Kellett ez a négy nap. Hazautaztam már pénteken, és a szüleimnél voltam egészen ma estig. Lazítás, pihenés.
Szombaton elmentünk Egerszalókra a fürdőbe hármasban. Nagyon jól sikerült: a borsos belépő miatt elég kevesen voltak, szóval nyugodtan lehetett ücsörögni a vízben, odafértünk a vizes-dögönyözős részhez is. Mindent ki tudtunk próbálni, én még a szaunás részlegbe is bementem, bár az olyan volt, mint a magyar szaunák általában - kicsi kabinokban tolongtak az emberek talpig ragadós műanyag-dresszben...:-)) Én ismételten a Jóisten kegyeltje voltam, mert kinéztem a kevésbé izzasztó infraszaunát, amiben többnyire egyedül voltam, vagy maximum másodmagammal. Ott sikerült egy órát eltöltenem, így a többi helyre csak bekukkantottam, mert teljesen eltelített az élmény.
A fürdő amúgy nagyon kellemes és kulturált. Külön jól esett, hogy nem kellett egymás szájában lógni, mint egy heringes kondérban.
Vasárnap ebéd után Apuval felmentünk Füredre sétálgatni az erdőbe - meglepően sok turistával találkoztunk. A szokásos körünket tettük meg - ha fogalmazhatok így, mivel a Mátrában nőttem fel, némelyik egyszerűbb útvonalat nagyjából bekötött szemmel is végig tudom járni. Szeretek a régi útvonalakon csámborogni, ahol minden egyes gyökér ismerősöm. A gyerekkoromat juttatja eszembe és sok egyebet is. Vagy csak nézegetem a fákat. Az erdőben sokkal tisztább a levegő, így több mindent észre lehet venni. A Máriácskánál megpihentünk. Aki nem tudná: ez egy kegyeleti hely az erdőben egy Szűz Mária szoborral, padocskákkal, amin lehet merengeni, vagy imádkozni. Emléktáblák is akadnak szép számmal. Reveláció volt, mikor először jártam arra reikisként: durván érzékelhető az energia a kegyhelyen! Azóta szeretek ott leülni. Most bementem a kerítésen belülre is, ahol sokkal erősebben folyik az energia.
A többi nap főztem, pihengettem, elolvastam az L-től kapott ezeroldalas nagyon izgalmas sci-fit, és minden nap elrebegtem legalább egy imát azért, hogy végre sikerüljön megbocsátanom. Ma már azon agyaltam, hogy mi ennek a nemes gesztusnak a valódi akadálya. Miért ragaszkodom ennyire ezekhez a sérelmekhez? Aztán este felfűztem egy szép logikai láncra J-t, B-t és amit a legutóbb megmutattak nekem az égiek: mindegyik valamilyen szinten az igazi kapcsolatra akart rávezetni. Lecsupaszítottam J-t: talán csak annyi lett volna a feladata, hogy rávezessen egy igazi kapcsolat mibenlétére; arra az érzésre, amit aztán folyton hiányolt, az összhangra. És amikor látták, hogy J. mennyit kínlókodik, és mennyire nem tudok sallangmentesen létezni mellette, akkor elküldték a lélektársamat, B-t. Ő még nagyobb áldozatot hozott: megmutatta az összhangot, de csak ennyit, és nem többet. És amikor végre én is hajlandó voltam kilépni az addigi kereteim közül (amik mellékesen nem működtek), akkor Ők megmutatták, milyen érzés egy igazi kapcsolat. Tulajdonképpen olyan szépen fel lehet ezt a három eseményt fűzni egymás után. Tulajdonképpen könnyen be lehet látni, hogy J. és B. csak azt tette, ami a feladata volt - függetlenül attól, hogy az én egóm mit vélt közös feladatnak. Akár tisztelhetném is őket a tettikért. Akár meg is bocsáthatnék...

Igen: tisztelet és megbocsátás. Ez kell! Ez fontos! Nagyon fontos! Én is szeretem és tisztelem F.-t, sőt meg is bocsátok neki. Nincs miért haragudnom vagy sértődöttnek lennem. Csodálatos a gondolatmeneted. És köszönöm a levelet. Igazán sokat segített.
VálaszTörlés