2014. március 12., szerda

szegény Hasvillantós

Szegény Hasvillantós! Amúgy nem lehúzni akartam, csak annak sikeredett. Ma elmeséltem K-nak, aki nem értette, minek töltök ennyi időt ezzel. Nehéz elmagyarázni, mennyire szarul esik azzal szembesülni, hogy sokadik vonzó pasi minősül alkalmatlannak, butának...Igen, butának. Az érzéseim nagyon hullámzóak ővele, a társkereséssel, valamint a külsőmmel kapcsolatban. Nehéz. Szerintem most szépen kikapcsolom a gépet, s egy pár percet kényeztetem a lelkecskémet, mielőtt szundikálni mennék.

máris

Azt hiszem, máris megbántam ezt a regisztrációt. Szörnyű, a kategóriámban van kb. 50 db. férfi. Válogatni kevés. Mindegy, az üzenet kisuhant az univerzumba...

morci

Olyan szörnyen kifárasztott ez a regisztrálás - és mindez miért? Nagy valószínűséggel a semmiért...De megtaláltam a legzseniálisabb alkat-jellemzést, ti. a súlyom "megfelelő"...Hát ez jó!!!

2014. március 11., kedd

Hasvillantós megcsinálja!!!!

Ez döbbenet! Most kerestem vissza, mikor írtam le Hasvillantósról, hogy fejleszegve vallotta be az edző bácsinak, hogy "ettől a nőtől nem akar gyereket"...Nos: a mai edzésen megtudtam, hogy Hasvillantós apa lett, ezért egy darabig biztosan nem fog járni. Én rákérdeztem, hogy attól a nőtől-e, akitől nem akart gyereket, de edző bácsi szerint nem, ez egy új nő - az már amúgy is két éve volt...De bennem annyira dolgozott a kíváncsiság, meg én nem erre emlékeztem, hogy most kb. 40 percig kotorásztam a 2012-es bejegyzéseim között. Na persze! Keresse mindenki a 2013. április 4-i bejegyzést...Hát, ez gyors volt, kedves Hasvillantós! Röpke 11 hónap. Ha tényleg új nőtől van a gyerkőc, akkor gyakorlatilag nagyjából a bejegyzésem másnapján szakítania kellett, azonnal beújítania egy nőt, akit két-három hónapon belül teherbe is ejtett - a baba nagy súllyal született, szóval valószínűleg időre...Bravó, kedves Hasvillantós! Ezt azért nem néztem ki belőled, hogy ennyire kibabrálj magaddal! Persze lehet, hogy új asszonyka már korábban is versenyzőnek számított, de akkor meg dupla tehetségű vagy, fiam! Na, szóval az ilyet hívjuk vakságnak, én meg még lelki lustaságnak is. Az ugyanis lehetetlen, hogy ennyi idő alatt ő tisztességesen lezárja az előzőt, és mély, bizalommal teli kapcsolatot létesítsen a másikkal. És azt se feledjük, hogy egy 37-38 éves férfiról irkálok, nem egy 20 éves suhancról, akinél ez bocsánatos hibának minősülne.

Nem minden a csinos pofi és az atlasz-test...Sőt, a diploma sem. Ostoba mamlasz, légy boldog apuka! (Egy darabig a boldogsághormon miatt az leszel, aztán fölébredsz...)

2014. március 10., hétfő

nem értem

Én komolyan nem értem a nőtársaimat. Ránéztem egy ilyen oldalra, és kétféle testalkatú nő van: a vékony, meg az átlagos. Vékony az, akinek gyakorlatilag zörögnek a csontjai, és mondjuk a 170 centihez 52 kiló. Az átlagos egy ennél tágabb kategória: van, aki a 165/60-at is annak tartja, de volt, aki a 165/75-höz is ezt írta...Na, majd meglátjuk. Ha van teltkarcsú, akkor azt fogom beklikkelni. Ha nincs, akkor nem tudom, mit, mert nem akarok átlagos lenni!!!

sokadik rémálom

Amúgy egészen biztos, hogy ki fogok bújni az én biztonságos kis odúmból. Megálmodtam. De micsoda egy szörnyű rémálomban! Ha azt hittem, egy mesét nem lehet horrorisztikusan feldolgozni, akkor tévedtem. Lehet. Legyen elég annyi, hogy álmomban én voltam Dorothy az Ózból, és el akartam hagyni Óz birodalmát. Tettem volna ezt egy repülős szerkezeten. A hely gyönyörű volt, de a peremvidéke már félelmetes, minden szépsége ellenére. És tudtam, ha elhagyom ezt a helyet, akkor meg akarnak majd ölni. A legrémesebb pedig az volt, hogy nem tudtam, kiben bízhatnék, illetve tudtam, én már olvastam ezt a  mesét, de nem tudtam visszaemlékezni rá - pedig a várható támadások miatt erre nagy szükségem lett volna...

ezt megünneplem

Látom, holnap lesz négy éve, hogy blogolok. Ezt meg kellene valamivel ünnepelnem. Az a baj, hogy fel fogok regisztrálni valami társkeresős izére, mert ismerkednem kellene, meg beszélgetni, találkozni férfiakkal - úgyhogy ez a nemszeretem tevékenység lesz hivatott pótolni a nagy ünneplést. Őszintén? Semmi kedvem hozzá - persze belátom, hogy rámfér egy kis gyakorlás, és meg kell ezt az áldozatot hoznom. De pl. nincsen nagyon aktuális fényképem sem (utálok fotózkodni), meg ugyebár miket irkáljak be a súlyomról, alakomról - ezek mind frusztráló tényezők. De hát muszáj. Utálom előre. Megbeszéltem volna a Jóistennel, hogy minek ez a cécó, és igazán spórolhatnánk egy-két fasza randit. Nekem nincsen szükségem 67 önjelöltre, csak egy jelöltre, de az legyen normális. Minek húzzuk egymás idejét? De egyelőre ilyen borzadályos dolgokra fogok ráfanyalodni. Mert lehet, hogy már normálisan beszélgetni sem tudok. Ti. férfiakkal.
Fujj, de hányok ettől az egésztől!!! Holnap lesz 4 éve, hogy B-t felhívtam, és annyira kiakadtam, hogy elkezdtem ezt a  blogot. Írtam J-ről, sokat, az első randikról, írtam mindenféle randi-szerű dolgokról, flörtökről, amíg azok voltak. B-ről nem. Elolvastam a  Viskót, a szomszéd néni adta kölcsön, vagyis rámtukmálta - de nem bántam meg. Érdekes dolgokat ír a megbocsátásról. Jó dolgokat. 

Miért érzem úgy, mintha a vágóhídra vinnének?!

2014. március 2., vasárnap

tavasz

Örülök, hogy jól eltelt a február, egyetlen bejegyzéssel.
Újult erő a fogyasztásra van - vagyis nem a fogyasztásra, hanem új életmódra (még újabbra). Nálam ugyanis a fogyózás asztrológiailag sem ajánlott - mint azt megtudtam. Még szerencse, hogy nem hiszek a fogyózásban. Sem a jojó-effektusban! Óriási dologra jöttem rá ezzel az egész zaba-nem-zaba-biznisszel kapcsolatban: az egész egy baromi nagy átverés. Mármint az, hogy 3 hét alatt 6 kiló, meg 3 nap alatt egy ruhaméret, meg jojó, meg ilyen diéta, olyan biszbasz...ÁTVERÉS! Egyszerűen a hízás-fogyás mentén egyetlen, és csakis egyetlen szabály érvényesül, függetlenül attól, ki hányszor eszik és mennyit mozog. A szabály a következő:

Ha változtatunk az étkezési szokásainkon, akkor változik a súlyunk.

Vagyis: ha változtatok, változik. És ha feladom a megváltoztatottat, akkor visszaáll. Ennyi. Éppen ezért nem fogyókúrázni kell (mert az bizonyos dolgokat, kalóriát, tápanyagot megvon), hanem az életmódon, étkezési szokásokon változtatni - mégpedig ÖRÖKRE. És ha nem tudom az örökrét betartani, akkor annyi. Na, ezért nem fogyózom, azaz nem vonok meg magamtól semmit - legfeljebb átcsoportosítom azt, mikor mit eszem. És némileg a mennyiséget is, de azt nem nagyon.
Úgyszintén nem túl praktikus heti hat edzést beiktatni, mert ez nem tartható minden élethelyzetben- márpedig ha változtatok, változik. Ha sokat tudok sportolni, pozitív irányba, de ha abbahagyom, akkor negatívba. 

Az alakom valamennyire katasztrofális, de nem nagyon - amit a tükörben látok, azt csak étrenddel tudom megváltoztatni. Mármint a hasam méretét. (Nekem egy csüngőhasú kismalac jutott az eszembe, de olyan naaaagyon szeretgetnivaló! :-)) - Ja, a helyzet amúgy egyáltalán nem katasztrofális, de csak akkor nem, ha a környezetemhez, a korosztályom átlagához hasonlítgatom magam. 

A dráma egyre jobb, egyre több mindenre találok megoldást-segítséget. Olyan dolgokra, az életem működésének olyan titkaira derül fény, ami évtizedes működési sajátosságokat leplez le. Pl. párkapcsolati téren.

Sajnos ki kellene mennem a kapcsolati húspiacra, amihez semmi kedvem - érdekes módon nem egy párkapcsolathoz nincsen kedvem (ahhoz nagyon is lenne) - viszont az odavezető úthoz, a várható sorozatos kudarcokhoz nincsen kedvem. Vagyis a folyosónyi önismeret-mentes, sérült, sérültségében vagdalkozó faszihoz. Annyira átlátszóak lettek, hogy már kedvem sincs ilyenekkel vesződni, az időmet tölteni. K. persze azt mondja, hogy most más vagyok, ezért mások írnának nekem - ami, ha figyelembe vesszük az univerzum szellemi törvényeit, igaz kell, hogy legyen.
Sajnos a márciusi szervezett programokról lekéstem (ez szimpatikusabb a virtuális ismerkedésnél), de ezt a hónapot ki kellene valamivel bekkelnem. Csak, hogy diszkréten jelezhessek az univerzumnak: kész vagyok!