Igen, azt hittem, nem lehet rosszabb egy olyan randinál, mint amikor jól megalázom magam, mert valamit nem úgy bonyolítok le, ahogy illene. Megjegyzem, ezzel a történettel még adós vagyok. És nem vagyok büszke magamra. Végül is annyi történt, hogy találkoztam egy fickóval, aki a nagy magyar valóságban él, bolti eladó. Immáron 14 éve, ugyanott, semmi szellemi-lelki ambíció, csak ábrándozás (mármint ez a kedvenc tevékenysége). Persze alapjáraton egy normális, jólelkű, átlagos ember, akibe azért szorult némi szellemi érdeklődés is, de a nyitottsága odáig ért, hogy amint jobban érezte magát, hagyott csapot-papot, minden újfajta tevékenységet és visszaállt a megszokott ábrándos hétköznapjaiba. De a leglehangolóbb az volt, amiért találkoztam vele: annyira bénák az adatlapok, és annyira passzívak az oldalakon az emberek, hm, mármint a férfiak, hogy úgy döntöttem, aki első ellenszenves körben nem esik ki, annak adok egy esélyt. És milyen jól tettem! Úgy értem, ha eljutok a személyes találkozóig, akkor aztán minden egyből kiderül számomra a kisugárzásból. De neki az is olyan volt, hogy nem. Hát, nem illünk össze. Nagyjából semmilyen szinten. No és az én hibám az volt, hogy ezt nem közöltem az első találkozó végén, hanem megvártam a másodikat, amikor ő már reménykedni kezdett. Megkérdezte, ő-e az én Adoniszom. Mondtam, hogy az nem...Eleve nem az az adoniszos típus, szerintem nem is tudta, mit mond. De legalább próbálkozott, meg kedves levelet írt, ilyesmi. Én meg jól belegázoltam a lelkébe. Annyira szégyelltem magam, hogy inkább kifizettem az egész számlát...
De van ennél rosszabb, sokkal rosszabb. Elkezdődött a szaturnuszi felkérdezésem. Illetve világossá vált, hogy az utóbbi évek összes próbája, ami B-hez fűződött, ami miatt nem tudtam lezárni a vele való érzéseimet, mind-mind arra ment ki, hogy a hitrendszeremre kérdezzenek rá, és így lesz ez az elkövetkező években. Föl leszek kérdezve, vajon tényleg hitrendszer-e az, ami nekem van. És ebben B. csak a csalétek volt - dehogy volt szellemi realitása vele kapcsolatban semminek! Éli a befásult, megalkuvó életét egy nővel, akivel nem boldog, és az elmúlt években legyártott 3 darab biztonsági gyereket...Én barom pedig mindig elhittem, ha valami égi jelet kaptam, hogy nem zárhatom le. Mert persze a jel B-től függetlenül valós, és a próba abban áll, hogy elhiszem-e végre azt, ami belülről jön belőlem, elhiszem-e mindazt, amit az elmúlt 12 évben kutattam, kerestem...mindannak ellenére, ha a végkifejlet nem az lenne, mint amit én szerettem volna?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése