2011. március 25., péntek

ami nekem jutott

Egy újabb tavasz: minden épkézláb nő körülöttem ezerrel flörtöl, pasizik, és vagy komolyan veszi az életet, vagy komolyan veszi az élet élvezetét (esetleg mindkettőt...).
K. barátnőm dacára a ramaty lelkiállapotuknak - a királyi többes neki, és újszerű szerzeményének, a Berci gyereknek szól- mégis próbálkoznak a kapcsolat-szerűséggel. Nyitottan a lelki nyavalyáikra, de mégiscsak találkozgatnak, kirándulnak és gyönyörítik egymást.
Vidéki A. barátnőm, aki NAGYON KAPÓS férfiak körében, pedig ahelyett, hogy belesüllyedt volna legutóbbi sunyin viselkedő nagyon nős amorózó siratásába, egyáltalán nem átlagnősen beújított egy 12 évvel fiatalabb gavallért, kifejezetten gimnasztikai célokkal :-)) A fiatalembernek minimum két előnye van elődjéhez képest: nem nős és elég fiatal ahhoz, hogy bírja követni a barátnőm tempóját :-)) De az is lehet, hogy kevésbé ráncos, sokkal lelkesebb, ifjontian bájos, mittudomén...:-))

Nekem bezzeg eddig a Jóisten senkit sem pottyantott le, helyette bizonyos gatyóimba nem férek bele, és szigorú salátás-leveses időszakot akartam tartani. Pontosan addig, amíg nem mentem el a tacskóba vásárolni, és meg nem láttam az akciós csirkecombokat, meg a kovászos uborkát...A vásárlást még élveztem is volna, mert sikerült kevesebb cipekednivalót szereznem, de összesen csak egy hímnemű nézett meg, akinek a teljesítménye kimerült a gondolák közötti cirkálásban...Mondjuk, nem volt az esetem, de milyen szép lett volna szemlesütve visszautasítani! :-)) (Remélem, nem látta, amikor pár perccel korábban a zenei részlegen riszáltam a faromat egy latin slágerre...)
Kellemes dolgok a héten nem történtek, csak családi aggodalmak: a sógorom hetek óta belázasodik és leizzad, de nem náthás. Már össze-vissza vizsgálták, sem a röntgen, sem a hőkamera nem mutatott ki semmit, de a vérképe pocsék lett, ezért be kell feküdnie kórházba. Még egy CT-t is kilátásba helyeztek, amitől persze mindannyiunk fantáziája beindult. Rémképgyártásban a családom verhetetlen. Én egyik este kibőgtem magam, és azóta úgy érzem, már semmi rosszal nem tudnának meglepni. L. mondta, és teljes mértékben egyetértek vele: ha az ember segíteni akar, akkor képesnek kell lennie távolságot tartani.
De úgy éreztem, hogy az a bájos csillogás, amit az elmúlt hetekben sikerült felszednem, egy pillanat alatt semmivé foszlott. Vagy mégsem? Ma megint összefutottam K. barátnőm exével. Már a múltkor is mondta, hogy milyen jól nézek ki, de akkor egyszerűen örültem, hogy az orránál már tovább is lát - a srác egyik tartozék jellegű hibája ugyanis az volt, hogy nagy számteches racionalitásában a féltucat gépén túl semmit nem vett észre, vagy tudatosan nem. Most letette a cigit, edz, és tanulja az önellátást: háztartást kezdett el vezetni, főzni tanul. K. szerint a fiú részéről ez is hatalmas jellemfejlődésnek számít, csak attól tart, mindezt annak reményében teszi, hogy ők majd egyszercsak újra egy pár lehetnek. K. még nem merte a rideg valóságot bevallani neki. A srác ma is megjegyezte, milyen jól nézek ki (megjegyzem: ő és K. is sokkal jobban néznek ki, mióta nem kínozzák egymást). Ezek után pedig a főzésről meg fűszerekről beszélgettünk! Adtam neki pár tippet, megköszönte, mondta, hogy majd máskor is hozzám fordul.

Holnap találkozom vidéki A-val. Már nagyon várom: egyrészt jól kidumáljuk magunkat, meg nézegetünk könyveket A. kislányának, másrészt beülünk a törökbe kajálni, és/vagy moziba megyünk. Karácsony előtt találkoztunk utoljára.

1 megjegyzés:

  1. :-))) Én is alig várom! Majd mesélek a 12 évvel fiatalabbról is! Lehengerlő..... :-D

    VálaszTörlés