2011. február 12., szombat

Mr. Harmincadik a Listán

Csütörtökön este találkoztam Mr. Harmincadik a Listánnal. Úgy indult, hogy múlt héten hosszú hónapok/évek elteltével rámeresztett egy sms-t, hogy mi van velem, meg ilyesmik. Számítottam rá, hogy ebben a számvetéses időszakban lehetnek személyes megkeresések exek és félexek részéről, noha általában én soha nem barátként váltam el senkitől, és mindig voltam annyira mázlista, hogy ne a szomszéd irodából kitekintgetve kelljen átvészelnem a szerelmi lábadozásaimat. Kétfajta emberrel volt dolgom: az egyik típus "örökre" eltűnt, és nem volt vele gondom, a másik a hezitálós fajta volt, a kései megvilágosodó. Belőlük is volt pár, de csak annyira pár, hogy feltűnjön a létük.
Harmincadikról annyit érdemes tudni, hogy kb. 3 éve találkoztunk egy szilveszteri bulin, ahol nagyon rámenősen felszedett. Én védtelen voltam: még igencsak szerettem a félig már eltünedező B-t, és "bizonyítani" akartam. Harmincadik tulajdonképpen helyes arcú, jóindulatú srác; kedves, "megminden" is volt. Meg vagy 8 évvel fiatalabb nálam és olyan egyszerű lélek. K. barátnőm, akinél a buli zajlott, csak úgy emlegette Harmincadikot, hogy "egy sima-egy fordított". Ez persze lényegesen szerethetőbb tulajdonság, mint a rosszindulat, viszont nagyjából két találkozó alatt letudtam a szellemi mondanivalónkat, és onnantól kezdve kicsit kevésbé kötött le. Nagy érv volt Harmincadik ellen, hogy bár (szerintem) remekül csókol, amikor egyszer lekerült róla a pólója, szerény vágyam minden morzsácskája elpárolgott...Egy kedves, amorf bálnabébihez hasonlított a felsőteste. Nem szeretnék pont én kritizálni, mert erre nincsen semmi jogalapom, és biztosan van, aki az ilyen kis dunyhaalkatúakhoz vonzódik, ahogy a ropitestűeknek is akad rajongótábora - én a magam részéről a klasszikus görög atlétatípusoktól szoktam elolvadni, amilyeneket az antik vázákon is megörökítettek már pár ezer éve (ez nem azonos a szteroiddal felpumpált testtel!). Erről nem tehetek, ilyen a szépérzékem. Ettől valamelyest el lehet térni, mert a vonzalom és a karma is vak; erre maga J. volt a bizonyíték, mert neki sem széles válla, sem lapos hasa nem volt, viszont nagyon szép végtagjai: hosszútávfutóláb és ritka ápolt kezek. Első nem látszódott az első találkozókor, csak a kezek.
Mivel mindketten éreztük, hogy minket a Jóisten nem egymásnak teremtett, nem is forszíroztuk a dolgot; az elcsattant csókok azonban automatikus helyet biztosítottak neki listámon. Pedig milyen szép is lett volna! Ő hozta volna ifjúságát e kapcsolatba, én meg a "szellemi fölényt"...blablabla! Csak eszembe jutott, hogy a hasonló kaliberű vén fószer-fiatal álomlány kapcsolatoknál szoktak ilyen eufemisztikusan, és a hölgy irányában eléggé becsmérlően fogalmazni.
Most felmerül a kérdés, hogy ha ilyen tiszavirágéletű volt az ismeretség, ugyan mivel bánthatott meg, és miket írogattam az őt taglaló levélkében, de annyit elárulhatok: ő volt az első, aki a súlyomra tett célzást. "Divatosan molettnek" nevezett, amin halálosan megsértődtem, pedig nála csak arról van szó, hogy fogalma sincsen az ilyen kis árnyalatnyi különbségekről, ami a telt és a molett között van. Ismerve az ő alkatát amúgy is eléggé hiteltelen volt a megjegyzés.
Szóval találkoztunk, és nem nagyon tudtam, mit akarhat, tekintettel arra, hogy legjobb tudomásom szerint talált magának egy barátnőt, akivel K-ék baráti köre elégedetlen volt. Már nem emlékszem, miért, de azt hiszem, a hölgy antréja kissé félresikerült. Ismerve K-ék baráti körét, és azok viselt dolgait (amikről itt végképp nem szeretnék írni, mivel nekem igazából K-n kívül oda nincsen tartósabb ismeretségem, és sehogyan sem kapcsolódnak az én történetemhez), nem akartam látatlanban véleményt formálni, ugyanis egyáltalán nem tartom őket mérvadónak. Hozzám csak annyi hír jutott el, hogy Harmincadik most sem szerelmes, de ez nem baj, mert gyereket akarnak. Harmincadikkal már korábban is ez volt a gond: a szerelmetes érzelmek hiánya, kiiktatása életéből. Nem egy szokványos Mérleg-eljárás, mert maga a jegy valamennyire tényleg a párkapcsolatokról szól, csak nem úgy, ahogy a legtöbben képzelik. Ugyanis egyáltalán nem érzelmes jegy, mivel levegős. Azért más Mérleg-érdekeltségűeknél eddig fel tudtam némi romantikus vonást fedezni. Énmagam amúgy sem vonzódom a Mérlegekhez, általában nagy kakukktojásnak érzem őket, pedig közeli családtagjaim közt is akadnak.
Hát, Harmincadik csak újra fel szerette volna venni a kapcsolatot annak alkalmából, hogy hamarosan apai örömök elé néz. Félig gratuláltam neki (csak félig, mert előre nem iszunk a medve bőrére), és végre első kézből kifaggattam az ő nem-szerelmi történetéről, amiről eddig csak másoktól hallottam. Az ő szájából elmesélve a történet nagyon Harmincadikos volt, és sokkal emberibb és kedvesebb, mint K. szájából. Gyakorlatilag a "vedd lazán!" leckét követte (engem is mindig erre akart rábeszélni); a vasútpályaudvaron leszólított egy lányt, akit aznap fel is vitt magához. Aztán az egyéjszakásnak adott egy lakáskulcsot. És harmadnap pedig körbehordozta a baráti körben. A lány pedig elfogadta Harmincadikot, és kölcsönösen segítik egymást, alakítgatják egymás jellemét, sok-sok vitával tarkítva. De Harmincadik maradéktalanul kényelmesen érzi magát, fontos neki a lány. Nem érdekli a családja nemtetszése sem, hogy kezd megváltozni. Az az igazság, hogy a változást én is látom, csak szerintem pozitív irányba megy el; a lány pont azt teszi hozzá a jelleméhez, ami hiányzik belőle. Harmincadik nem szerelmes, és a lány sem. Mégis jól elvannak, ezt is megbeszélték, meg azt is, hogy akarnak egy gyereket, ilyen feltételrendszer mellett is - sőt, azt is megbeszélték, hogy ha valamelyikük véletlenül mégis nagyon szerelmes lesz egyszer, akkor az sem lehet probléma. Azt hiszem, ők nagyon jó barátai egymásnak.
És megértettem, miért kellett vele találkoznom: hogy láthassak egy ilyen típusú kapcsolatra is példát. A baráti alapon működő, ún. "kisparazsas" együttélés...Valahogyan jobban megértem a szüleimet is: nagyon erős közöttük ugyanis a kötődés.
Viszont ha szívem szerint választhatnék, akkor olyan kapcsolatot szeretnék, amiben a nagyon erős baráti/társi jelleg mellett ott van a szerelmi vonzódás is...

2 megjegyzés:

  1. Tetszettek a metaforáid: "dunyhaalakú és ropitest", és tetszik Harmincadik hozzáállása, hogy mindent meg tudnak beszélni. Szerintem nagyon jó, ha barátságon alapul a párkapcsolat, de igazad van, kell hozzá szerelem is.
    Ebben van most részem. Csodálatos és hihetetlen is egyben! Nem is tudtam, hogy létezik ilyen, míg meg nem tapasztaltam! Boldog vagyok. És nagyon sokat tanulok az írásaidból. No meg tőled. Köszönöm, hogy a barátodnak mondhatom magam, drága "Angolkert"!!! :I

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ezta rengeteg fényezést; nagyon jól esik...:-))

    VálaszTörlés