2011. február 28., hétfő

J. szarukeretes szemüvegben

Most már nagyon időszerű folytatnom a lezárásokat/megbocsátásokat. Igazság szerint az elmúlt 2 hétben pörögtem, társasági életet éltem, meg fáradt is voltam, és nem éreztem mindig ihletetten magam, így szabad perceimben olvasgattam - L. túl jó könyvet adott kölcsön, egy ezeroldalas sci-fit, magyar szerzőtől. Viszont ennyire ötletes darabbal a műfajon belül még nem találkoztam (nem mintha hatalmas sf-rajongó lennék). Mások persze 2 nap alatt kivégezték ezt az opuszt, csak nekem nem sikerül; nagyjából az első 250 oldalnál járok...de téééényleg naggyon jó!

Hát, igen. Aktuális a lustálkodásom felfüggesztése, mivel ismét J-vel álmodtam. Ígérem, hogy holnap leírom a sokkal viccesebb tantrarandit is, meg a kirándulást, de muszáj megörökítenem J-t szarukeretes szemüvegben...annál is inkább, mert J. szemével már korábbi álmokban is volt "némi" probléma (ha az, hogy valaki harmadik szemet nyit a koponyájában, problémának számít...)
Szóval: a helyszín: a napsütötte Itália egy tágas terű reneszánsz városa, amit álmomban Madriddal azonosítottam, de ez hülyeség, mert Madrid sosem nézett így ki. Ha nem számítom, hogy Madridban van egy központi főtér, amit minden oldalról kisebb utcák vesznek körbe. Ez a tér viszont sokkal reneszánszosabb volt, és a mellékutcák sem tűntek sikátorosnak. Tolongtak a turisták mindenütt, moccanni alig lehetett. Valami Fekete Macska nevű étteremből jöttem ki, ott ettünk, én is turistáskodtam. És akkor megláttam J-t egy asztalnál. Ült, a jegyzeteit nézegette(???), és egy furcsa, régimódi szemüveg volt rajta. Odamentem, leszólítottam. Sajnos annyira zajosak voltak körülöttünk, hogy alig hallottam, miket mond, de azt kivettem a szavaiból, hogy ezek régebbi szemüvegek, és azért cserélgeti őket, hogy így elbújhasson a környezete elől. Megláttam a bal kezén a karikagyűrűt is, rákérdeztem, hogy vőlegény-e. Elárulta a menyasszonya nevét, és hogy ugye negyvenévesen már meg kell nősülni...(J-nek még évei vannak addig, és az említett név teljesen idétlen: valami Legrand-ot mondott vezetéknévként). Aztán elkeveredtünk egymástól, és folyvást őt kerestem, mert nagyon udvariatlannak éreztem, hogy tisztességes elköszönés nélkül váljunk el. Ja, és álmomban nagyon melegem volt, így megszabadultam egy nagykabáttól meg egy kardigántól is...Ami furcsa volt nekem, hogy alig hallottam, mit mond, illetve a szemüveghasználata...Ha abból indulok ki, hogy az emberek alapvetően azért használnak szemüveget, hogy jobban lássanak, ő viszont régi darabokat kezdett el hordani...

Mindegy, lezárom őt is!!!

2 megjegyzés: