaló patakkal. De vannak benne fák is, árnyékuk alatt meg lehet pihenni. És elhihetitek, hogy valaki megtervezte; hogy minden madár egy nagyszerű terv szerint csicsereg benne.

lektűr a világ körül

Most beszéltem A. barátnémmel, aki a költözése miatt már két hete nemigen ült gép előtt.Minden éjjel pakolgat, mert nappal tanít. És az őszi szünetben is pakolgatni fog, csak már a saját lakásában. Remélem, sikerül összeszednie jó sok magántanítványt, mert az kell a törlesztőrészlethez! (remélem, remélem...)

Heteske még nem válaszolt - Úristen; mi van, ha megsértődött?! Próbáltam aranyos meg vicces lenni, meg minden...Mi van, ha visszavonja ajánlatát? Nem, nem - azt egy hívő lélek nem teheti! Én, az én érzéseim...Ha le tudnám írni! Az utóbbi két napban gyakorlatilag hasznavehetetlen vagyok, nagyjából csak a testem ül az íróasztalom mellett, és egy vasorrú bábára is gyengéden tudnék mosolyogni. Ha mondjuk elismerném, hogy belehabarodtam (természetesen nem a vasorrúba), akkor azzal rekordot döntenék, vagyis nem én, hanem Heteske: összesen kb. négy órát láttam a hétperces szösszenést is belevéve. És szigorúan véve nem a testébe habarodtam bele, mert nem tudnám elképzelni hogy két Biblia-idézet között megcsókol, noha vonzónak tartom, meg jóképűnek, meg minden ilyesmi. Jövő héten megyek a gyógyító asszonyhoz, és meg fogom kérdezni, hogy akkor most mi van? Ha látja mellettem, az elvileg jó jel, mert akkor több mindent meg tud állapítani - sőt, akár el is vagdoshat tőle, ha nem lát viszonosságot. Ha nem látja, az nem jó; az azt jelenti, hogy semmi köze nem lesz az életemhez Heteskének - de legalább az is elég egyértelmű. A legnehezebb, hogy miatta teljesen elakadtam Férjuram programozásával: eddig nagyon egyszerű volt elképzelni zsáneremet, amint elhomályosodott tekintettel elrebegi, hogy én vagyok élete értelme. Most egyszerűen ez nem megy. Vagy Heteskét látom, vagy semmit, vagy majd' kiugrik a szívem a mellkasomból, és nem tudok lehiggadni, pláne nem ellazulni. Hovatovább rákényszerültem, hogy Istentől csak annyit kérjek: "legyen meg az akaratod".

Meséltem A-nak, hogy van itt egy statisztikai funkció, amivel meg lehet nézni, hányan jelenítik meg az oldalt.Persze ebben benne van az is, amit én jelenítek meg, de a héten ez csak 100 magyarországi megjelenítést tett ki. Oké, én most sokat írtam, és van olyan olvasó, aki "zugolvas" engem (üdv, L., puszillak!), meg olyan is, aki visszamenőlegesen olvasgat és pótol (igen, Á., ez most rólad szól!); de még így sem magyaráz meg 100-at. Tuti van olyan, aki úgy követ, hogy nem tudom, kicsoda. Például volt olyan, hogy Ukrajnában jelenítették meg az oldalt, de a héten Kínában(!). Van egy rendszeres USA-beli olvasó is. Lehet, hogy valaki külkereskedő, sokat utazik, és közben rám-rámkattintgat...MMMM:-)) Szerintem sokan tévesen találnak meg, és azt hiszik, itt angol típusú kertekről olvashatnak. Pedig a cím, az volt meg először... 

2010. október 19., kedd

pici epés megjegyzés

Tegnap, míg írogattam, bent voltam postaládámban, láttam, hogy GA szintén gépénél csücsül. Régebben megesett, hogy chatelni hívott. Most nem. Pedig biztosan észrevette, hogy én is aktív vagyok. Hm. A Jóisten utcaseprői jól dolgoznak, nem?

porszem

Még mindig csak zűrzavar mindenütt - itt, fönt (fejecske), és alantabb is (szívecske), és sírásosság-érzet még lejjebb (gyomrocska). A mai napom akörül forgott, hogy vajon mi történik éppen velem, és nem szeretném, ha olyasmi történne velem, amit nem szeretnék, hogy történjen. Nem szeretnék kiszolgáltatott helyzetbe kerülni - bizonyos egyoldalú érzelmek kifejlesztése pont ezt okozná. De mit tehet az ember az érzelmei ellen? Nagyjából semmit. Nem nagyon hiszem, hogy el lehet érzelmeket nyomni - legfeljebb ideig-óráig. Ha valaki "csak úgy" uralkodik az érzelmei felett, és "akaratból" kiszeret valakiből, vagy éppen beleszeret - annak valószínűleg nem igaziak az érzelmei.
Emlékszem, volt egyszer egy különös lakótársnőnk, L., aki nagyjából ezzel a módszerrel intézte szerelmi életét: volt egy barátja, aki egy idő után már nem felelt meg neki (mondjuk, meg is értem, mert a srác lesüllyedt, gyakorlatilag a  kábítószerek rabjává vált), volt ellenben egy jóbarátja (értitek? a barát barátja...), aki remek partinak ígérkezett - gazdag szülők négy ingatlannal, számottevő vagyonnal és kapcsolatrendszerrel. Igen ám, de a fiú nem volt különösebben vonzó - túlsúlyos, ápolatlan, és mint később kiderült, deréktól lefelé egy gyermekkori betegség miatt a természet sem bánt vele túl bőkezűen...L. kisasszony azonban szívós munkával rábeszélte önmagát az amúgy megbízható, művelt fiatalemberre, majd később színeváltozását azzal indokolta, hogy az ifjú sokat fogyott, és már mosakszik is...Hogy később mi történt velük, azt nem tudom, mert a lány elköltözött, és azóta sem hallottam róla. Remélem, minden az elképzelései szerint alakult életében...

...tegnap válaszoltam Heteske levelére, amit csak utólag olvastam. Vagyis megköszöntem az estét. Ma írt, de olyat! "Egyébként amig nem találkozunk személyesen, a barátomhoz is jöhetsz péntek este vagy a közösségbe." Először kivert a hideg verejték - áltatom magam, most még a személyes tali helyett is elküld egyedül a  gyülibe, meg...Aztán jobban megnéztem a mondatot, és derengeni kezdett a szétszórtsága...remélem, nem azt akarta írni, amit írt. És írtam neki, félig viccesen, félig aggódva...olyan porszemnek érzem magam. Egy hízott porszemnek. Á. barátnőm arra kért, hogy most az egyszer ne akarjak előre forgatókönyvet gyártani, csak örüljek annak, ami éppen jó ebben az ismeretségben. Például annak, hogy ez a  srác az első férfi, akivel ennyire lelki témákról tudtam beszélgetni. (Csak ne kalandozna el folyton a figyelmem! És meg kéne írni egy fogalmazást angolból...)

2010. október 18., hétfő

csúnya és finom

Lehet, hogy van abban valami, hogy ne ítéljünk elsőre - bele kell kóstolni a másik lelkébe ahhoz, hogy valamit lássunk. Ma elég dühös voltam - több okból, de nagyjából egyik érdekében sem tehettem semmit, mint tudjuk - kis porszem az Univerzum egy kevéssé jelentékeny bolygóján...Éppen eldöntöttem munka után, hogy felavatom a pároló lábasomat, és csinálok benne répát vagy valami zöldséget, és veszek husit, és serpenyőben hirtelen kisütöm zsályával meg szójaszósszal, amikor megszólalt a telefonom. Heteske volt az, hogy tegnap későn ért haza, és akkor írt, de én biztosan nem jutottam a leveleimhez (ebben igaza volt), és ma ráérne. Hááát...tényleg felajánlottam, mint lehetőséget, de ha sejtettem volna, akkor nem így öltözöm fel: szerintem a szoknya túl bő volt rám, így nagyjából másfélszer akkora lett a  derekam, és a felsőm hatezer éves (egy archeológus is megirigyelhetné!)...Nagyjából tehénnek éreztem magam, aki reggel parfümözte be magát utoljára, leizzadt a  kabátjában, ami túl meleg ehhez az időjáráshoz, a sminkjét nem korrigálta délután, és a szájfényét is otthon hagyta...de Istennek ez is jó lesz, gondoltam. Úgysem kell tetszenem neki, mert már elsőre sem tetszettem...Beleegyeztem. Azért menet közben besurrantam a mosdóba, hátha sikerül valamit javítanom magamon, de mindössze egy szemcsillámra futotta, mivel a pirosítót még soha nem tettem fel ujjbeggyel - merész kaland lett volna elsőre bohócos orcákkal beállítani, nemde?
A metrón azt mondogattam Istennek, hogy erre én még nem vagyok felkészülve, jaj-mit-tegyek-jaj-mit-tegyek...Aztán jött. Az arca még gyűröttebbnek tűnt, és nem olyan magas, mint hittem (úgy 180 körüli); enyhe pocival, különösebb izmok és testszőrzet nélkül. Ha most egy férfi is belekukkantana ebbe az irományba, akkor valószínűleg két dolgon is elcsodálkozna: hogyan lehet egy felöltözött fickóról ennyi mindent megállapítani? És másodszor: ha nem érdekel (és hivatalosan nem érdekel), akkor minek egyáltalán a külsejét nézegetni?! Mi, nők, ugyebár tudjuk, hogyan kell egy karszőrzet és egy félig nyitott ingnyak alapján egyéb testrészekre következtetéseket levonni, és még mielőtt valaki bármivel is megvádolna: igenis, fontos, hogy a partnert minden szempontból vonzónak találjuk. Persze nem karszőrzet alapján választasz, de az fontos, hogy ha ránézel, milyen érzeteket kelt az a kar; taszít, vagy vonz (bár ez talán inkább az aura). Az én élményem inkább pozitív, mint negatív; noha nem az esetem, de inkább vonzó, mint nem.
A beszélgetés azonban abszolút zavarba ejtett: három és fél órán át beszélgettünk úgy, hogy egyikünk sem vette észre az idő múlását (nem tudom, hogy csináltuk!), és nem felületes témákról. Itt aztán volt minden, Heteske nem kegyelmezett: tényleg végigvette a keresztényi alapelveket, bár elhatárolódik az "ún. keresztényektől"; teljesen Jézus és a Biblia körül forog a hite. Úgy, hogy sok minden egyebet is elolvasott, kipróbált. Nagyon pragmatikusan áll a témához, de már letette a voksát egy irányba. Viszont nagyon tetszett neki a kísérletező hozzáállásom - sok dologban azonosan vélekedünk Istenről. Meséltem neki az asztrológiáról, reikiről - próbáltam egy-két homályosabb pontot eloszlatni benne, vagy tisztázni ezekről a  dolgokról, egészen toleráns volt. Természetesen szót ejtett a Sátánról is - ekkor azért kicsit aggódtam, hogy majd ijesztgetni akar, de mesélt érdekes megszállottsági eseteket. Mondta, hogy ezt a  részt nem nagyon szeretik az emberek, de én kifejezetten izgalmasnak tartottam. Kicsit olyan volt, mintha valamiféle terven menne keresztül velem kapcsolatban, nem tudom...Ugyanakkor furcsa érzések is kavarogtak bennem. Egyfelől rájöttem, hogy miért találkoztunk most: nekem olyan szakaszban van az életem, hogy pontosan ez kellett; hogy hívja föl a figyelmemet ne egyszerűen a dolog veszélyességére, hanem arra, hogy Isten mindenkor gondoskodik rólam, és bízzam benne. Heteske nagyon elkötelezett, mély, és úgy éreztem, hogy szörnyen szigorú. Elköteleződést fog indukálni bennem az én személyes feladatom iránt. Kíméletlenül. 
Bennem nagyon kettős, vívódó érzéseket váltott ki; nem értem, minek foglalkozik velem valaki, akinek nőként nem kellek; spirituálisan nagyon felajzott az egész délután; és ott bújik meg mögötte egy hatalmas pánik-érzés a visszavonhatatlantól. Elhívott nem csak gyülibe (ezt egyelőre passzolom), hanem egy pszichologizálós beszélgetős vacsorapartira -ez inkább megfogott, és megjegyezte, hogy amúgy is összefuthatnánk - ez szintúgy tetszik, amúgy is maradtak még kérdéseim, nem csak hittel kapcsolatban.  Egyébként valóban elvált, ahogy kolléganőm említette (most éppen egy lakótárssal bérel egy lakást), és anno a neje megcsalta...Visszatérő motívum: B-t is megcsalta a menyasszonya.
A helyzet pikantériája: az est végén megkérdezte, hogy imádkozhat-e értem. Ránéztem: hát, ilyet még sosem kért tőlem férfi! Ott helyben elmondott egy hosszú, kötetlen imát értem. Cserébe én is felajánlottam, hogy küldök neki este energiát. Nem tiltakozott. Ez kedves volt tőle. Tudom, ez a bejegyzés nem sikeredett sem humorosra, sem túl megrázóra, de mentségemre legyen szólva: nagyon friss az élmény és eléggé összezavarodtam. (De mit akar tőlem Isten?!)

2010. október 17., vasárnap

lesz ez még így sem...

Bőgtem, rettenetesen, így átmentem szomszédolni. Most jöttem haza. Lehiggadtam, lenyugodtam, kaptam kávét, főtt kukoricát (ebéd helyett), sok-sok megértést. És kellemes, vicces, és némileg rémisztő elméleti asztrológia-leckét. Amúgy szomszéd néni szerint "ennek" a férfinemzedéknek (ti. a most aktív 25-45 évesre gondolt) egy hatalmas problémája van (tisztelet a kevéske kivételnek, de gyakorlatilag nemzedékes a baj): nem képesek felelősséget vállalni. Önmagukért sem. Ő, ha most lenne ifjú leány, nem szolgálná ki a fickókat: "ezek a mai lányok" ugyebár együttélnek a fickókkal, kiszolgálják őket minden téren. Van kaja, ágymelegítő, és még mosni sem kell; ugye, milyen jó dolguk van?! :-)) Cserébe kb. 3 évenként lecserélik őket...(ld. korábbi írásomat volt lakótársam véleményéről a sok közepesen hosszú távú kapcsolatról...). Szerintem a hölgyek ezt csak annak reményében teszik, hogy ha letelt a tisztességes 2-3 év, akkor bekössék a fejüket. Viszont egyetértek: a jelenlegi, fent említett férfi-korosztálynak tényleg ez a legkeményebb feladata. Ezért jöttek erre a bolygóra. Az ezzel párhuzamos nőknek meg...de ezt ti is tudjátok, Lányok! :-))
Heteske is ilyen. Én, a magam részéről igyekszem nem egymásra szervezni dolgokat, csak annak felajánlani a találkozást, akire tényleg kíváncsi vagyok; és amennyiben egy programnak nem tudok eleget tenni, azt minél hamarabb lekommunikálni a másik felé (elvégre nem rendelkezhetem az ő szabadidejével), és felajánlani egy másik időpontot, plusz valami csekély kárpótlást (pl. meghívom teára, stb.) De ez én vagyok, és az én születési uralkodóm a Jupiter :-)) (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy  a közelmúltban egy ismerősömmel szemben kivételt tettem, és többször kamuztam neki; de egyszerűen nem tudtam elfogadhatóan elmondani neki fenntartásaimat viselkedésével kapcsolatban. Régi ismeretség volt, mégsem akartam a szokásos, kemény, egyenes beszédemet használni - L. és A., Ti tudjátok kire célzok...de akkor most frankó és őszinte voltam!)
Nos, szomszéd nénivel megnézegettük ennek a Heteskének a feltételezett horiját. Ez nagyon jó szórakozás, ha az ember gyakorolni akar, mert konkrét dátum hiányában rá lehet hagyatkozni az egyéb ismeretekre - nála a nagy szerelmi csalódás (talán válás is?!), meg a spiritualitás, és a zenélés, valamint a tudományos munka is érdekes lehetőségeket vetett fel - ti. melyik bolygót melyik házikóban látnánk szívesen. A Nap-ház horoszkóp (= Nap az ascendensen) ugye nem sokra használható; viszont föld és víz-eleme gyakorlatilag nincsen. Ilyen fokú érzékenységnél és spiritualitásnál úgy tippeltük, hogy mindenképpen vizes jegyű az ascendense. Szomszéd néni a Halakra tippelt (a kék szeme miatt), ami azért érdekes, mert ott már van esély komolyabb összekapcsolásra is az én radixommal, ami megmagyarázná az érdeklődést. Itthon tovább szórakoztam, és sikerült olyanra beállítanom a képletét, hogy magam is megijedtem az egybevetésnél; a létrejövő közös fényszögek fajsúlya vetekedett egy szigorított életfogytiglaniéval. Nos, mindez csak játék volt. Még a legharmonikusabban összeillő képletek sem biztosítják, hogy két ember ténylegesen bármiféle emberi kapcsolatot fog kialakítani egymással, ha az akaratuk, tudatalattijuk másfelé sodorja őket. Mindenesetre nem lennék az ő bőrében sem. Még a Halak ascendense nélkül is nagyon kemény a képlete.

babagyűjtemény

Kicsit kiakadtam erre a Heteske gyerekre. Először felajánlja a vasárnap délutánt, aztán eltűnik, és mikor írok neki (pontosan szombat este...), hogy talán egyeztessük az időpontot, ma (MA!!!) délben ír, hogy neki mégsem jó a ma egy korábban leegyeztetett program miatt...Ha nekem már van programom, akkor nem ajánlom föl másnak, hogy megfelel-e neki. Nem tudom, minek idegesítettem föl rajta magamat. Talán azért, mert kezd a régi mintára emlékeztetni: a férfi rendelkezik a  nő idejével. Jelen pillanatban éppenséggel úgy, hogy nem vagyok neki senkije. No, nem róttam fel neki semmit - valószínűleg nem jutna el az agyáig, mert férfiból van. Talán kész kis babagyűjteménye van jövendőbeli gyülis lányokból, és azokkal sakkozik - kedden Mancikával talizunk, vasárnap két embert versenyeztetünk meg...

Nem ezért van sírós hangulatom. Egy másik babagyűjtemény miatt. Vége, elengedem, még a lehetőséget is, hogy valaha odaadjam egy saját gyerekemnek az én gyönyörű babagyűjteményemet...Kész, elajándékozzuk két unokahuginak; nekik most nagyobb szükségük van rá. Régóta érlelődött már a dolog; a babák végül is már a pincében várták hibernálva, hogy eljön majd az új kislány, aki fésülgeti a hajukat, öltözteti, ölelgeti őket. Igazán szép gyűjteményem volt azokból a régi típusú, fésülhető babákból, csillogó üvegszemmel. Azt hiszem, ilyeneket már nem is kapni, csak a  nyomott fejű, méregdrága G... babákat, de szerintem azoknak nem fésülhető a hajuk...a B... babák haja összecsomósodik, ha megpróbálsz vele valamit kezdeni...Nem sajnálom a kislányoktól, inkább ez olyan, mintha én mondanék le a gyerekről...annyira fáj! !!! Az egyedüllétben ez a rossz: amikor egyedül cipekedsz a boltból, és amikor olyan után vágysz, amit - jelenleg- nem kaphatsz meg. Talán 10 jó évem van, amíg még szülhetek. És annyira megbántott az egyik idősebb kollégám, aki nem értette meg, hogy ez mennyire fáj; persze próbálod magad előadni: ne legyen olyan kapcsolatod, ami hamis alapokra épül, és csak azért vagy benne, hogy ne légy egyedül...Erre kérdi: de akkor egyedül maradsz? Nem, nem maradok egyedül, te tuskó; nekem van családom, unokaöcséim, akik várják a sütit, amit viszek, meg a mesét...Mégis itt ülök a puffomon a gép előtt, és elsiratom meg nem született kislányaimat...

2010. október 14., csütörtök

Nesze...

Nesze nekünk virtuális pasi! Így kell férfiakat szidni, akkor azon nyomban előkerülnek! Heteske írt 3 sor levelet, melyben rögtön találtam 3 vesszőhibát (pl. a hogy elé sem tett, de ezt már korábban megfigyeltem férfiaknál...)...ha nem számoljuk az angolos levélformátumot: megszólítás vessző, és búcsúzásnál úgyszintén...Igen, ő IS kíváncsi a történeteimre a rosszul sikerült gyülis élményekről. Pedig azt hittem, hogy a kölcsönös tanulási lehetőséggel elriasztottam. Sebaj, a riasztást bármikor pótolhatom; bár minden valószínűség szerint erre vasárnap délután lesz alkalmam (remélem, nem akar gyülibe cipelni!). Majd hosszú szoknyát meg ókonzervatív pulcsit húzok, nehogy azt higgye, hogy el akarom csábítani...
Igen, sokkal kevésbé vagyok lelkes. Vagyis nemigen. Ezért vettem észre többek között a helyesírási hibákat - noha azok akkorák voltak, hogy egy pelenkásnak is feltűntek volna. Ez azért érdekes, mert J. esetében 3(!!!) év elteltével tűntek fel, hogy a korai társkeresős levelei hemzsegnek a hibáktól...addig egyszerűen nem láttam meg! Hát igen, AZ  szerelem volt! B. viszont hihetetlenül pedáns, központozásra is igényes sms-eket írogatott. Hm, Heteske, jelenlegi férfiismerősöm, akit saját kérésre immár levettem a jelölt-listáról, mindezt nem mondhatja el magáról.
A jelölt-listán mindössze egy férfiember árválkodik, és ő Férjuram, akit változatlanul nagyon közel érzek magamhoz. Nem tudom, mi bújt belém, de már napok óta ficánkol meg viháncol a lelkem, pedig, ugyebár, a hétköznapi események eléggé aggasztóak. Ráadásul Férjuram szinte mindig Kedvenc Férfiszínészem és egyben Zsánerem képében jelenik meg, kivéve, ha egyáltalán nem látom az arcát. Heteske picit emlékeztet a zsáneremre, de természetesen nem olyan jóképű, csak magas, sötét hajú, világos szemű, szóval nem számít. Tegnap kerestem egy cikket Kedvenc Színészemről angolul, és legalább megvolt a gyakorlás is. Sajnos az úriember mentes minden sztárallűrtől: nagyon normális gyerekszobája volt és sziklaszilárd értékrendje van - rendelkezik minden jótulajonsággal, így, a médián keresztül. Na jó, nem sajnos, örülök, hogy akadnak normális színészek. Elképzeltem, hogy Férjuram pont ilyen rendes, jóképű, stb. lesz - csak éppen nem színész, hanem lesz neki egy rendes civil foglalkozása. 
És a ficánkolás egyáltalán nem indokolt, mert a Szaturnuszom pont most állt rá a születési Plútómra; tehát nekem most pocsékul kéne éreznem magam...Mondjuk a Plútó 9-es házas, és ez jelentheti, hogy hihetetlen szellemi fejlődésen eshetek át! Huhh! Meg fogok világosodni? :-))

Hát, ez volt a mai nap; bár inkább a tesóm állapota érdekelt. Úgy tűnik, nincs olyan rossz bőrben, és az ütésnek meg remélhetőleg nem lesznek szövődményei.


2010. október 13., szerda

robbanás

Vannak pillanatok, amikor elkeseredsz, dühöngsz (ez a tehetetlen düh, amikor úgysem változtathatsz dolgokon), és jólesik önsajnálni, aztán történik valami, és hirtelen rádöbbensz, hogy a sok bosszantó tényező nem is érdekel, csak...Ma velem ilyen történt. Lehet bosszankodni, elfáradni a munkán, aztán persze angolon is elég lelassult voltam (volt egy meglehetősen ciki tárgyi tévedésem, és bárcsak meg sem szólaltam volna!); aztán persze üres a  levelesládám, Heteske végleg eltűnt, és ez is bosszantó (milyen bosszantó ez a bosszantó!), és aztán a hírekben az a rengeteg szörnyűség, és valami értelmezhetetlen új adófajták és elvonások, amik állítólag nem a köznépet sújtják, csakhogy a végén mégis minket, mert ha a kereskedelmi cégeket is megextraadóztatják, akkor szerintem nem lesznek ezentúl olyan jó kis akciók, hanem csak teljes ár...Ne politizálj, szívem, nem értesz hozzá! :-)) (És ki beszélt arról, hogy neked jár az árleszállítás?)

Aztán Apa közölte, hogy a nővéremet baleset érte: munka közben felrobbant egy nitrogéntartály a kezében...Nagyjából idáig érdekeltek a hírek, az adók, Heteske, és minden egyéb. A körülményekhez képest jól van: szerencse a szerencsétlenségben, hogy viszonylag lent tartotta, így nem vakult meg, csak lett pár karcolása, a körmei letörtek, a tenyere fáj, és sajnos a  légnyomás jól mellbeverte, aminek nyoma maradt. Elmegy vele orvoshoz, de azzal próbáltam megnyugtatni, hogy egy átlagos női kézilabdás sokkal több ilyen atrocitást szenved el a mellén. Valahogy ránkjár a rúd: Anyu is fekszik; talán becsípődött a csípője...Remélem, több szörnyűség nem lesz a családunkban. 

Változatlanul Férjuramat látom, ha lecsukom a szemem, ami -tekintettel arra, hogy percenként hányszor kell pislogni-, elég intenzívvé teszi az élményt...(Szokjatok hozzá, hogy ezentúl egy létező, de még nem ismert, ezért virtuális pasiról fogok ömlengeni. De tényleg!) Szokatlan, ilyen még nem volt: határozottan az az érzésem, hogy nagyon közel van hozzám...

2010. október 12., kedd

csak úgy...

Most bármi jobban le tudna kötni, mint az angol lecó megírása, ráadásul éhes pocakkal...Elég reménytelen a helyzet: egy "summary"-t kell írnunk, mert a nyelvvizsgatípus, amire a tanár felkészít, fordítás helyett ezt preferálja. Hát, nem tudom, melyik a jobb, mi mutatja inkább a nyelvi képességeket. Egyelőre egy angol nyelvű szöveg angol nyelvű tömörítése lesz a  feladat - később egy magyar szöveget kell angolul összefoglalni; ez olyan, mint amikor egy tudományos cikkhez írnak rövid összefoglalót. Egyik rosszabb, mint a  másik...A gondom az, hogy a felére kell zsugorítani a  szöveget, telepakolni sok összekötő elemmel, ismételgetéssel...brrr! A másfél oldalról szerintem fölösleges lenne háromnál több mondatot írni, ugyanis ennyi a veleje; ha hosszabb lére engedem, akkor gyakorlatilag olyan elemeket is bele kell vennem, amik egy summary-ba nem is illenek...Ráadásul bő fél oldalon fölösleges hemzsegtetni a "mindazonáltal"-okat és "nem mellesleg"-eket...Mondjuk az jó, hogy a tanár vette a fáradságot, és egy fél órán át azt vettük, hogyan is néz ki az angolban egy summary, mik az ismérvek, technikailag hogyan érdemes nekifutni a  dolognak. Sokkal profibb, mint a  középiskolai irodalmi elemzések, amiknek a lehetséges technikáiról az egyetemen hallottam először szépen, egybegyűjtve (hogy aztán soha ne használjam!).

Sebaj! Itt olyan írásjeleket használok, ami nekem tetszik, annyira bővítek-szűkítek egy mondatot, ahogyan nekem tetszik; és biztos vagyok abban, hogy ha elrontok valamit, A. barátném sem küldi vissza nekem postafordultával, és piros tintával aláhuzigálva! :-)) Drága A.! Nem irigyellek a dolgozatok javítgatásáért! 

Jut eszembe: tegnap jelentkeztem egy másik kolléganőmmel egy novemberi randira. Itt sokkal több ember lesz, ami jobb lehetőségeket ad. Legalább ezt is kipróbálom. És milyen szerencsés vagyok: ha már rég elkeltem volna, akkor ilyen vicces össznépi randira nem mehetnék el! Ennyit karácsony előtt még megengedek magamnak, aztán az új évben ki tudja, mire fanyalodom még rá...Heteske nem jelentkezett, ezzel le is húztam a klotyón. Biztos megijedt, hogy a gyülin kívül kellene velem találkoznia. Újraolvastam a levelét, és meg kell vallanom, hogy egy átlagos társkeresős fickónál is sokkal rosszabb a  helyesírása: nem csak az elütésekre igénytelen, de a nyelvhelyessége is hagy kívánnivalókat maga után. Konkrétan? Elkezd valahol egy mondatot, és gondolatilag másutt fejezi be; a két rész nagyjából sehol sem kapcsolódik. Mintha valami hibbant tudóska lenne, akinek túl gyorsan pörög az agya. Az érettségin nem menne át. Ez tuti.
És közben egyre többet és intenzívebben gondolok Férjuramra: nagyon pozitív, hogy ennyire élénken tudom őt látni-érzékelni. Valahogy azt érzem, hogy már nagyon közel van hozzám: szó szerint, mintha csak egy kis hártyafal választana minket el egymástól - csak hozzáérek, és pukk! leomlik a szappanbuborék-fal...(Vajon mi lesz a neve?)

2010. október 10., vasárnap

csodálatos hétvége

Szeretném, ha minden hétvégém ilyen lenne! Egyszerűen csendes, a szüleimmel töltöttem, és teljesen kipihentem cafrangossá szaggatott idegeimet. Most megint szépen elvarrottak, simák...holnapig, amikor is valami feltehetően fel fog borzolni.
Otthon jó, otthon mindig jó. Még akkor is, ha anyukám még jobban lerobbant - már-már úgy tűnik, hogy szépen halad az emésztőrendszere helyreállításával, de most meg sikeresen megfázította a derekát, így ma kezeltem reikivel. És felmentünk Apával az erdőbe. Érdekes, mennyire másak a kontúrok; mintha látnám a fák étertestét is. Valószínűleg sokkal tisztább az egész energiamező, noha érzékeltem abban is egyenetlenségeket. Nagyon megnyugtató volt ennek ellenére. Ha választhatnék, hol lakom, akkor valami erdőközeli helyre szavaznék. Erdő mellett, kis erdei faluban, nem túl messze a "civilizációtól".

Érdekes könyvet forgattam a kezeim között: a szomszéd néni lelkes "2012"-rajongó, és minden ezzel kapcsolatos irodalmat megszerez. A legújabb szerzeménye eltér az eddigiektől - ez már a bűvös dátum utáni történelmet is áttekinti. Bizonyos szempontból vicces ilyen jellegű könyveket olvasgatni: olyan dolgokra utal, amit azért is nehéz elhinni, mert alapjáraton azt sem érti a  szorgos olvasó, hogy mit olvas. Ez a  szerző például az átlagember felfogásában egy hibbant alak, aki sokat társalkodik angyalokkal (vagy felsőbb vezetőkkel, bár ezek hierarchiája nem egészen világos, és a szokásos angyalnevek mellett pár egészen hihetetlen angyal-név is szerepelt; pl. nem -el-re végződő nevek, és ettől gyanús az egész, stb.), továbbá kapcsolatot tart fenn a kertje végében éldegélő(!!!) többszáz tündérrel, elementállal...Mikor ezt az első öt oldalon olvastam, én hangosan felvihogtam, aztán eszembe jutottak saját tapasztalataim, és elszégyelltem magam...A könyvből nekem annyi jött le ezekkel a különféle lényekkel kapcsolatban, hogy valójában mind különféle energiaszinteket/tudatosságot és energiaminőséget képvisel, függetlenül attól, hogy adott kultúra hogyan nevezi meg őket.
Az igazán érdekes az volt, amit és ahogyan megfogalmazott az emberi/földi kultúra jövőjéről. A "felemelkedést" ők egy nagy spirituális fejlődésként írják le; szerintem a "felemelkedés az 5. dimenzióba" nagyon megtévesztő az egyszeri embernek. Inkább egyfajta, az egész emberiségen végigsöprő lelki megtisztulás lesz, amit a különféle természeti katasztrófák provokálnak/kísérnek. A megtisztulás, vagy "megvilágosodás" során a 2012-es év csak egy, de igen jelentős "lökőerő" lesz, ami után nem lesz hirtelen változás a körülményekben, inkább hirtelen lehetőség a  változásra - belül, amit aztán több évtizedes átalakulás követ. Az érdekes persze az, mivé fog alakulni az emberi társadalom/gazdaság. Hát, ö, elég utópisztikusan hat, amit ír, pedig az adott feltételrendszerben hihető és logikus - a mai szemmel nézve azonban abszurd, elképzelhetetlen, mert ma nem ilyenek az emberek.
Az emberiség létszáma jelentősen csökkenni fog, viszont a technika új utakra tér - a könyv ezt "spirituális technológia" névvel illeti, ami eléggé önellentmondásos kifejezés. A lényege az, hogy az emberek teljesen új, természettisztelő technológiákat fedeznek fel és alkalmaznak egy olyan, lelkileg megtisztult társadalomban, ahol mindenki azzal foglalkozik, amit szeret csinálni, amiben igazán tehetséges, és mindezt a "legfőbb jó" érdekében teszi -egyszerre a maga és a többiek javára. Ami igazán furcsa, az az, hogy ennek, és bizonyos képességeink kifejlődésének következtében a gazdaság és a társadalom is átalakul: eltűnnek a nemzetközi láncolatok/cégek, nem lesz kereskedelem, (szerintem bűnözés sem)...a termelés helyi szinten fog folyni; a döntéseket kollektíven - telepatikusan?- hozzák meg, és nem lesz klasszikus értelembe vett vezetés. Ehhez adalékként olyan technikai-technológiai eljárásokra utal a könyv, amik mai nap csak a  tudósok legmerészebb álmaiban szerepelnek...Nos, kicsit nehéz elképzelni egy ennyire idealisztikus társadalmat, de hajrá! A szerző meg addig is társalkodjon a különféle dimenziókból átruccanó entitásokkal...

Az élet azonban szép, feltöltődtem, bizakodóbb lettem, ilyesmi...

2010. október 7., csütörtök

a válasz

Tegnap megkaptam a választ Heteskétől. Az jött be (nagyjából), amire kolléganőm tippelt: "toborozni" kezd. Mindketten valószínűleg ugyanazt a levelet kaptuk. Hogy talán észrevettem, számára ez inkább arról szólt, hogy most tett egy lépést a társkeresés felé, és nem azért írt, hogy párkapcsolat alakuljon ki közöttünk, hanem mert úgy érezte, érdeklődöm a hitvilága iránt, és erről nagyon szívesen...és a közösségről is...bla-bla-bla.
Kinek ne esne rosszul, ha egy egyenlevelet kapna azok után, amilyen melegséget, szimpátiát érzékelt az alatta  hét perc alatt? Kösz, de nem tetszel mint nő...Ez így elég rossz. 
Cserébe korrekt voltam: végül is engem is a spiritualitása ragadott meg (a jóképűsége mellett, igaz, de a lelkisége sugárzott róla!). És végül is nagyon szívesen beszélgetnék vele ilyesmikről, de kifejezetten gyüli nélkül - ezt a tudomására is hoztam. Engem az érdekel jelenleg, ő hogyan éli meg a hitét.
Leültem utána, egy mécses mellé, lehunytam a szemem, és megkérdeztem a Jóistentől, mi célja volt ezzel. Miért találkoztam ezzel a sráccal, ha nem kellek neki nőként? ...és a dolog működik! Amikor igazán fontos kérdéseid vannak, akkor válaszolnak rájuk. Éreztem megint, hogy a homlokom forrósodik, a harmadik szemem vevőkévé vált, éreztem az energiahullámot, a simogatást, és igen, a lapockáimat is - érdekes jelenség, eddig csak a gyógyító asszonynál történt, bár most nem láttam a hozzá tartozó "alkatrészt"-...és akkor megtörtént. Két energiahullám között békesség töltött el, és olyasvalami, amitől elkacagtam magam a boldogságtól. A gyógyítónál is ez történt, és biztos vagyok abban, hogy  a kísérőim nekem így jelentkeznek be. Van, aki szagokat kezd érezni, de ez az én esetemben nem nagyon működne - a kanapé mellett van egy rakat füstölő, meg a parfüm sem kedvez a "transzszaglásnak" :-)) Nagyon szép képeket vetítettek nekem a páromról, meg rólam, nem is kellett alfába mennem. Nagyon lehiggadtam tőle. Eltelítődtem.
Reggel pedig a bizonysággal ébredtem: Heteske egy próbatétel számomra. Eddig szinte az összes ügyeletes jelöltemet kiápoltam lelkileg egy másik hölgyből, csak azért, hogy utána tovább álljanak más nőkhöz. Másnak kapartam ki a  gesztenyét, mert a vonzalmamat előre helyeztem, és abban bizakodtam, hogy idővel túljut majd azon, amin egyedül nem tudna. Hát, ebből aztán lett fel nem vállalt barátnőség, pótkávéság...A Jóisten legutóbb már olyasmit tett velem, aminek ki kellett volna szúrnia a szememet: a "lélektársamat" kértem tőle, erreföl díszdobozban le is szállította azt nekem - B. kétségtelenül lélektársam ugyanis-, de hogy vegyem magamat észre, már azt sem engedte, hogy kapcsolatféleség alakuljon ki...én meg csak ápoltam, gondoztam azt az elhanyagolt lélek-kertet...egy másik macának, mint akinek nincsen sütnivalója.
Nos: amennyiben Heteske abban szerencséltet, hogy személyesen is találkozik velem, még véletlenül sem fogom lelkisegélyezni. Ha mégis elsírná bánatát, majd jól leszidom, hogy tessék szépen felvállalni a felelősséget tetteinkért, ő választotta a sorsát, egyedül is ki lehet vánszorogni a  siralomvölgyből! Nem fogom még sajnálni is érte!

Most pedig készülődöm, mert ismét remek össznépi buliba megyek, kapatos kollégákkal örvendezni...

2010. október 5., kedd

stresszelni és bízni

Mostanában divatos ilyen Austen-re jellemző két mellékneves/elvont főneves címeket adni a  klasszikus regényfordításoknak.Gondolom, a kiadó, aki most ipart űz XIX. századi írók és írónők romantikus-realista regényeinek kiadásából, úgy véli, hogy az Austenesen csengő címek jobban vonzzák a hölgyolvasókat...Pedig csak jobban összekeverem őket. Íme, egy pár cím, amit az utóbbi hónapokban vettem: Vétkek és vezeklések (Gaskell); Hitek és remények (Trollope); most meg Szerelem és gyötrelem (Gaskell). Elborzadva láttam a  Vízimalmot (Eliot) új, hasonszőrűen hangzó címmel - meg sem tudtam jegyezni...Ezen művek eredeti címe általában a hősnő neve...Mi lenne, ha mondjuk az Anna Kareninát olyan címmel fordítanák újra, mint Feleség és szerető?

Íme, az újabb fejezet az Angolkert című nagyívű, a magyar társadalom bizonyos szűk szeletkéjét már-már panorámikusan bemutató közepesen elhúzódónak mondható regényből. És a sokat sejtető cím: Stresszelni és bízni...Micsoda zsenialitás! A szerző teljesen a káosz-elméletet követő rendszerben váltogatja az idősíkokat - ahogy úri kedve tartja. A klasszikusok eljárásait (lásd: rövidítések) némileg koppintó metódus jól illeszkedik a hagymás szerkezetűnek egyáltalán nem, ám salátásan cakkosnak annál inkább nevezhető visszaemlékezésekbe...
GRRRR. Hm, khm...Akkor kezdjük újra:

--------------------------------
Stresszelni és bízni. A klasszikusokat követve már csak ez maradt Hősnőnknek. Rettegett, hogy az egész csak egy csalóka álom, hogy annyira sem tudja megidézni Örök Kedvese (ÖK; nem ökör!!!!) szellemét. Szombaton valami felidéződött, de zavarosan, furcsán. Szombaton, meg előtte pénteken, vasárnap különös álomsorozatban új szakaszt indított életében, és úgy érezte, ehhez talán valami kis emberi segítséget azonnal kap...
De jaj! Itt toporog második estéje egy szál pongyolában és mamuszban, kéztávolságra tőle mobilja...és semmi. Vajon hívni fogja a segítség? Vagy összebeszéltek barátjával? Ki tudja megfejteni a  férfiak reakcióit, kicsinyes, gyermeteg játszmáit? Mert az, ugye, hogy ők, nők ezt megbeszélik - az természetes. De egy férfi? 
És ha nem keresi még napokig, akkor kénytelen lesz végre megírni a már legendás misztikus köddel övezett harmadik randevút ...-i hegység X-i csúcsára.És tovább programozni Férjuramat. (Őt nem rövidítjük.)

Ó, Ti nem tudjátok (ez most a  Hősnő személyes kifakadása), milyen érzés egyedül, egy szál pongyolában várni a telefont! Ti mind boldogan párosan-gyerekestül nem várjátok a telefont (vagy jobb esetben nem várjátok). Ó, bárcsak hívnának! (de inkább csak Heteske...)

----------------------------

Bizonyára ez minden világok legjobbika, és most elmegyek nem kertészkedni, hanem egy pár szendvicset gyártani magamnak, valamint tovább izgulni jól megérdemelt misztikus sorozatomon. 

2010. október 4., hétfő

sorszámnevek

Ó, Istenem! Ilyen csak velem történhet! De tényleg! Ma a kolléganőmmel megbeszéltük a szombatot - ő kicsit csalódott, mert csak Heteske jelölte vissza, aki neki férfiként nem jön be, és fiatalnak tartja. Várta volna Hármaskát - hát igen, ő nekem is szimpatikus volt határozottságával. Elmesélte, hogy Négyeske és Heteske valójában kollégák, és alkut kötöttek: Négyeske elmegy a gyülibe megnézni, milyen, ha Heteske elmegy erre a randirendezvényre vele. Engem ketten jelöltek vissza: Heteske, és Négyeske (pedig én Hármaskára tippeltem volna...). Micsoda malőr! TUTIRA megbeszélték, hogy ki kit jelölt be; és immár Heteskének is nyilvánvaló lesz, hogy bejelöltem Négyeskét - noha persze én is tudom, hogy bejelölte a kolléganőmet. Ráadásul, mivel megkaptuk a jelöltek teljes nevét, gyorsan megnéztem őket egy közösségi portálon...Hát, szép kis élményben volt részem! Négyeske vonzó szemüveg nélkül már nem is annyira jó pasi, viszont tök gáááááz bemutatkozó szöveget írt...Tényleg olyan, mint egy magamutogató Ikrekbe oltott Oroszlán...viszont viszonylag kevés ismerőse van, ami pozitív (például végignéztem, hátha van közös ismeretség). Heteske ellenben tényleg igazat mondott - három egyetem is ott virít a  suliknál, és neki kezelhetetlenül sok az ismerőse - valahol az ábécé közepénél föladtam. Ja, és még valami: Heteske viszont Ikrek...Háááát, ott valami nagyon más ascendensnek köll lennie, kérem szépen...
Mi lesz, ha egyik sem keres? Főleg az aggasztana, ha Heteske nem jelentkezne...Jajj, mi lesz, mi lesz?????

2010. október 3., vasárnap

egy kis számtan

Nézzük csak: mennyi lesz 7x7 (perc)?...Nem, nem, nem, nem 49, mert az nem 7x7 volt, hanem 8x10, a hölgyek javára. Kolléganőm unszolására elmentem (vele) egy ilyen gyorsrandira; gondoltam, kezdődjön jól az október, meg - ha már ez a társkeresős oldalasdi nem jött be-, akkor valamit tegyek az ügy érdekében azon túl, hogy ábrándozom. Bevallom, szörnyen stresszeltem előtte: attól tartottam, hogy kekeckedő alakok borzalmasan hülye kérdéseket fognak feltenni. Vártam azt is, hogy el fogok veszni a sok kikent-kifent úrinő között. Aztán azon is stresszeltem, mit vegyek fel, amiben még jól nézek ki, de az én stílusom, szintem. Régen annyira egyszerű volt! Azok a füstös rock-kocsmák, ahova jártunk, nem túl illusztris tagságukról voltak híresek, a  csóró egyetemista lányoknak elég volt egy feszes sztrecspólót beszerezni; jó cicásra, vastagon kifesteniük magukat. Visszanézve: köszönhetően jellegzetes hajkoronámnak akkoriban leginkább egy hajasbaba, és egy cicababa keverékének tűnhettem. Az ember lánya vonaglott kicsit a táncparketten, és meg is volt az aznap esti - részeg- áldozat. Visszagondolva (és olvasva akkori naplómat) sajnos egyáltalán nem használtam ki az összes bulikban, könyvtárban, egyetemen adódó lehetőséget - mindig túllelkiztem a dolgokat.
No, tegnap kihasználva a száraz időt, meg azt, hogy nem hajnalban indulok, szoknyát húztam, meg egy nagyon csinos, ápol-és-eltakar pulcsit. Diszkréten kisminkeltem (egy bizonyos kor felett, ugyebár már arra törekszünk, hogy minél fiatalabbnak tűnjünk, és nem csak bemázolunk valami sötétet a szemünk fölé - bár pont péntek este nézett egy fiatal lány kb. 7 évvel fiatalabbnak; gyakorlatilag smink nélkül is...)...Elég hiteles voltam. Szoktam így is öltözni, a sminkem gyakorlatilag már egy bejáratott rituálét követ...igen.
A hideg zuhany az volt, hogy a legtöbb nő, asztaltávolságból nézve, egyáltalán nem viselt sminket! Maximum egy spirált. Nem baj; végül is minden nő máshogyan fejezi ki nőiességét, én amit spórolok a szoknyaviselésen, azt behozom az alapozóval és a parfümjeimmel. :-))
Úgy saccoltam, hogy az izgalom majd nagyjából a harmadik embernél fog alábbhagyni, és ez így is lett. Illúziók nélkül mentem el: úgy gondoltam, nevetek egy jót...Végül is, ennél a randitípusnál az egyetlen szűrő az életkor; a matematikai esély arra, hogy itt találd meg életed párját, szinte a nullával egyenlő. De én nem vagyok matematikus, ugyebár?
Összességében sokal pozitívabb élményben volt részem, kellemesen csalódtam. Hm. Lehet, hogy máskor is elmegyek, bár a szervezőlány szerint sikerült egy ritka minőségi eresztést kifognunk; ennél sokal keményebb arcok szoktak megjelenni.
De lássuk a fiúkat, hiszen ezért vagytok itt, vagy nem?

EGYESKE: Csapott vállával, nagyjából 160 centisen (székről nehéz tippelnem), odavánszorog. A foga alatt motyog, látszik, zavarban van. Én, szintén lányos zavaromban átváltok riporterbe: a rövidke idő alatt csak a miért vagy itt, nagy-e a baráti társaság típusú kérdéseket sikerül feszegetnünk. De az is majdnem csöndbe fullad. Mintha hosszúnak is tűnne az a hét perc...Azonnal tudom, ő nem az én emberem.

KETTESKE: Magas, csinos arcú fiú. Azt hiszem, a legjóképűbb a csapatban; kár, hogy túl vékonydongájú az én ízlésemnek. Viszont cserébe kedves, udvarias. Az a céltudatos, alapos Bak-típus. Van benne valami szexis - el tudnám képzelni, hogy egy könyvtár mélyén elkapom a grabancát...De ez a fiatalság bája! Informatikus, és most közgazdásznak tanul. Úgy érzem, vele szívesen beszélgetnék még - de ez az érzés másnapra némileg lanyhult. Most kicsit úgy látom, más dimenziókban mozoghatunk. De őt azért bejelölöm.

HÁRMASKA: A magas, sajnálatosan szintén túl keskeny vállú, karakteresen csúnya férfi - markáns kézfogás, határozott fellépés, a nyolc úriember egyik seniora. Pénzügyi vállalkozást indított nemrég. Ő tudja, mit akar kérdezni. Mikor kiderül, hogy járok edzőterembe (igen, újra elmegyek, csak a program letisztulását vártam meg), átnyergel az utazás témára. Igen, én a világot is körbeutaznám, vallom be, az anyagi akadályokat kevésbé. Viszont a rövidke hét percben (igen, itt rövidnek éreztem!), jól elbeszélgetünk Portugáliáról. Őt is bejelölöm.

NÉGYESKE: Külsőre a várva-várt. Nem olyan szépfiús-kisfiús, mint Ketteske, hanem az a jófajta harmincas. Jóképű, de nem nyálas, klassz keretnélküli szemüvegben, és az első, akinek széles a válla...Sajnálatosan mire hozzám ért, elunhatta, hogy mindig ugyanazt mondja magáról, ezért azzal kezdi, biztosan hallottam, amit az előző asztalnál mondott (nekem éppen szünetem volt; ugye, ha több a nő, mint a  férfi, akkor jár egy kis pihi...). Tiltakozom: Nem szoktam hallgatózni! (amúgy is éppen kolléganővel beszélt, duplán udvariatlan lett volna)...Négyeske nagydumás: az Ikrekre jellemző beszédesség kissé elfajzott verziója: mellébeszél, hogy mivel foglalkozik. Nagyjából azt tudom meg, hogy éppen autót vesz, él Angliában is, szeretne gitározni (ez szíve vágya - no nekem van egy gitárom, mondom), és nemsokára meglesz a  pilóta-vizsgája...Ez ugyan mínusz, mert rettegek a repüléstől, de azért adok neki egy esélyt, hátha ő is bejelöl. 

ÖTÖSKE:  Újabb informatikus (a nyolc pasiból gyakorlatilag négy az...vajon miért?) Sajnos ezt szóvá is teszem. Ti. azt, hogy nem lepődöm meg: az informatikusok éjt-nappallá téve a gépeik előtt ülnek (gyakorlatilag ezért keskeny a válluk is, de ezt nem említem). Ő persze nem ilyen. De feltesz egy hülye kérdést: mit mondanék el magamról. Na, erre nem készültem...ööö, én, kérem szépen, fejlődőképes személyiség vagyok! (Hát, ez roppant idétlenül hangzik). Újabb rossz pontokat szerzek nála - úgy érzem - pedig jó pasi lenne, két gyerkőccel (ez kissé rémisztő)...mégsem. Nem jelölöm be, mert szinte érzem a zsigereimben, hogy ő sem fogja ezt tenni.

HATOSKA: Végre egy újabb széles váll, tömör izomgyönyör! Nem szépfiú, de igen erős, Kos-szerű kézfogással. Fogtechnikus. Bumm. Azonnal fájni kezd az összes fogpótlásom. És hosszan, igen hosszan elemzi a fogtechnikusság mibenlétét: ez egy manufakturális jellegű ipar: csak részmunkákat végeznek, mert olyan nincs, hogy valaki ugyanolyan jó legyen a fémekben, mint a  kerámiázásban...A végén elmondja, hová valósi - ugyanabból a városból jött, mint J.! És amúgy ő hisz a tündérmesékben, ez lehet, hogy rossz. Annyi időm van, hogy közöljem: ez nem rossz, mert az ember nem alkudhat  meg a párja esetében: végül is egy levegőt fog vele szívni még vagy 50 évig! Mindazonáltan nem jelöltem be.  

HETESKE: Milyen különös, hogy ő lett az én hetesem! Távolról már néztem, milyen jóképű - talán B-re emlékeztet, de mégsem egészen. Csapott váll, és közelről több ránc, mint feltételeztem volna. Gyönyörű, világos szem, ami mosolyog, de van benne valami fájdalmas is...Sokkal komolyabb, mélyebb. Halkan beszél, kiderül, hogy elég keveset alszik, de hasznosan tölti az időt, ne képzeljem azt (mit?), sokat segít a  nővérééknek, mert ott három gyerek van, és a sógora beteg (ez roppant titokzatos, mért mond valaki ilyet azonnal?) Aztán kisül, hogy valami ökomenikus keresztény gyülibe jár, ami nem is annyira gyüli, de ne gondoljak rosszat. Kissé össze-vissza: élt Angliában (ő is?), meg kutatnak, mindenfélét, nanotechnológia...Egyre zavarosabb a dolog; akár nyájas dílernek is gondolnám, ennyi zavaros, furcsa dolog hallatán, de akkor nem adná meg a gyülekezet elérhetőségét. Merthogy a hit-témára lecsapok. Úgy fogalmaz meg dolgokat, ahogy egy kutató fizikus szokott Istenről, teljesen gyakorlatiasan, és ez jócskán felizgatja a szellememet. Nem az az elszállt gyülis (bár, ki tudja?). Az aktív, személyes tapasztalású transzcendens témákba megyünk bele, de túl kevés az idő...Ő az egyetlen, aki azzal búcsúzik, hogy reméli, lesz még alkalmunk beszélgetni. Én is, mondom, és bejelölöm - természetesen. Kár lenne, ha kiderülne, hogy mégis bigott vallásos. De érzek valami titkot, valami nagyon személyes titkot benne, ami emögött a hit mögött lappang.

NYOLCASKA: Hááát...Képzelj el egy olyan 36-ot, aki 46-nak néz ki - csupa ránc a csúnya arc. Kamionsofőr. De nagyon választékosan beszél, mégis, Heteske után kissé túl egyszerű. Nem. Írni sem igen tudok mit róla. 

Hogy mit szeretnék? Hát, ha a bejelöltekkel tudnék még beszélgetni, bár szívem mélyén érzem, hogy hiába lenne jó Négyeske, aki gyakorlatilag minden paraméterben megfelelne; valószínűleg mi nem kerülhetnénk egy hullámhosszra. Heteske kissé zavaros, de nagyon szimpatikus, Hármaska meg csak külcsín és utazás, ami maximum szabadidős tevékenységekre jó. Ketteske pedig olyan kis fiatal, és ártatlan...Jó így ábrándozni, de lehet, hogy egyik sem jelölt be.