Kicsit szomorkás a hangulatom máma...Tegnap felbuzdultam, létrára álltam, és előkerestem a naplóimat. Mind a 20 kötetet, amit gyerekkorom óta teleírtam (a 20-at nem, de az utolsó években évente egyszer írtam bele valami megjegyzést, nekidurálódást, hogy majd innentől kezdve ismét, aztán mégsem...). Egyszerűen meg akartam bizonyosodni róla, mikor láttam GA-t a metrón, de mint írtam, vagy a dátum nem pontos, vagy akkoriban már több hónapos kihagyásokkal jegyzeteltem csak, és az akkori élethelyzetemben az már nem osztott, nem szorzott.
Viszont most azokat a részeket kezdtem el átolvasni, miután GA eltűnt. Vagyis szakított. Vagyis nem szakított, csak mellébeszélt kényelmesen. Az a bizonyos csoki a naplóbejegyzés szerint az őneki szánt vizsgacsoki volt (akkor felvételizett egy másik szakra), és nem vágtam hozzá. Ő tényleg beteg volt, és a leglúzerebb beszélgetés zajlott le közöttünk. Egyikünk sem volt hajlandó kimondani semmi konkrétat. Utólag már látom, hogy nem éppen szerencsés választás volt az az időszak - ő folyamatosan magántanított, és a felvételire is készült, így természetesen soha nem ért rá. Én is tanultam, énekelni jártam...és ahogy olvasgatok, már akkor is megvolt a magamhoz való eszem, amit naná, hogy nem használtam. Én meg nem mondtam volna neki, hogy beleszerettem, ő meg mindig is pókerjátékos volt, és talán összezavarodott. Lényeg a lényegben (ahogy B. mondaná): amikor megkérdeztem, hogy beleszeretett-e másba, azt felelte, hogy talán, nem tudja...én pedig sértetten elfogadtam igennek. Azt hiszem, GA akkor valószínűleg nem szeretett bele senkibe, csak menekült volna más helyzetekbe, más felületesebb szituációkba.
Én pedig kivonultam az életéből, ahogy szoktam: nem kerestem soha, és ha véletlenül összefutottunk, akkor színjátékoztam. Mert még egy évig szörnyen éreztem magam, és sirattam a dolgot, felváltva egy másik, korábbi ifjúval (A., te tudod, kire gondolok: akivel a gólyatáborban gabalyodtam össze). Rendesen meg voltam zavarodva: A naplóbejegyzéseim szerint ugyan ezek bontakozó nőiességem legsikeresebb évei lehettek volna, én magam is meglepődtem most, mennyi fickó sürgölődött körülöttem, de nálam ezek csak a szárnybontogatás évei voltak, és a sorok tanúsága szerint abszolút nem tudtam kezelni a helyzeteket. Ma sem vagyok sokkal okosabb ezen a téren, csak nem forgolódom annyit társaságban, így a lehetőségek száma is kevesebb, komótosabban tudok minden tapasztaláson elmélkedni.
Még egy évig viszonylag sokszor láttam GA-t, hol lánnyal, hol lány nélkül, és megpróbáltam elhitetni magammal, hogy utálom. Ahányszor köszönt, vagy beszélgettünk - ugyanis ez utóbbi is előfordult- levágtam a jól ismert, amerikai mosolyos színjátékot: "ó, remekül vagyok!".
Akkori megfigyeléseim GA-ról szintén érdekesek - kár, hogy nem lehet az időben visszautazni, és megnézni mai szemmel az arckifejezéseit, viselkedését! Egyszerűen legtöbbször szörnyen hidegnek (érzelemmentesnek?) láttam, ahogy vonult pl. a folyosón; ha nekem köszönt, azt is pókerarccal tette. Soha nem tudtam meg, miért tette velem azt, amit tett, és mi járt akkoriban a fejében. Viszont a hidegség miatt én megalázottnak éreztem magam. Talán ezért tudtam ezt akkor végül lezárni. A beszélgetéseink feltehetően a fentiek miatt mesterkéltek, kínosak lehettek. Vajon mindkettőnk a másikat okolta? És vajon gondolkodott-e már akkoriban azon GA, amin később: ti. hogy lehetett volna máshogy...Szeretett-e volna már akkor újra próbálkozni, vagy ez csak 3 évvel később, a metrón tudatosult benne?
Kicsit szomorkás lettem. Sajnáltam a fiatal énemet, aki tudás híján úgy viselkedett, mint egy buta kislány, és sok izgalmas lehetőséget hagyott futni. Ahogy olvasgattam önmagamat, láttam: hibát hibára halmoztam GA-val, később Gy-vel, R-rel (korai szerelmeimmel), és azzal a mintegy tucatnyi, névtelen lovagjelölttel, akik nálam próbálkoztak. Van, akinek a neve mond valamit, de van, akinek az arcára sem emlékszem. Talán nem az arc a fontos, hanem a lehetőség, a tapasztalat.
Amúgy most sincs fogalmam arról, GA minek tekint engem, meg ezt a kis viszonyt, de most legalább megpróbálok magamra koncentrálni.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése