2011. december 29., csütörtök

milyen legyen...?

...ti. a boxkesztyűm? Holnap el fogok vándorolni egy drága sportboltba, és megnézem az ottani választékot is (a tegnapiban csak egyfajta márkájú volt); de találtam egy webáruldát is, ahol mindenféle cuccot lehet kapni a sportolás témakörében, és ott volt kb. 20 féle kesztyű. A bőrkesztyűk tényleg 12-nél kezdődnek, műbőrt csak a ritkábban edzőknek javasolnak, de azok is 7-8 ezerért mennek. A profi cucc majdnem 30...Ugyebár, akkor sem rendelem meg, ha még jótanácsokat is leírtak oda - pl. azt, hogy a hüvelykujj legyen levarrva, meg ilyeneket. Ti. nem tudom, nekem, nőnek mekkorát érdemes megvennem (volt női kesztyű is 12-ért). A nagyobb kesztyűben nehezebb edzeni, de az ütés ereje a nagyobb felületen jobban eloszlik. Ez nem elhanyagolható tényező, ugyanis edzés után úgy remegett a kezem és az ujjaim, hogy ha pl. sebész lennék, akkor tiroli mintákat vágtam volna a betegeim hasnyálmirigyébe. 
Úgyhogy kockáztatok, és megvárom vele a jövő szerdát, és megkérdezem az edző bácsit, mekkora kesztyűvel érdemes próbálkoznom.

Máskülönben végigolvastam Vidéki A. blogját és igazán szívmelengető volt! Most az "adys" korszakát éli, és a híres költő verseit írja át a saját élethelyzetére értelmezve. És, jegyezzük meg, iszonyatosan jól...Én soha nem voltam Nagy Költőnk, A... rajongója, mert én a másik Nagy Költőt, B...-t szerettem - tudom, ennek az országnak csakis hatalmas nagy költői voltak, viszont A... mellé mindig odateszik B...-t is, egyúttal tényként kezelik, hogy valaki vagy A..., vagy B...-párti. Ami azért érdekes, mert mindkettőjüknek vannak remek versei, és nem látom be, miért ne szerethetné valaki egyszerre mindkettejük művészetét?

Szóval, vidéki A., hozzám hasonlóan leeresztett lelkileg, vagyis inkább hit-ügyileg; csak nála, Dorogon, már járt  a tél...(ez a kedvemcem az átiratok közül!). És van ebben valami csudaszép irónia! Mert mi történt a magyar Bovárinéval? Hát, még csak végezni sem tudott magával, hanem egy szemétdombon landolt, ha jól emlékszem...Így van ez: a dülledt szemű költőóriások a Tejfel-torony tövében várják az őszt, míg száz év elteltével az ismeretlen, vidéki tanárnők huncut, szomorkás szemmel lesik a hóesést az egyik jelentéktelen porfészekben, ahol a nem-is-odavalósi, pókhasú papíroroszlán színiigazgatót játszik...Állj, állj! Kamera Állj!

És ezt nem gunyorosan írtam, hanem a legmélyebb tisztelettel: merthogy vidéki A. meg van arról győződve, hogy évfolyamonként csak egy-egy diákja életére hat...Hát, nem így van! Sokkal több emberre hatunk, mintsem azt el tudnánk képzelni! Mert ha egyvalakire hatunk, akkor valamelyest hatunk az illető egész környezetére is. 
Nekem pedig különösen jólesik olvasni, hogy másban még ennyi líra buzog; hogy ilyen körülmények között is lámpásként világít abban a "porfészekben".

Mert végső soron nem az számít, milyen legyen a kesztyű, ill. milyen kesztyűt húzunk, hanem az, hogyan harcolunk, hiszünk, szeretünk...(azt hiszem, túl sok romantikus filmet néztem az utóbbi időben...:-))

1 megjegyzés: