Zugolvasóm, L. több dologban is vérprofi. Mint már említettem, istenien masszíroz. Aztán isteni szappanokat és testápolókat kever teljesen természetes összetevőkből. És utánaolvas, kutat a témában. No és megvan az a fantasztikus képessége, hogy nagyon egyszerűen rávilágít a dolgok lényegére.
Vasárnap én látogattam meg (ne mindig ő jöjjön!), és mivel semmi időm nem volt külön készülni (ő bezzeg mindig süt valamit, és nem üres kézzel állít be), vittem némi kesudiót, meg vettem egy kis flaska vodkát - mondván, hogy kulturálódjunk: a múlt héten túrtam 300 ft-ért egy töményekről szóló szép színes ismeretterjesztő könyvet - az alacsony ár egyetlen oka, hogy a könyvet fordítva kötötték a borítójába, így az eleje a vége és fordítva. No, és rádöbbentem, hogy mennyi minden maradt ki az életemből, pl. a vodka is. Szóval, vittem egy kisflaskányit. Többe nem akartam befektetni - és valószínűleg nem is fogok. Az egy dolog, hogy üresen, magában egy felejthető élmény. De nekem naranccsal sem jött be annyira - szerintem maradok a facér narancslénél. Meg a brandynél, mert annak van íze (nem együtt, hanem külön-külön!). Meg a bornál. No, ennyit a vasárnapi kulturálódásomról.
És meg lettem vendégelve - L. salátákban is jó, meg ízlett a medvehagymás-tejszínes husija is. Rizst tényleg nem tud főzni (ezt elismeri, ennek ellenére eddig még mindig rizs volt a köret nála - pedig szerintem sokkal jobban járna a gerslivel).
És hát beszélgettünk is, mert L. olyan jól megérti az én egyre nehezebben megfogalmazható lelkivilágomat. Rádöbbentem, hogy lassan utolér a vég, ami a férfi-hiányt illeti: a múltkor nagyon intimet sikerült álmodnom azon férfival, kit eddig sem neveztem nevén, bár ezt azért sem tettem, mert önmagamnak sem volt egyértelmű, hogy tetszik-e. De ezek szerint tetszik, legalábbis annyira igen, hogy álmomban jól meg... Ó, egy igazi tesztoszteronbombának képzelem! Egy Kos-dúvadnak! Aztán biztosan nem az, ezért jobb is, hogy csak álmomban keveredtünk közel egymáshoz. Persze, ha módomban állna láthatatlanul meglátogatni...mondjuk, ha asztrálutazó-fenomén lennék, akkor huss! föllibbenteném a zuhanyfüggönyét, amikor éppen dudorászik a vízsugár alatt, meg ilyesmik. Azért a zuhanyfülkét választanám, mert arra nem vagyok kíváncsi, ahogy asszony mellett hortyog.
Oké, kerülöm a témát, mert fázom tőle. Történt valami, amin nem tudom túltenni magam, ezért össze-vissza locsogok:
Szombaton volt egy olyan álmom, ami kizökkentett jól elképzelt sémák szerint működő kicsiny kis világomból. És egy darabig kétségek között vergődtem, hogy talán mégsem sikerült mindent lezárnom. Végül L. mondott egy-két dolgot, amivel sokat segített nekem.
Vegyük az álmot: A jól megszokott alap-rémálom - ott találom magam egy vadidegen lakásban, és nem tudom, hogyan kerültem oda. A lakás régi, pusztulófélben lévő, nagypolgári. Sorra jönnek az ismerősök - kérdezem az egyiket, hova jött. A hölgy közli, hogy itt B-ék tartanak táncórát a párjával. Pánikolni kezdek: hogy kerültem ide, hogyan magyarázom ki? Meglátom B-éket: a nője könyvet nézeget. És akkor észreveszem: de hiszen ez a férfi nem is B.!!! Egy fiatal, göthös, a betegségtől szürkés arcú srác, loboncos hajjal, szinte B. árnyképének sem lenne jó - és máris rájön egy asztmás roham. Kezébe kap egy óriási, hajszárítóra emlékeztető a tárgyat, a szájába dugja - ez az inhalátora. Kissé megnyugszom, és eldöntöm, kiderítem, mi lett B-vel. A srác nyögvenyelősen annyit mond, hogy B. elköltözött. Ekkor úgy döntök, megkeresem B-t. Helyszínváltás: egy furcsa, hosszú folyosón(?) vagyok, aminek az egyik oldala üveg. Mögötte emberek vannak. Olyan, mint egy kirakat; tulajdonképpen nem falnak értékelem. Sétálok, és megtalálom B-éket: a párocska egymással szemben, féloldalt fekszik, mint az ókori Rómában a gazdag patríciusok a lakomákon. A lány arcát látom - egy menő ügyvédlány az, volt osztálytársam. B. arca takarásban...
Én persze azt hittem, hogy az álom csak annyit jelentett, hogy olyan helyre tévedtem, ami már régen elmúlt, amin B. túllépett, és rálátok a mostani életére, amihez semmi közöm. És nem értettem, miért most álmodok ilyet, és nem egy-két évvel ezelőtt, amikor realitása lett volna a dolognak, és segíthetett volna a lezárásban.
L. azonban fölvetett egy sokkal frappánsabb megoldást: a régi lakásban lévő asztmás férfi is B. volt - ezzé vált, egy beteg, felismerhetetlen torzzá, egy halódó kapcsolatban, amiben fulladozik. És a külvilágnak pedig ott van a kirakatban a színjáték a nővel, mintha mi sem történt volna. És nem tudja megmondani, hová lett az igazi B. Engem egyetlen dolog zavart az álomban: sem a lakásban, sem a kirakatban nem volt ott a gyerekük. L. szerint vagy azért, mert adott körülmények között nincsen jelentősége - vagy azért, mert a gyerek "nem vállalható a külvilág számára".
Egy dolog mélyen elgondolkodtatott: az elmúlt években alig álmodtam B-vel, az utóbbi időben háromszor is. És annak idején, mielőtt még a látóhoz elmentem volna, és ő azt tanácsolta volna, hogy hívjam föl (jóval e blog megkezdése előtt) volt egy ún. jósló álmom: megálmodtam egy forró délutánon, hogy van barátnője - a kapcsolat új volt: egy vadonatúj, szép lakásba akartam bemenni, és ott volt a lány neve is az ajtón. Úgy érzem, valami miatt megint bepillantást nyertem az életébe - méghozzá az akarata ellenére: mindhárom álmomban nehéz volt vele a kontaktust fölvennem: egyszer csak telefonon beszéltünk, egyszer meghalt, és nem láttam, most meg takarta a kirakat-arcát. Mintha szégyellné magát. Legalábbis ez volt az érzésem. Ugyanakkor az is, hogy ezt a legutolsó álmot nem én "akartam", hanem ő akart valamit üzenni. Majdnem teljesen biztos vagyok abban, hogy a kapcsolata pocsék: megkopott, lelakták azt a kezdetben oly szép, új lakást...ő pedig boldogtalan, de ezt nem mutatja a külvilág felé.