2011. március 1., kedd

nőies energiákat, rózsás csókokat...Bumbinak is!

Úgy érzem, a kolléganőmet nem érintette meg a finoman rezegő női energiák bája péntek este a tantra randin. Egyszerűen nem tudott elvonatkoztatni "pórias" földi vágyaitól, hogy jelen pénzösszeget vad lakatolásra is költhetné, vagy esetleg egyéb társkeresős szolgáltatásokra - bár abban nem "ügyesebb" nálam, mert összességében eddig kétszer sem tudta magát "elboltolni" sem a válogatott agresszív szabólegénynek, sem a még válogatottabb sörgyári közgazdásznak...(direkt írtam idézőjelet, mert szerintem nem rajta múlik abban az értelemben, hogy nem lepődnék meg, ha valahol teljesen másutt találná meg az igaziját...)
Őszerinte ez nem volt más, mint grátisz tapogatási lehetőség. Mélyen nem értette meg a tantra tanításait, noha a foglalkozás vezetője sem mondott túl sokat a dologról. Bár ha veszettül magadra figyelsz meg a másik kószáló kezeire, akkor nem biztos, hogy a tantra legtitkosabb tanításait szeretnéd párhuzamosan hallgatni...

Én, mint írtam, ide nem pasizás végett mentem, hanem mert Hobbit hisztizett a férfienergiáim kontrollálatlansága miatt, vagy ki tudja? Lehet, hogy ő nem is az animusommal, hanem Pallas Athénéval találkozott? Annyit elért, hogy elbizonytalanodtam (sokadszorra), és beinvesztáltam a buliba. Rémlik, hogy anno olvastam is erről valamit, és már az a cikk is azt ecsetelte, hogy mennyire nem a társkeresésről szól ez a program, mégis randinak hirdetik. Nem számít. A foglalkozás abban az istennős templomban zajlott, amire M. barátnőm tippelt.
Szeretnék egy félreértést eloszlatni: a Meg Nem Nevezett Istennő Temploma egy régi bérházban van a körúton, és azért meg nem nevezett, mert nincsen az istennőnek neve. Vagyis nem volt kiírva. Vagyis nem emlékszem, hogy ki lett volna írva, de ha lett volna neve, azt tuti megjegyzem. Ehhez képest a szobák minden sarkában egy-egy oltár állt az Istennőnek szentelve, és a falakon is nagyon dekoratív festmények lógtak. Engem a "dobjunk minden sarokba egy oltárt"-elv kicsit zavart; szerintem még a feng shui sem ír elő ennyi házi oltárt, pláne nem úgy, hogy mindenhol ugyanazt az istennőt imádnák. A katolikus templomokban is a kápolnákhoz eltérő szentek tartoznak. Persze lehet, hogy a tulajok professzionális házioltár-bizniszbe vágtak, és így reklámozzák magukat...

Együtt, kicsit félve léptünk be kolléganővel, aki odasúgta, hogy a lakatoláskor könnyebb volt, mert előtte bedobott egy-két koktélt, de ide nem mert. Nekem úgy tűnt, hogy egy helyre kis "ezo-bűnbarlangba" tévedtünk: a bentlévők 70%-a bennfentes volt, már ismerték egymást; a házioltár felhozatal mellett volt komplett segédeszköz-boltocska is kövekkel, és borsos árú tarotpaklikkal. A házigazdák hozták a buddhisták és krisnások imidzsét: a nők nem voltak kifestve, vagy maximum egy szemceruzával húzták meg a kontúrt, a pasik a civilek hanyag szürke-kék-fekete póló-naci kombinációja helyett a hippik szabadszerelem-virágkarnevál stílusába öltöztek: a házigazda srácra ráfért volna egy stílusmegtalálással egybekötött hajnyírás, a krisnás bugyogót most nem elemezném - jógára nagyon kényelmes viselet, meg 40 fokban is...Kicsit kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy ŐK ismerik egymást, mi meg a kikent-kifent külsős macák vagyunk. (Uram! Hosszú éveket öltem annak kutatásába, hogy megtaláljam azokat a bőrápolókat és dekorkozmetikumokat, amikkel minden alkalomra nőiesen és viszonylag feltűnésmentesen tehetek komplett sminkeket a pofikámra...de elég bekeveredni egy akármilyen hívő társulatba és kártyavárként omlik össze az az önbizalom, amit a tökéletes alapozókra és szemhéjárnyalókra építettek fel...)
Azonnal kiszúrtam egy rendkívül jóképű krapekot, aki szintén észrevett, de most nem írom nagybetűkkel a nevét, mivel ő elment, nem vett részt a programon. Befizettük a beugrót, aztán bementünk a sötét szobába, ahol az istennő újabb oltárai, a szoba közepén egy rakat világító mécses és egy vázányi virág várt. No meg rengeteg földre letett díszpárna, rajta férfiak-nők vegyesen...
Némi késéssel a házigazdák is bejöttek, elkezdtük a bemutatkozásokat, ki mit vár az esttől (én semmit, nincsenek ugyebár elvárásaim). Kiderült, hogy a férfiak igen nagy százaléka visszajáró vendég! És most nem csak az "értékelhetetlen" kategóriára gondolok, vagyis azokra a jólelkű hímneműekre, akik a púpos törpéhez hasonló fizikai adottságokkal rendelkeznek (érdekes módon volt köztük egy pont olyan görbe hátú...), tehát nagy valószínűséggel csak ilyen helyeken keveredhetnek közelebbi kapcsolatba nőkkel, hanem egyik-másik igen jóképű alakra is. Voltak ugyanis jó pasik, legalább 4-5. Jóképű az több is akadt, csak aztán a gyakorlatok tényleg kihozzák, hogy kihez tudnál vonzódni...de ne rohanjunk előre!
Némileg csalódott is voltam, hogy ennyi ígéretes jelölt akadt, mert nem akartam jelölteket, csak energiatapasztalást, a csinos pofikák viszont elterelik a figyelmemet.
A házigazda, a fodrászra szoruló srác volt, aki felvázolta a szabályokat (burkoltan célzott is arra, hogy mindenki viselkedjen kellő kulturáltsággal), majd választottunk virágot. Látszott, hogy a férfiak ugyanattól a virágárustól vásároltak - aznap a rózsák és tulipánok voltak kelendőek. Nehéz is volt megtalálniuk a virágjukat a félhomályban! A nők beálltak egy körbe a férfiak kívülről virágok szerint hozzájuk rendeződtek, és elkezdődtek a gyakorlatok, amiket teljes némaságban kellett végrehajtani. Először a szemkontaktust gyakoroltuk - ezt mindenkivel végigjátszottuk, utána egy emberre csak egy gyakorlat jutott. A gyakorlatok végén járt egy "ingyenölelés".
Háááát....nagyon tanulságos volt! Már az első szemkontaktusnál kiderül, hogy melyik karakter vonz inkább - ez azonban csak egy előleg, hiszen később minden változhat. Érdekes, hogy egyetlen srácnál azt éreztem, mintha hátulról egy energianyaláb bele akarna lökdösni a karjaiba; pedig nekem kicsit alacsony és fiatal volt. A többi gyakorlatot ismerhetik, akik csináltak már bármilyen energia-gyakorlatot, vagy pszichológiai tréningen ún. bizalom-játékot. Nagyon érdekes volt olyan szempontból is a dolog, hogy most a gyakorlatban élhettem át: a közelebbi testi kontaktus, egy érintés tényleg mindent eldöntő erejű! Nem egy olyan férfi volt, aki helyes volt, egy ismerkedéskor bizonyára el is beszélgettem volna vele, viszont az érintésében, az ölelésében semmi erő, kisugárzás nem volt (vagy számomra nem volt). Egy másik csoport az, akiben ugyan ott az izom és az erő, tehát elviekben klasszikus férfias jelenség, mint férfi mégsem vonzó számomra, és ez a testi érintéskor sem változott meg. Volt egy-két férfi, aki a "jó pasi" kategóriába esik, bár számomra nem jóképű, de férfias és intelligens kisugárzású, akiknek kellemes az érintése is, de nem borzongtam meg tőle, viszont határeset - ilyenekkel érdemes lehet több időt elbeszélgetni. És aztán volt kettő, aki...Az egyik az a srác, akihez az energia "odalökött". Vele kellemes volt a gyakorlat, és az ölelése nagyon erőteljes és határozott volt. És volt egy másik, akit a kolléganőm úgy jellemzett, hogy abból a fickóból áradt az erotika, és feltehetően az összes hölgyben felizzította a libidót. Nekem - Igen, Isten kegyeltje vagyok!- ezzel a férfivel jutott az a gyakorlat, amikor ő hátulról átölelt, és ringatott. Ühm. Most nyeltem egy nagyot. Csodálatos érzés volt! Úgy éreztem, nő vagyok, és kellek egy férfinek! Nagyon száraz, tiszta, férfias volt az ölelése, a tapintása. Belehajolt a nyakamba, de nem durván, épp csak annyira, hogy tudtam - OTT VAN. És rámhangolódott, vagy egymásra hangolódtunk, alkalmanként kicsit szorosabbra vette az ölelést, én meg éreztem, hogy feloldódom, és megkívánom őt...Ha azt mondta volna, most szökjünk meg, akkor én ezt gondolkodás nélkül megtettem volna...
Érdemes szót ejteni arról is, én mit érzékeltem magamban a fellobbanó vágyon kívül: az est végére teljesen feloldódtam, ellazultam. Egy hihetetlenül kellemes oldott, laza állapotba kerültem, ami egész másnap tartott. Sőt: másnap, mikorra már kialudtam "szégyentelen" vágyamat, újra meg újra eszembe jutott Férjuram: a gondolataim őkörülötte cikáztak, és láttam, amint mosolyogva tartja arcomat. Megint beleszerettem a jövendőbelimbe, akit még nem is láttam...:-))

Most már jöhetnél, Férjuram! Elvégre ma már azt hiszem, veled álmodtam! Álmomban egy régi asszony életét éltem-meséltem másoknak, aki XIX. századi ruhákat hordott. Két férjet kellett elfogyasztania, mire végre találkozott Vele. Addigra látta, hogy mások mint vetik magukat az óceánba és alakulnak át halakká. És amikor végre egymásra találtak a Harmadikkal, úgy döntöttek, inkább bálnák lesznek. És úgy is tettek, bálnákként éltek tovább, és minden nap szeretkeztek, és csak életük végén - amikor ez a nő is mesélte életét, vagyishát én- változtak vissza emberré. És az álomba még az is belekeveredett, hogy vannak más életek, vagyis nem kell félni a haláltól...De csak a harmadik férje volt, és addig két olyanhoz kellett hozzámennie, akihez nem akart. Mi van, ha a két másik J. és B. volt, és most már tényleg ő jön? :-))

1 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a bejegyzésed! Szinte átéltem veled a randit. Most már jönnie kell "Férjuradnak" - itt az ideje, azt hiszem. Az álommagyarázatot köszönöm. Van valami a régi nő/régi vonat dologban. :-)

    VálaszTörlés