Megígérem, hogy megpróbálok pihenni, erőt gyűjteni, és végre valami jóról is írni - legközelebb. Csak adjatok egy kis időt, lécci, lécci, lécci! :-)) (majd a többiek is megértik, miért kértem ezt, megéri várni, tényleg! szívmelengető lesz!)
De még előtte: Tegnap vérfagyasztó élményben volt részem reggel 6 óra 8 perckor, a kisboltban, ahová szokásos reggelimért, a mákos tekercsért ugrottam be (Na jó, vettem almát is!). Már eleve nem tetszett, hogy két pasi megelőzőtt a sorban, mert siettem. A pasik olyan furák voltak...khm...mindegy, rossz az, aki rosszra gondol. Aztán az egyik kedélyesen a földre mutatott, és közölte a pénztáros kisasszonnyal: - Ott egy kisegér!
És valóban. Inci-finci egérke. A tenyeremben elférne...Pénztáros kisasszony csöndesen sikoltozva kiszaladt a gép mögül (még csak ez kellett! el fogok késni!), mivel az egérke átfutott a kassza alatt. Kisasszony kiadta az utasítást a biztonsági őrnek: kapja el az egeret és végezzen vele! Elvégre ez egy élelmiszer üzlet, tele van egércsapdákkal, és a kis éhenkórász biztosan a pékkel lógott be a boltba...Megsajnáltam. Akkor is, ha egy egérkének semmi keresnivalója egy élelmiszerüzletben. Akkor is, ha esetleg a mákos tekercsem mellett kucorgott...A kisegér bágyadt volt a méregtől; korántsem tudott már fürgén kóricálni, így az álmos őr elkapta a farkincáját, felemelte, és a szemünk láttára jól megrázta. A szerencsétlen pára ott vergődött a saját farka végén...
-----------------------------------------------------------
Egy kisegér vagyok, aki ott lóg a saját sorsa végén, és cibálják. Azt álmodtam, hogy a lakásomban ültem, egy óriási bordó ágyon, és tudtam, B. is ott lakik. Nem értettem, miért, de ott lakott - persze megint sehol sem volt, csak a "nyoma", egy fényképalbum. Belelapoztam: megtaláltam az arcképemet összetépve, a darabok összekeveredve hevertek az albumban. Akkor eldöntöttem, hogy most jól megnézegetem az albumát, az életét - de pár semmitmondó fotó után észrevettem, hogy B. fotógyűjteményében egy rakás kép volt -rólam. Nem összetépve. Még csodálkoztam is: ó, hát ezért nem találtam a képeket! Ellopta! (És megint az érzés, hogy van valami még, amiről tudnom kellene, amit közölni akar velem. És a legfontosabb: az, hogy valójában ő akarja ezt, ő gyűjtögette az emlékeket rólam, mert...mert nincsen semmije.)

Jaj, ezek az álmok! :)
VálaszTörlés