Erre nincsenek hangok, karakterek, meg egyebek: ha a sors plüssmaci lenne, akkor leginkább megtépném, hogy kilógjanak a szalmaszálak belőle, és naponta egyszer a falhoz csapnám. Úgy kell neki. Meg nekem. Máskülönben jó gyerek vagyok, csak kezdek torkig lenni azzal, hogy társtalanul tengődöm, pedig hej, de milyen jó társtalanul tengődni, ahelyett, hogy társastul tengődnél! :-)) De tényleg. Ma kifakadtam K. barátnőmnek, hogy zavar ez az állapot. Nem értette, pontosan mi. Akkor elmeséltem, hogy például van egy kollégám (nem tetszik, semmi ilyen), akit rendszeresen szoktam látni reggel a metrón. Nomármost: ez az ember általában normálisan köszön nekem (mintha még kicsi áhitat is lenne a hangjában :-))...kivéve, ha a neje mellette utazik. Akkor Mrs. Debella Arabella kesztyűben szorongatja ura kezét. Amikor Arabella lekászálódik a metró melengető kanapéjáról és könnyes búcsút int urának - nos, akkor nekem is köszönnek. Hát, ez van. Pedig én csak egy kolléganő vagyok. Debella Arabella pedig azért viseli ezt a gonosz elnevezést, mert torkig vagyok azzal, hogy egy amúgy elfogadható külsejű krapekot egy ennyivel előnytelenebb külsejű nő halászott ki magának. Míg annyival (mennyivel?) jobb külsejű apuci áhitatosan köszönget. Nem vagyunk közvetlen kollégák. Hm. Nem szoktunk beszélgetni. Szóval köszönés marad áhitatos.
Persze, arról nem szól a fáma, hogy az annyival-jobb-külsejű férj annyival jobblelkű is, vagy sem, ahogy azt sem tudni, Arabella pontosan hány csimota után maradt ekkora (3 mellett pl. nehéz lehet lefogyni).
K-t az érdekelte, hogy nekem mi bajom ezzel a helyzettel. Ti. hogy akkor vesznek figyelembe, ha asszony eltűnte magát. Hát, mondom ez. Hogy minek nem lehet egy jóreggeltet odavakkantani a feleség jelenlétében...Ebből az következik, hogy valahol a nőt látja bennem, és ha Arabella rámnézne, ő is. És Arabellának óriási lehet a fantáziája...De most ne más hölgyek fantáziájával foglalkozzunk, hanem azzal a ténnyel, hogy miért foglalt/nős/gyerekes fickók vesznek észre? Vagy hoznak ilyen helyzetbe? Azon kívül, hogy az én koromban már minden valamirevaló fickó nős...K. elhessegette ezt a gondolatot, mert ez csak a földhöztapadt J-típusokat elégítené ki - mi ellenben tudjuk, hogy ennek mélyebb okai vannak...amivel nem szeretnék szembenézni.
Mindegy, ez van. A szombat legalább jó volt: találkoztam várandós Gy. barátnőmmel, és legyártottuk az adventi koszorúkat, melyek igen szépek lettek. Én maradtam a minimalista stílusnál: világos drapp gyűrt selyemszalag, sötétbarna gyertyák, fahéjrudak, kócos toboz és csillagánizs - de csak módjával. Ültünk, és földhözragadt témákról beszélgettünk. Valahogy űrt éreztem magunk között - nem mintha Gy. magyarázatokat várt volna az elmúlt hónapokra, vagy ne esett volna jól ez a hétköznapi zsizsegés, egyszerűen csak...meg is fogalmaztuk: nagyon más életet élünk. Nem tudom, én hogyan viselkednék egy hasonló szituban: van egy férjed, házad felújításostul, hitelestül, másfél gyereked...és a hétköznapok megszervezése. Karácsony: 20 vendég tolong a házban. Nagyvendégség. Nekem felavatatlanul áll a tavaly karácsonyi csokifondü-készletem. Nem jött hozzám senki úgy, hogy kipróbálhattam volna. Legközelebb zugolvasó L-t megkérem, hogy már délelőtt jöjjön át masszírozni, hogy komplett menüsorral éééés csokifondüvel hálálhassam meg aranykezeit...(ezt komolyan írom!!!)
De lehet, hogy egyedül fogok csokifondüt zabálni szilveszterkor, mert Á. bejelentette, hogy nagy valószínűséggel vasárnap "kivándorol" Angliába. És akkor nem lesz szilveszteri buli sem. Ahogy hajfestő-parti sem, meg egy csomó minden nem lesz. Tegnap felugrottam hozzá, mert olyan bizonytalanul érezte magát, én meg nem tudhattam, találkozunk-e hétvégéig. Én hülye: azt ígértem, belekukkantok a képletébe, van-e értelme kimennie külföldre. Sajnos azonban az ő és a férje képlete is lehetővé teszi ezt - bár megmondtam neki, hogy a feltevésemet halvány asztro-emlékeimre alapoztam. Ennyi erővel azt is kikereshettem volna a képletükből, hogy fognak-e ufók landolni az erkélyükön (fognak!).
Szóval, azt mondtam, amit korrektnek tartottam: hogy ne hagyja ki ezt a lehetőséget, mert ha nem jön be, akkor akár 3 hónap után is hazajöhet és kereshet itthon munkát. Ha soha nem megy ki, akkor viszont egész életében bánni fogja. Végül is, a netet már feltalálták, a fapadosokat is...

A téma ellenére ezen a bejegyzésen akkor is derű süt át... és ennek örülök. Jó volt olvasni! :)
VálaszTörlés