2011. február 1., kedd

az igazmondó bekecs

Nem is tudom. Mindig, amikor barátnőimről van szó, mintha rámöntenék az igazmondó bekecset, és imigyen az igazság (az énszerintem való igazság) kikívánkozik belőlem. Nem tudom, említettem-e, de amióta férjezett A. és férjezett B. barátnőim tavasszal oly csúfosan összekülönböztek egy arra érdemtelen fickó miatt, hidegháborút folytatnak. Klasszikus hidegháborút. Tudniillik, mosolyognak egymásra, de A. már nem először említette nekem: úgy érzi, B. méregeti, nem bízik benne, hidegebb vele és vetélytársának tekinti. Annak ellenére, hogy A. - B-vel ellentétben!- teljesen levált Mr. Tenyérbemászóról. Köszönésen kívül nincsen közöttük kommunikáció. B. viszont újra felvette Tenyérbemászóval a kapcsolatot, és szombaton is vadul sms-eztek. Ekkor döbbentem rá, hogy B. nőiességét immáron egy négy szálon futó polifonikus regényben éli ki - mely szálak között egyik sem férjuráé. Igaz, hogy a cselekmény egyik szálon sem fejlődik az üzengetésből sehová, de akkor is...
A. ellenben manapság elégedett: férje is kezd magához térni, be-besegít neki a háztartásban - óvatos konszolidálás figyelhető meg (nem tudom, nem átmeneti lesz-e ez is...).
Ma meglátogattam A-t irodájába, mert kíváncsi volt a szombatomra; főleg a csajos bulira. A. ugyanis soha nem lett tagja ennek a női brancsnak - erről történetesen a Tenyérbemászós affér tehet, valamint B. szeszélyes természete. A bulira, amiből kimaradt, viszont kíváncsi volt. Szóba került B. is, meg hogy mennyire aggódom a viselkedése miatt, és mit mondtam neki a bulin. A. szeme kikerekedett, mert B. neki egészen mást mondott. Szóval, lássuk csak: B. vadul sms-ezik Tenyérbemászóval szombaton - de közben A-tól érdeklődött, hogy mit tud a fickóról. A. megmondta, hogy semmit, nem tartják a kapcsolatot. B. pedig letagadta, hogy ő tartaná...Próbáltam menteni a helyzetet, de A. szerint B. mostanában össze-vissza hazudozik. ÖÖÖ, de nem ellenünk, hanem magát ámítja, nyökögtem. Az eredmény mondjuk ugyanaz.
A. igazából elismételte: úgy érzi, B. mostanában méregeti őt, és tart attól, hogy valami játszmát kavar ellene. Most erre mit tanácsoljak? Annyit tudtam mondani, hogy játszmákba azt lehet bevonni, aki hagyja magát - egyébként meg ne adjon támadási felületet. A szokásos udvarias kérdésekre sem kötelező kifejtős választ adni; el lehet intézni egy általános semmiséggel. Remélem, A. nem hagyja magát provokálni.

Hogy kerülök én a történetbe? A lúzer igazmondó bekeccsel. Ez a bekecs nem lenne egy rossz dolog - bíróságon, vagy a politikai életben egészen vicces eredményeket produkálhatna...Na de nők között???!!! Egyszerűen nem akarok választani a két nőci között. És ott van a legsúlyosabb kérdés: az őszinteség. Melyikkel legyek őszinte? Merthogy B. tutira elvárná, hogy hozzá legyek lojális - A-nak SEMMIT ne mondjak róla, de bezzeg A-ról neki mindent. Igen, igen, ezt akarná - B. olyan mediterrán delnő típus...A vetítései persze engem sem töltenek el különösebb örömmel; de ez van, ilyen rossz korszakát éli, és el kell viselni. Mindenki ott szúrja el az életét, ahol akarja. És én nem vagyok hiteles forrás B-nek, elvégre sem egy férjet, sem egy pasit nem tudok felmutatni; még egy jó kis hancúrt is képletesen visszautasítottam, míg ő néggyel is kurizál (bár én meg ezt nem tartom sikersztorinak).

Viszont K. ma megdicsért, hogy mennyire látszik rajtam, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta így foglalkozom a lelkiéletemmel. Most is megbocsátó-cédulákat kéne írogatnom...Hmmm.

(És mi lehet vajon másik A. barátnőmmel, aki a falun neveli kislányát, és ennyi év távol a fővárostól nem engedte, hogy elsznobosodjon az agya - őt nem lehetett sem hülye reglapokkal, sem más kamudumákkal átverni, gyorsan rájött, ha valami mögött nem igazi tartalom volt...)

1 megjegyzés:

  1. A zárójel rám vonatkozik? Hogy nem sznobosodott el az agyam? Az jó, ugye?! Gyorsan rájöttem? Csupán hét éve jövök rá egyre gyorsabban - ha ez rólam szól -, ha nincs mögötte tartalom. A házasságom első három éve eléggé elködösítette az agyam. Aztán jött a vegetálás, majd önmagam újbóli megtalálása. És Kígyóval kapcsolatban még mindig túl sokáig voltam bizakodó anno, de hamar lezártam. És most szerelmes vagyok - egy nős férfiba. Bár kölcsönös, és éppen ezért csodás. Viszont nincsenek illúzióim (csak néha, amikor Ő célozgat), tart, ameddig tart. Boldog vagyok. :)Hiszen a szerelmünk barátságon alapszik, van múltunk, nem is kevés: 25 év! És Ő már harmadszor szeretett belém!!! tinédzserként, ifjúként s most felnőttként. Emögött igaz tartalom van - úgy vélem. Sőt! Tudom, érzem. :) :D

    VálaszTörlés