...és tegnap este 21 és 21.30 között sikerült megbocsátanom! :-))
(Az érzés mindent elsöprő volt: felemelő, kacagós-önfeledt. És ott ültek végül mindahányan a napsütötte mezőn - most fehér virágok tarkították a buja zöldet. Mosolyogtak. Mosolyogtam. Beleolvadtam az érzésbe.)
Tehát pontot tehettem a harmadik fázis (fejezet) végére is, hogy elkezdhessem a legnehezebbet, a szálelvágásokat. (Ki mondta azt neked, te lány, hogy ez lesz a legnehezebb?!)
Annyi bizonyos, hogy még mielőtt végleg elengedném J. kezét, muszáj lesz leírnom nektek a titokzatos harmadik randevúnk történetét - amíg még képes vagyok kellő odaadással és áhítattal eme nemes témához nyúlni...Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy ismét J-vel álmodtam (már nem számolom, hanyadszor). Most a saját rumlis lakásomban próbáltam rendet rakni. Igaz, hogy a lakás abszolút nem olyan volt, mint az enyém, és cd-kel volt tele (ezek között pakolgattam), viszont rumlis volt. Ide csöppent be J., aki az egyik polcomon tárolt dobozának tartalmát nézegette. A dobozban szintén cd-k és dvd-k voltak, és magamban azt gondoltam, hogy ideje volna mindezt elvinnie, mert nem járja, hogy nálam táborozza le a holmijait. Még egy baráti puszit is adtam neki, amitől meghátrált.

Hmmm... :-)
VálaszTörlés