2011. március 8., kedd

...és megmutatták!

Ismét láttam. Vagyis folyamatosan "látogatok" már vagy 2 hete - először azt hittem, a kontaktlencsémmel van gond, aztán rájöttem, hogy nem. Valójában gyerekkoromban láttam hasonlókat, de nem ilyen sokat. Most, ha nem koncentrálok erősen másra, azonnal energiaszálak gomolyognak előttem, meg az egyszínű háttér előtt bugyborékoló, fortyogó pontocskákat is látok. Régen fordítva volt: akkor láttam néha, ha koncentráltam rá. És az embereket is másmilyennek látom:erős kontúrú a táj és belőle ők is erős kontúrral emelkednek ki, mégis a körvonalaik, ahogy a testük érintkezik a levegővel, ott kissé ködösen elmosódik a testük, az aurájuk? Nem nagyon feltűnő a dolog, de én tudom, hogy régebben nem így láttam.
Az érzékelésnek vannak hátulütői is: amikor utaztam ki a gyógyítóhoz, egyszercsak éktelen fejfájás tört rám, mintha valaki ki akarná szívni az agyamat. Egyáltalán nem olyan volt, mint amikor jelenlétet érzek - ez kintről jött, támadó szándékkal. Sejtettem, hogy valaki energiát akar leszívni belőlem, de már nem tudtam semmilyen reikis védelmet magamra pakolni. Próbáltam beazonosítani az illetőt (bár minek is? odamentem volna hozzá, hogy csókolom, ne tessék már rabolni az energiámat?!:-)), aztán mikor leszállt az egyik nő, a fájdalom nagy része eltűnt. Egy darabkája megmaradt - lehet, hogy egy másik kedves utas is rámcuppant. A gyógyító szerint alaposan leszívtak. Védelemre viszont még nem taníthat. Kénytelen leszek naponta reikis védelmet magamra tenni, bár nem tudom, az mennyire hatásos ez ellen. Viszont minndezzel együtt is megdicsért, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, sokkal inkább magam vagyok már :-))
Ma a gyógyítónál megint elkezdtem úgy érzékelni, mint amikor megmutatták nekem, milyen a valóság. Nem volt olyan erőteljes, nem is okozott akkora energianyomást, de a háttér így is bemozdult, a szobában az optikai arányok eltolódtak.
És még valamit megmutattak nekem az égiek. Vagy mégvalakit? :-)) A "belső" látásommal most nagyon szép képet mutattak kezelés alatt: láttam egy míves, fölfelé futó fényes spirálszálat, meg egy nőt és egy férfit. Ez a két alak most nem olyan testes, barokkos volt, mint az eddigi angyalfigurák, hanem légiesen karcsú, finom vonásokkal - a nőnek szépen hátrasimított kontyban a haja, mindketten fényesek. A férfi és a nő egymás felé fordultak, megfogták egymás kezét. Elképzelhetetlen, földöntúli boldogság járt át, a könnyem is kicsordult. Legszívesebben ott maradtam volna, kértem volna, hogy "még, még, még!". Ilyen hát, amikor egy lélekpár találkozik. Ilyen érzés az igazi kapcsolat. Csak remélhetem, hogy azért mutatták meg, mert ezt kell majd egyszer fölismernem.

2 megjegyzés: