2011. július 14., csütörtök

B. már nem kálváriázik

Gondoltam, páran már aggódni kezdtek, hogyan élte túl kétségeit és a hétvégét B. barátnőm. Szemmel láthatóan kisimultak a ráncai. No, nem a mi stílusunktól és minimonológjainktól - egyik 3 gyermekes kolléganőnk tette helyre: elképzeltette vele, hol tartana ő, és vajon hány gyermeke is lenne, ha az a bizonyos házastársi bizalom megingott volna. A bizalom e kolléganő értelmezésében NEM korrelál azzal, hogy vajon valaki megcsalogat vagy sem. Sőt: a hölgy stratégiája a szemet hunyás: feltételezi, hogy férjura néha nem volt szent, ahogy valamennyire ő sem annyira (de nem túlzottan); viszont szeretik egymást, bíznak egymásban. Én ezt most nem kommentezem, mert mindenkinek mástól működik a kapcsolata - nekem pl. egy sem működik éppen, éppen már évek óta nem műxik...:-))
Én viszont kaptam az alkalmon, és meglátogattam a bandából J-t is irodájában, és eltársalkodtunk az aktualitásokon, úgymint HP 8/2-es rész megtekintése, újabb cukros diéták, B. és K. élete ("Mit szólsz hozzá, J? - Én? Én semmit; mindenki úgy szarja el az életét, ahogy neki tetszik!") J-nek hervasztóan realista-magyar stílusa van, de ez a hozzáállás bizonyos pillanatokban nagyon hatékony. Nagyon leszidott, hogy miért nem mentem még el családállításra. Megnyugtattam, hogy most más technikákon van a sor, aztán ha itt lesz az ideje, beiratkozom egyre. Egyetértettünk abban, hogy a jelenlegi helyzetben az a jó B-nek, hogy ismét úgy alakítgatta, hogy ne kelljen semmivel sem szembenéznie. 3 éve bennragadt a saját lelki csapdájában, de nagyon jól eshet neki az önsajnálat.
Óvatosan puhatolóztam, hogy állnak a gyerekprojekttel, lesz-e kistestvér, de J. erről már letett. Az egészségi állapota mellett nem hiszi, hogy valaha még teherbe eshet - ehhez leadott egy félig humoros monológot arról, hogy talán már nem is lenne neki való egy újabb kisbaba, mert azzal csak a baj van: "A gyerek csak fekszik a hátán, mint büdösbogár, és üvölt, ha felveszed; üvölt, ha leteszed. Sose tudod, mi baja van, mert nem beszél. Ha röpke 45 perc alatt elszunnyadt a karodban, és le szeretnéd fektetni, akkor egy bizonyos távolságnál bekapcsol a beépített távolságérzékelő szenzorja, és elkezd üvölteni. És később sem jobb. Az én gyerekem mindig túl nagynövésű volt a szellemi fejlettségéhez: másfél évesen a pult alá állt, majd egyszercsak fölnyúlt és kikapta a 25 centis henteskést és elkezdett vele rohangálni. Sosem gondoltam volna, hogy föl fog érni a pultra. Amikor üldözőbe vettem, elhajította a kést..."
Hm. Ilyen egy hamisítatlan családi idill. :-))

1 megjegyzés: