Nem is tudom. Mindig, amikor barátnőimről van szó, mintha rámöntenék az igazmondó bekecset, és imigyen az igazság (az énszerintem való igazság) kikívánkozik belőlem. Nem tudom, említettem-e, de amióta férjezett A. és férjezett B. barátnőim tavasszal oly csúfosan összekülönböztek egy arra érdemtelen fickó miatt, hidegháborút folytatnak. Klasszikus hidegháborút. Tudniillik, mosolyognak egymásra, de A. már nem először említette nekem: úgy érzi, B. méregeti, nem bízik benne, hidegebb vele és vetélytársának tekinti. Annak ellenére, hogy A. - B-vel ellentétben!- teljesen levált Mr. Tenyérbemászóról. Köszönésen kívül nincsen közöttük kommunikáció. B. viszont újra felvette Tenyérbemászóval a kapcsolatot, és szombaton is vadul sms-eztek. Ekkor döbbentem rá, hogy B. nőiességét immáron egy négy szálon futó polifonikus regényben éli ki - mely szálak között egyik sem férjuráé. Igaz, hogy a cselekmény egyik szálon sem fejlődik az üzengetésből sehová, de akkor is...
A. ellenben manapság elégedett: férje is kezd magához térni, be-besegít neki a háztartásban - óvatos konszolidálás figyelhető meg (nem tudom, nem átmeneti lesz-e ez is...).
Ma meglátogattam A-t irodájába, mert kíváncsi volt a szombatomra; főleg a csajos bulira. A. ugyanis soha nem lett tagja ennek a női brancsnak - erről történetesen a Tenyérbemászós affér tehet, valamint B. szeszélyes természete. A bulira, amiből kimaradt, viszont kíváncsi volt. Szóba került B. is, meg hogy mennyire aggódom a viselkedése miatt, és mit mondtam neki a bulin. A. szeme kikerekedett, mert B. neki egészen mást mondott. Szóval, lássuk csak: B. vadul sms-ezik Tenyérbemászóval szombaton - de közben A-tól érdeklődött, hogy mit tud a fickóról. A. megmondta, hogy semmit, nem tartják a kapcsolatot. B. pedig letagadta, hogy ő tartaná...Próbáltam menteni a helyzetet, de A. szerint B. mostanában össze-vissza hazudozik. ÖÖÖ, de nem ellenünk, hanem magát ámítja, nyökögtem. Az eredmény mondjuk ugyanaz.
A. igazából elismételte: úgy érzi, B. mostanában méregeti őt, és tart attól, hogy valami játszmát kavar ellene. Most erre mit tanácsoljak? Annyit tudtam mondani, hogy játszmákba azt lehet bevonni, aki hagyja magát - egyébként meg ne adjon támadási felületet. A szokásos udvarias kérdésekre sem kötelező kifejtős választ adni; el lehet intézni egy általános semmiséggel. Remélem, A. nem hagyja magát provokálni.
Hogy kerülök én a történetbe? A lúzer igazmondó bekeccsel. Ez a bekecs nem lenne egy rossz dolog - bíróságon, vagy a politikai életben egészen vicces eredményeket produkálhatna...Na de nők között???!!! Egyszerűen nem akarok választani a két nőci között. És ott van a legsúlyosabb kérdés: az őszinteség. Melyikkel legyek őszinte? Merthogy B. tutira elvárná, hogy hozzá legyek lojális - A-nak SEMMIT ne mondjak róla, de bezzeg A-ról neki mindent. Igen, igen, ezt akarná - B. olyan mediterrán delnő típus...A vetítései persze engem sem töltenek el különösebb örömmel; de ez van, ilyen rossz korszakát éli, és el kell viselni. Mindenki ott szúrja el az életét, ahol akarja. És én nem vagyok hiteles forrás B-nek, elvégre sem egy férjet, sem egy pasit nem tudok felmutatni; még egy jó kis hancúrt is képletesen visszautasítottam, míg ő néggyel is kurizál (bár én meg ezt nem tartom sikersztorinak).
Viszont K. ma megdicsért, hogy mennyire látszik rajtam, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta így foglalkozom a lelkiéletemmel. Most is megbocsátó-cédulákat kéne írogatnom...Hmmm.
(És mi lehet vajon másik A. barátnőmmel, aki a falun neveli kislányát, és ennyi év távol a fővárostól nem engedte, hogy elsznobosodjon az agya - őt nem lehetett sem hülye reglapokkal, sem más kamudumákkal átverni, gyorsan rájött, ha valami mögött nem igazi tartalom volt...)

A zárójel rám vonatkozik? Hogy nem sznobosodott el az agyam? Az jó, ugye?! Gyorsan rájöttem? Csupán hét éve jövök rá egyre gyorsabban - ha ez rólam szól -, ha nincs mögötte tartalom. A házasságom első három éve eléggé elködösítette az agyam. Aztán jött a vegetálás, majd önmagam újbóli megtalálása. És Kígyóval kapcsolatban még mindig túl sokáig voltam bizakodó anno, de hamar lezártam. És most szerelmes vagyok - egy nős férfiba. Bár kölcsönös, és éppen ezért csodás. Viszont nincsenek illúzióim (csak néha, amikor Ő célozgat), tart, ameddig tart. Boldog vagyok. :)Hiszen a szerelmünk barátságon alapszik, van múltunk, nem is kevés: 25 év! És Ő már harmadszor szeretett belém!!! tinédzserként, ifjúként s most felnőttként. Emögött igaz tartalom van - úgy vélem. Sőt! Tudom, érzem. :) :D
VálaszTörlés