Komolyan nagyon szeretnélek már viccesebb dolgokkal megörvendeztetni Benneteket, de ha már ilyen szép sorban leírogatom álmaimat, akkor kénytelen vagyok a gyűjteménybe emelni a tegnapelőtti "gyöngyszemet" is, ami egyike volt életem legrémesebb álmainak. Annyira kikészített, hogy hajnali fél 5-kor felébredtem rá, és fel kellett kapcsolnom a villanyt, annyira féltem. Nem tudom, ki látta a nyolcadik utasos filmet és "remek" folytatásait, mert én nem, és ez nem véletlen. Ha valamit rühellek, az a nyáladzó sci-fi szörny, ami véletlenül mindig ilyen méh-szerű társadalomban él; egy petetojó királynővel, aki a főész, meg egy rakás vérengző munkásszörnnyel, és persze a film közepén jól beletojja a petéit egy meleg, fülledt, és legfőképpen sötét helyre. A hősökből jó, ha kettő túléli...Vagy valami ilyesmi lehet. Ugyanis annyira féltem tőle mindig, hogy soha nem néztem meg egyik folytatását sem, sőt, tulajdonképpen nemigen néztem horrort sem.
Ehhez képest valami hasonszőrű horrort álmodtam: a Földet egy idegen faj inváziója sodorta veszélybe, akik belebújtak az emberekbe, de nem ölték meg őket, hanem inkább testrablók voltak: parazita szimbiózist alakítottak ki, és az emberek személyisége eltűnt. Ezek a szörnyek minket is bekergettek egy nagy házba, ahonnét szerettünk volna kimenekülni, de ez nem volt egyszerű. Közben a szörnyek vezetője(?), akiből nem láttam sokat, csak azt tudtam, hogy nagy és randa, kellemes női hangon azt tudatta velünk, hogy nagyon érdekesnek találják az emberi társadalmat, ami annyira eltér az övéktől, és azért így tanulmányozzák, mert az ő testük sokkal nagyobb, és így kényelmesebb nekik...Egyértelműen azt akarták, hogy önszántunkból adjuk meg magunkat, kerüljünk közelebbi kapcsolatba az egyik végtagjukkal, miáltal a kisszörny belénk bújhat. Ez a végtag egy már átállt emberből nőtt ki, mint valami köldökszerű csáp...Persze erre nem akartam ráállni, hanem folyamatosan járkáltam a házban, hátha ki tudok mászni egy ablakon. Közben egyre több ember jött a házba (ami egyre nagyobbnak és zegzugosabbnak tűnt), és láttam, mennyien adják meg magukat. Az volt a legszörnyűbb, hogy nem akartak levadászni, ők a megadást akarták. De tudtam, nem jók: egyikük egy növényt tanulmányozott, ami elhúzódott tőle...Amikor végre találtam egy kamrácskát, aminek az ablakán nem volt rács, akkor onnét is már átállt emberek kezdtek el beáramlani...Szörnyű volt: a hangosbemondón a híreket adták: fel akarják mérni, hányan fertőződtek meg, de tudtam, hogy már többen fertőzöttek, mint ahányan nem...
Nagyon merem remélni, hogy ez csak az egóm tiltakozása volt a jelenlegi átalakulásom ellen, mert semmi kedvem sci-fit játszani a való életben! (Bár nem értem, miért tiltakoznék valami ellen, amit én szeretnék?!)
Biztosan jobban jártam volna, ha a héten szorgalmasan megbocsátok. :-))
Holnap megyek erre a tantrás dologra. Egy kolléganőm mondta, hogy ők arrafelé táncolnak, és a tanáruk szerint arra a helyre elég fura alakok szoktak bemenni...Hm. Tudtam, hogy egy rakás UFO-pasi lesz ott, de ahogy a dátum közeleg, kezdek elbizonytalanodni. Nem baj, már csak egyet alszom, és megtudom, hogyan árasszam némán is magamból a nőies energiákat!
Szombaton megyek a gyógyítóhoz látó-körbe, vasárnap meg kirándulunk a Mátrába valahová.
A. barátnőm most boldog. Remélem, még sokáig az lesz. A nagymamáját idézte blogjában, aki szerint sokkal jobb, ha a férfi jobban szeret téged, mint te őt. Ez biztosan igaz, csak nekem nem sikerült még kiviteleznem. Nem baj, majd ezt is felírom a listára. Ma edzettem: másfél órát tekertem, utána jógával nyújtottam, és a végén felvettem a pihentető pózt. Míg az energia zsibongott bennem és egy teljesen oda nem illő zene szólt, láttam Férjuramat meg engem a holnapi tantrázáson (jól van, na! valahova oda kellett őt is képzelnem! de most szemüveget viselt...)

Kívánom, találd meg férjuradat - akár ott is! :)
VálaszTörlés