Van még rosszabb, mint hinnéd, drága Olvasó!!!
Ugyebár az volt az alapvetés, hogy amennyiben normálisan kommunikáló ember ír nekem, és mondjuk nem az az abszolút borzadály, akkor adok egy esélyt a kisugárzásnak. Már, ha eljutunk a személyes találkozóig. Amit megpróbálok sürgetni, mert mindent az aura dönt el. Meg az abból áradó információ.
Volt egy ember közben, aki küldött képet, de amíg én hosszúhétvégéztem a szüleimnél, addig ő el is kelt. Valahogy úgy, ahogy az a srác nyáron, akinek aztán egy darabig a társalkodónője lettem virtuálisan (míg össze nem költözött Skorpió-asszonnyal, aki szerintem utána helyretette a házi szabályokat, amikbe holmi társalkodónők már nem férnek bele...másik, még el nem mesélt sztori).
Én amúgy a menet közben eltűnőkre sem lehetek mérges, mert valahol a Jóistennek tisztogatnia kell, csakhát...csakhát. Meg nem szeretném, ha egy J.-kaliberű pasi előtt tisztogatnának, mert azt hiszem, ezt a szintet már megfejlődtem.
No, de hogy visszatérjek a csúfos péntek estére: Jelentkezett egy krapek, aki elsőre sem "olyan" volt (csúnya és számomra dundi, bár ő állította, hogy sportos...hát igen, kb. olyan testalkata volt, mint a törpöknek a Gy...urában :-(( És a haja is hosszú volt. Én már kb. egyetem után leszoktam a hosszú hajú fiúk favorizálásáról.) Viszont: kulturált volt a bemutatkozása, normálisnak tűnt, és úgy voltam vele, hátha. Bár tudtam, hogy ennek csekély a lehetősége, de hátha mégis...Elvitt egy kocsmába, ami tele volt odacsellengő, gyanúsan tini-arcú gyerekekkel, meg pár vén alkesszel. És jó lepukkant, pergő-festékű padokkal volt bebútorozva, ami igen dizájnos és olcsó megoldás. (Mert a magyarok leleményesek!) Ezzel semmi baj nincs, noha ennél meghittebb helyre mennék, ahol nem üvölt a zene. Aztán furcsa, őszinte beszélgetést folytattunk, de folyton sürgetett, hogy igyam már meg a fröccsömet (ő elég gyorsan végzett mindegyik korsóban szervírozott itallal), aztán hozta az újabb kört. Vacsoraidőben, miközben én nem vacsoráztam előtte. Szóval, én azért elég jól bírom a piát, és tudom, hogyan adagoljam, hogy egész este bírjam, de mint már tettem arra célzást, azért sem szeretek piálni, mert sajna mindig mindenre emlékszem. Az éhgyomri alkohol viszont nekem is kemény. Így is megihattam vagy legalább 7-8 deci bort (fröccsként, ha beleszámolom, hogy mennyit spórolhatott le a csapos), és a végére azért erősen éreztem a mozgáskoordinációmon. Nem az egyéb, gondolkodással összefüggő tevékenységeimen! De haza kellett jutnom. És tudtam, hogy nem ivó-törpöt szeretném pasimnak. Pedig intelligens, de a világnézetünk nagyon más.
Nem írt. Egész hétvégén. Én sem. Ma este küldött egy megrovó üzenetet, hogy nem írtam neki, és úgy látja, nem ő kell nekem, bár valószínűleg nekem senki sem felel meg. Ez a mondat nyilvánvalóan róla szól, így bírja elviselni az egója a kudarcokat. Írtam neki, hogy szerintem mindenkinek van megfelelő, még neki is, és remélem, hamarosan meg is leli.
ÉS TÉNYLEG ÚGY GONDOLOM, HOGY AKAD FÉRFI, AKI MÉG AZ ÉN MÉRHETETLENNEK TARTOTT IGÉNYEIMNEK IS MEGFELEL! :-)) (Van, aki átjut a szűrőn, személyesen is!)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése