2012. december 5., szerda

lehet lejjebb?

Attól tartok nem én leszek a legszórakoztatóbb bejegyzéseket gyártó mostanság. Ma beszélgettünk K-val, meséltem neki a pszichomókust (aki annyira magam alá nyomott, hogy este hiába feküdtem le időben, csak forgolódtam, pedig tök álmos voltam...).
Persze megvolt az a végkövetkeztetés (többek között), hogy nekem a szakember is tükör: ami a leginkább irritál benne, az az, hogy ő is kinyilatkoztat valamiket, amire én is hajlamos vagyok. Viszont K-val beszélgettünk arról, hogy az is nyomaszt, hogy nem mondhatom azt a szüleimnek, hogy valójában egyáltalán nincsen semmi rendben, mert magányos vagyok, feszült, tele elfojtott agresszióval, ami mögött ki tudja, mi húzódik meg...K-t persze ez érdekelte: mi van az agresszió mögött. Fájdalom, tehetetlenség, és az, hogy fogalmam sincs, mikorra tudnám ezt kifájni. Lehet, hogy akár 30 évbe is beletelne. Bár abban igaza van K-nak, és a belső utazás is erről szól, hogy az egyes érzések mögé kell néznünk, akár sok réteg egyéb érzelmet is feltérképezve, és mindent teljesen átélni. Amíg nem tudjuk magunkat teljesen átadni az érzésnek (mert pl. szánalmasnak tartjuk magunkat, vagy kontrollálni akarjuk), addig az nem tud elmúlni. Utána elmúlik.

Furi úgy élnem, hogy már semmit sem tudok önmagammal kapcsolatban. De ma sikerült rálicitálnom vidéki A-ra, ti. az ő "egyparaméteres" kívánság-párjára. Én pusztán annyit kértem a Jóistentől, hogy hozzon össze a férjemmel. Slussz-passz. A többit nem tudhatom: ugyanis lehet, hogy egy paraméter egy közös feladat kikerülése lenne. Abban pedig bízom, hogy hosszú távon az ember csak olyannal tud együtt lenni, akivel ténylegesen össze is illik. Nekem meg szemem van arra, hogy észrevegyem, akit észre kell vennem - eddig így volt, és ez a tulajdonságom az alapfelszerelésem része. :-)) Kérdés lenne persze, hogy a másik félnél is benne van-e ez alapfelszerelésben, de volt annyi eszem, hogy most nem lelkitársat, vagy igazit kértem, hanem a Férjemet - aki persze lehet mindhárom egyszerre, de a férjem, tehát ő is észre fog engem venni, sőt, tudatosul benne, hogy ki vagyok. (Ezt a ravaszságot! :-))

Amúgy pocsék hangulatom van - megpróbálom teljes mélységében átérezni a magányt és a tehetetlenséget (végül is ide akart eljuttatni a Jóisten, hogy mondjak le az akaratomról, nem?), de azért nem praktikus a dolog, mert rám rendszerint a metrón törnek rám az érzelmek, utána meg megyek edzeni. Voltam bokszolni, próbáltam hideg fejjel püfölni a zsákot. A gyönyörű testű nem volt lent - hosszú idő óta az első alkalom, hogy nincs lent...biztos becsajozott :-((...Igen: szomorúságjel!!! :-((

Viszont vidéki A. rakott fel képeket választottjáról, és nagyon meg vagyok elégedve azzal, amit láttam. Összeillenek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése