Kislányom, ezt megúsztad! - szinte ezt láttam Jóanyám arcán ma, amikor megint szóba hozta a Majdnem Vejét. Majdnem Vejével én persze az utóbbi 15 évben nem találkoztam. Egészen pontosan Majdnem Vővel én azóta folyamatosan nem találkoztam, hogy Jóanyám és kedvenc fodrásznője fejéből kipattant a gondolat, hogy mi milyen szép pár lennénk. Sőt: tulajdonképpen én soha nem láttam Majdnem Vőt - ellenben rengeteget hallottam róla. Majdnem Vő kedvenc fodrásznő először csak szépreményű és tehetséges, mára már befutott, gazdag, tehetséges fiacskája - számtalan ingatlannal, tudományos cikkel, valamint azóta beújított feleséggel. Feleség természetesen sokáig nem tartozott Majdnemkéhez, ellenben számos "gázos" barátnő igen. Így a 15 év alatt volt szerencsém megismerni Majdnem Vőt a leglúzerebb oldaláról - anyukája révén ugyanis hányatott magánélete minden mozzanata eljutott hozzám is. Ettől ugyan Majdnemke nem lett kívánatosabb a szememben, viszont én az lettem Majdnem Após és Majdnem Anyós szemében. Ők ugyanis engem favorizáltak. Talán ennek a kéretlen szimpátiának köszönhetem, hogy végül is a rendelkezésemre álló 13 esztendő alatt egyszer sem sikerült engem bemutatniuk Majdnemkének. Majdnemke ugyanis ellenállt a Mama akaratának. Mikor pedig ezt megtudtam, akkor már én sem voltam rá kíváncsi. A két asszony azonban továbbra is együtt szövögette közös jövőnket a hajbodorítás lopott perceiben. Sőt, még a férfiú végleges elkelése után is hallani lehetett az újdonsült anyós sóhajait - ifjú és vérmes menye ugyanis állítólag teljesen "rátelepedett" és "kiszipolyozta" Majdnemkét. Élek a gyanúperrel, hogy ez azért nem egészen így lehetett, mivel Majdnemke az első gyermek után belement egy második projektbe is, de amennyiben tévednék, az sem az én bajom.
Viszont ma megkaptam az elégtételt Jóanyámtól: szörnyülködve mesélte, hogy véletlenül látta Majdnemkét, aki szörnyen elhízott és rosszul néz ki. Én csak hümmögtem, hogy lám, megúszott egy ilyen vőt, aki ennyire elereszti magát, és magamban boldogan nyugtáztam, hogy akkor ezennel véget ért a Majdnem Vejem-projekt. Amúgy megkerestem a neten Majdnem Férjemet (ezek után talán nevezhetjük így :-)), és Jóanyámnak tökéletesen igaza van. Távol áll a vonzó kategóriától. De valahogy az arcában sem leltem semmi joviálisat, egy aprócska jelet sem, hogy mi esetleg szimpatikusak lehetnénk egymásnak. Nem is igen értem, hogy mi alapján ábrándozott ez a két asszony a fodrászüzletben?!

Ez nagyon tetszett!!! Ezek az Anyukák!!! :-)))
VálaszTörlés