Látom, holnap lesz négy éve, hogy blogolok. Ezt meg kellene valamivel ünnepelnem. Az a baj, hogy fel fogok regisztrálni valami társkeresős izére, mert ismerkednem kellene, meg beszélgetni, találkozni férfiakkal - úgyhogy ez a nemszeretem tevékenység lesz hivatott pótolni a nagy ünneplést. Őszintén? Semmi kedvem hozzá - persze belátom, hogy rámfér egy kis gyakorlás, és meg kell ezt az áldozatot hoznom. De pl. nincsen nagyon aktuális fényképem sem (utálok fotózkodni), meg ugyebár miket irkáljak be a súlyomról, alakomról - ezek mind frusztráló tényezők. De hát muszáj. Utálom előre. Megbeszéltem volna a Jóistennel, hogy minek ez a cécó, és igazán spórolhatnánk egy-két fasza randit. Nekem nincsen szükségem 67 önjelöltre, csak egy jelöltre, de az legyen normális. Minek húzzuk egymás idejét? De egyelőre ilyen borzadályos dolgokra fogok ráfanyalodni. Mert lehet, hogy már normálisan beszélgetni sem tudok. Ti. férfiakkal.
Fujj, de hányok ettől az egésztől!!! Holnap lesz 4 éve, hogy B-t felhívtam, és annyira kiakadtam, hogy elkezdtem ezt a blogot. Írtam J-ről, sokat, az első randikról, írtam mindenféle randi-szerű dolgokról, flörtökről, amíg azok voltak. B-ről nem. Elolvastam a Viskót, a szomszéd néni adta kölcsön, vagyis rámtukmálta - de nem bántam meg. Érdekes dolgokat ír a megbocsátásról. Jó dolgokat.
Miért érzem úgy, mintha a vágóhídra vinnének?!

Nagyon jó! Annyira drukkolok hogy jól menjen! Pár napja láttam ezt a videót, és rád gondoltam: http://www.ted.com/talks/amy_webb_how_i_hacked_online_dating
VálaszTörlés