Mint egy kis ovis, úgy várom a holnapot, vagy a holnaputánt. GA. jelentkezett, hazaértek, szép barna lett, és felajánlotta, hogy nézzük meg az Avatart. Mármint dvd-n...Én a szerdát javasoltam, mert holnap csak viszonylag későn érek rá, de könnyen lehet, hogy neki meg a szerda nem jó. És csak várom, és várom a válaszát...ki tudja? Lehet, hogy van rajtam kívül még egy nő, és én csak a második számú vagyok? Tudom, hogy nem lehetnek elvárásaim, én csak a kajavásárlás miatt szerettem volna tudni, melyik nap jó neki. De azért annyira nem örülnék egy másik nőnek, mert úgy a fél hétből még kevesebb nap jutna nekem. Mondjuk így is elfoglalt vagyok, és csak este 8-9 után érek rá, de ha hetente mondjuk kétszer találkoznánk egészségügyi okokra hivatkozva, az azért nem lenne rossz. Persze nem arányos elosztás, de éhes disznó makkal álmodik.
Múlt héten nem volt kedvem írni. Nem arról volt szó, hogy felvetettek volna az izgalmasabbnál izgalmasabb események, egyszerűen ihletet sem éreztem, és a külvilágra sem úgy rezegtem/reagáltam. Részint a sokkoló hétfő hatása alatt voltam, részint pedig a hétvégére készültem: A. barátnőm jött föl - vásároltunk, főztem, takarítottam, moziba mentünk, csevegtünk éjszakába nyúlóan. Sőt, még kártyát is vetettünk, A. kérésére. Érthető okokból nagyon szeretne egy saját lakást. Nem részletezném a sorsát, elég legyen annyi, hogy egy gyalázatos házasságból menekült ki, a vagyona viszont a "közös" házban maradt. Az idézőjel a pénzt alamuszi (Vagy inkább ármányos módon) belőle kicsaló ex miatt került beiktatásra. Most a szüleinél húzza meg magát, szerintem meglehetősen méltatlan körülmények között. Szeretne önálló lenni. De ezt egy kislánnyal, és tanári fizetéssel, zéró megtakarítással nagyon nehéz lesz kivitelezni.
A. tudni szerette volna esélyeit. Elmagyaráztam, hogy a kártya leginkább a tudatalattijával van összeköttetésben, tehát nem annyira az objektív jövőt (ha van ilyen), hanem az önmagában rejlő lehetőségeket mutatja meg. Ezt már itt is írtam szerintem, de neki sem először hívtam fel rá a figyelmét. A kártya persze nagyon furcsán fogalmaz, igen-nem válaszok nincsenek, és a többi dolgot is vegyesen lehet értelmezni. Annyi látszódott - számomra-, hogy ha vesz lakást, akkor igen szorult helyzetbe fog kerülni, de ha nem vesz, lelkileg erős elnyomást fog érezni. Nos, elmondtam a véleményemet: egy évet még várnék, hogy meglássam, hogyan alakulnak itthon a gazdasági viszonyok. De ez, természetesen hatástalan volt. Emlékszem: az utolsó időkben már én is nagyon hisztis voltam az albérlőléttől.
Én is vetettem kártyát, ti. hogyan érhetem el a számomra megfelelő férfi szerelmét. Nagyon tanulságos volt: gyakorlatilag most is lemodellezte a jelenlegi helyzetet - eléggé neki vagyok keseredve, úgy érzem, csapdahelyzetben vagyok, ahonnét nincsen kiút - de ez nem más, mint a saját, elavult nézetrendszerem. Az út: feladni a már idejét múlt, akadályozó nézeteket, teljes egészében megélni önmagamat, mert a belső harmóniát, és az ideális partnert csak így érhetem el.
Az álmaim pedig bizonyos szinten ismétlik önmagukat: ismételten álmodtam álmaim férfijával (persze most máshogyan nézett ki); de éppenhogy összejöhettünk volna, amikor közölte, hogy őneki ki kell mennie dolgozni 4 hónapra. A múltkor is dolgozni ment el, és nem aggódtam azon, hogy visszajön-e (milyen szorgalmas a drága!). Érdekes, de most is teljesen biztos voltam benne, hogy visszatér. Valahol ez is újdonság az álmaimban: a bizonyosság érzése. Jön ő, jön ő, csak még kicsit mást csinál.
Ezen kívül azt is álmodtam, hogy A-t, aki a testvérem volt, fel akarják áldozni öreg férfiak (vének?). Mi meg csak vártunk egy házban, ahol rács volt az ajtón, és reméltem, kicsit el tudom halasztani a dolgot, de akkor sem ijedtem meg, amikor jöttek a vének, mert tudtam, hogy fel fog támadni...
Egyik este pedig felébredtem, és miután visszafeküdtem, azt kérdeztem Istentől: ha már nincs férfi, akkor mi az én jussom, mi jár nekem? Az álom elég egyértelmű volt: valahová el kellett jutnom, de csak egyedül tudtam odamenni, tömegközlekedéssel, több átszállással. Háromra kellett odaérnem - innét tudtam, hogy a gyógyító asszonyhoz megyek. És az órámat nézegettem, de nem tudtam megállapítani, hogy időben vagyok, vagy elkések, mert az óramutatókat nem tudtam megkülönböztetni. Aztán addig forgattam a szerkezetet, amíg egyértelművé nem vált: pont időben vagyok.
Hát, ennyi. Tudom: J-ről kéne írnom, meg az ominózus első kirándulásunkról. Ehelyett az álmaimról fecsegek, és GA-ra várok, mint a messiásra, hogy végre magamhoz ölelhessem az árnyékomat.

A. nem hallgatott rád, és tudja, hogy nehéz lesz (oszt-szoroz-kalkulál-másodállást keres), de MEGVAN AZ ÚJ LAKÁS, és ettől nagyon boldog!!! Kb. 6-8 hét múlva költözik, de most nem iszik előre a medve bőrére, így részleteket majd később... :)
VálaszTörlésJaj, ha valami lesz GA-val, kérem a beszámolót!!! Ha itt nem akarod, lehet privát is, majd meghalok a kíváncsiságtól! Szorítok, hogy ne csalódj, és csak a jót hozd ki ebből a kapcsolatból. :D
VálaszTörlés