Hát tévedtem. Még két örömteli
levelezés maradt boldog emlékezetű Háromszögellővel: az alább következő, meg
még egy csúnyán vicces (bár ez is morbid…).
Hát, így tengette a két majmocska
a napjait, midőn a pozitív gondolkodásról meg bizonyos sellőkről irkáltak
egymásnak – ebben megcsodálhatjuk Háromszögellő angoltudását is:
KÉT MAJOM LEVELEZIK A POZITÍV
GONDOLKODÁSRÓL MEG SELLŐKRŐL
Majmok: Háromszögellő R. (vagyis
R.)
Hősnő (vagyis H.)
R.: Everything’s OK?
H.: I hope so! Mire értetted?
R.: Csak azt láttam, hogy nagyokat lélegzel és koncentrálsz vmire…
H:: :-) Semmi bajom; ha jó fiú
leszel, egyszer elmesélem majd. De remélem, egyszer majd észreveszed…:-)
R.: Nagyon titokzatos vagy. Én pedig mindig jó fiú vagyok.
H.: Te pedig szörnyen kíváncsi
vagy! :-)
Tényleg semmi különös, és tényleg remélem, hogy egyszer elmesélhetem neked,
mert olyan lesz a kapcsolatunk. Vagy észreveszed magadtól…Elégedj meg annyival,
hogy lazítottam és koncentráltam.
R.: Ok. Nincs több kérdésem ezzel kapcsolatosan.
H.: Miért nem akartál gonosz
lenni?
R.: Előjött a Nyilas énem, érzem, és lehet, hogy túllőttem volna a célon.
H.: ?? Hülye poénokat el lehet
sütögetni, persze…Nem értem a túllövést. Persze már elég intim lelki dolgokról
beszélgettünk, amennyiben a túllövés a másik lelki dolgaira utalt.
R.: A túllövés arra utalt, hogy ha valami rejtett betegséged van, akkor nem
jó vele poénkodni.
H.: ?? Rejtett betegség? Hm. Az
én legnagyobb bajom a túlzott odafigyelés, enyhe hipochondria; + „lelkizés”. Ez
a jelenlegi helyzetben érthető. Szóval, semmi „extráról” nem tudok – bár ezt az
ember sosem mondhatja. De ha azt hajtogatod, h egészséges vagy, akkor
előbb-utóbb az leszel! :-)
R.: Nem fordítva: ha azt hajtogatom, hogy van vmi bajom, akkor előbb-utóbb
beteg leszek.
H.: Az is igaz. Ezért kell pozitívan
gondolkodni.
R.: Van benne vmi. Most, hogy mondod, egészségesebbnek is érzem magam :-)
H.: Tudja, lelkecském, én is csak
azóta vagyok beteg, mióta egészségesen élek! :-)
R.: Jól van, öreganyám, majd elkísérem tükrözésre. :-)
H.: Köszönöm, lelkecském, mán
megvolt a fele – remélem, a doktor úr visszahív, hogy befejezze a vizsgálatot! :-)
R.: Naná, ez egy több lépcsős, sűrű kontrollos vizsgálat. A javulás
garantált, de sokáig tart.
H.: Erre csak nagyon túllövősen
tudnék reagálni, bácsika! Kihagyom a kört.
R.: Nyugi, van egy doboz viagrám, így nem érhet baj. Minden pillanatban
akár 1 napig is készen vagyok. Csak utána hívd a mentőket.
H.: Ne inkább a sellőket?
R.: Miért pont a sellőket? Jónak jó az ötlet. :-)
H.: Alul veszélytelenek. A
szájukkal meg leginkább énekelnek... :-) (Így legalább nem
abajgatnak, mikor kifáradtál.)
R.: Csak énekelnek, és elbűvölnek, arra gondoltál?
H.: Na-na! Csak módjával a
bűvölést! Amúgy énekelni én is tudok…
R.: Az a baj, hogy az énekük a halálba vezet, így meggondolandó, hogy
hagyjam-e magam elbűvölni.
H.: De én nem vagyok sellő…vagy
ezt még nem vetted volna észre?!
R.: Igen, ezt tudom, de te akartál lepasszolni a sellőknek.
H.: Én csak felajánlottam a
mentősfiúk helyett…Túlélni nem biztos, hogy bármelyiket túléled (ismerve a
viagra károsságát), de akkor legalább csinos nőciket nézegetsz…szigorúan
nézegetsz! :-) Persze,
nézegethetsz engem is!
R.: Jó, hajlandó vagyok lemondani a sellőkről.
H.: Na, jól van, a részleteket
még a versenytárgyaláson megvitatjuk…:-)
R.: Milyen versenytárgyaláson???? Ha nem vagyok jó így, ahogy vagyok,
akkor...???
Elismerem, ez nagyon súlyos volt
– nem is tudom: rendkívül hosszú és lélekölően unalmas lehetett az az óra,
amikor ezt leveleztük – ez legyen intő jel minden tanárnak! :-)
Meg valahogy egyáltalán nem tudok
az akkori énemmel azonosulni. Igen, voltam ilyen is – szánalmas, kaparó,
szerelmes nő, aki még holmi versenytárgyalásokkal fenyeget. Szerettem volna én
is titokzatos lenni – ha már ő az volt. Szerettem volna valami olyat
fenntartani, ami…brrrr!
De esettanulmánynak ez is
érdekes, nem? KUKA!!!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése