2011. február 20., vasárnap

egy kis társasági élet

Az egész hétvége a társasági életemről szólt: pénteken találkoztam L. és E. barátnőmmel (előbbi zugolvasóm, profi amatőr masszőr, szintén ezoterikus gondolkodású, de szerencsére a praktikusabb fajtából ), E. pedig gimis osztálytársam és kolesztársam volt. Igazság szerint lakótárs is. E. már egyszer sokkal korábban szerepelt a blogban, amikor nyáron grillpartin voltunk, oda hozta el a párját, akivel azóta össze is költözött. Beültünk beszélgetni egy étterembe: E. éhes volt, mi ketten L-lel nem, csak üdítőt ittunk. Vagyis L. sört, de én a nagyon flancos belga sörökön kívül nem sok sörszerűt vagyok hajlandó meginni (ez legyen az én bajom!).
E. az a fajta barát, akivel ha 2 évig nem állsz szóba, akkor is folytatni tudjátok a beszélgetést, bár némileg zavart, hogy úgy éreztem: megint belemerülünk az aktuális közéleti mocsokba (E. minisztériumban dolgozik, és jelentősen megőszült attól a legkevésbé sem praktikus módszertől, amivel ott a munka folyni szokott. E. ilyen szempontból gyakorlatias nő, aki szeret hasznos és jó dolgokat létrehozni. A jelenlegi munkahelye - úgy érzem- ezt a törekvését csak akadályozza.) Persze olyan mélyen amúgy sem tudnánk egymás lelkébe belemászni - ejtettünk pár humoros mondatot a párkeresés lehetetlenségeiről is - ebben azért E. is járatos, és L-lel szórakoztattuk a jelenlegi silány lehetőségekkel. Ami a párkeresés úttörő módszereit illeti, abban én vagyok a "bevállalós"; engem hurcolnak el mindenféle kolléganők az ilyen lakatolásokra; L. inkább a már-már hagyományosnak számító társkereső oldalakon nézett szét, de rájött, hogy csak akkor érdemes odalátogatnia, ha sírni akar a röhögéstől. L. a természetesség híve: egészséges testápolót és szappant főz, így nem csoda, ha az ismerkedésnek is az őskortól bevett formáit preferálja. Amúgy imádom a csajt: most éppen munkát keres, de emellett szeretné begyakorolni a masszázst, hátha azzal...és én leszek ennek egyik boldog alanya! Szeretném neki honorálni a dolgot, de nem engedi; illetve főznöm kell valami "fűszereset". Aki ismeri az én örömfőzési stílusomat, az tudja, ez mit jelent. Lángot vetsz és kipurgálódsz (így, elszenvedő igeidőben)...
Szóval van ez az L. barátném, aki a maga nemében szintén egy unikális hölgy; és igazán nem értem az életet. Tök tehetséges a lány; tényleg sok mindenhez ért - részint ráragadt a tudás pl. egy munkahely miatt, részint alapos és utánajárt dolgoknak - és ő sem talál a tehetségének megfelelő, nyugodt megélhetést biztosító munkát ebben az országban. És sajna nálam kevésbé röghöz kötött, így most ő is azt fontolgatja, hogy kimegy Angliába egyszercsak jól fizetett szakmunkásnak. Ő már a második ilyen ismerősöm: Á. barátnőm, akinek a haját szoktam festegetni (ez az apropó a talihoz), ő is el akar költözni a párjával. Én meg majd örüljek az ingyen szállásnak Angliában...Én is gondolkodtam ilyesmin, de sok minden ideköt, és valahogy én mindig úgy képzeltem el az életemet, hogy itt élem le. Nem mellékesen a radix-képletemben sincs arra való utalás, hogy külföldre költözöm.
De nem akarom ebbe az irányba elvinni a bejegyzést, mert egyfelől nem lehetek ennyire önző, másfelől megint "kisgömböcözök": olyan dolgon kesergek, ami még meg sem történt.
Összességében jó volt a péntek, örültem, hogy kimozdultam. Szombaton beteglátogatóba mentem egy kolléganőmhöz, aki velem egykorú és "hirtelen" agyvérzése lett - hogy a stressznek és volt főnökének ebben mennyi a szerepe, azt ne firtassuk. Ebben a hölgyben azt szeretem, hogy mindig képes jó humorral viszonyulni a helyzetekhez - tulajdonképpen mázlija volt, és már járkál, rendesen érzi az összes porcikáját. És igyekszik kihasználni a helyzetet, hogy végre önmagával is foglalkozhat.
Utána elmentem K. barátnőmhöz egy kis esti beszélgetésre. Bort bontott, rétest sütött, és komplett terülj-asztalkámat improvizált sajtból, csipszből, meg amit talált.
Átbeszéltük az elmúlt hónapjait, a pszicho-drámát, amire jár, a jelenlegi próba-fiút, hogy mennyire nem sikerül lezárnia az exét. Meg az egész kolléganői brancsot, akikről már annyit írtam itt is. Igazából az a döbbenetes számomra, hogy ebből a bagázsból az a két nő mutatja mostanság a legnagyobb fejlődést, akikről nem vártam volna: J. éppen családállításra ment, K-nak meg annyira bejön ez a pszichodrámás módszer, hogy már magától is alkalmazza, hogy megértse saját életét. És igencsak előnyére változott. Pontosan azok a sumákságok, emberi maszatolások zavarják a környezetében, amiket korábban ő is elkövetett. Kezd tényleg objektívebben rálátni az életére. Szerintem nagyon jó úton halad. Én is elmondtam neki, hogy mit szeretnék, milyen kapcsolatra vágyom. Elmondtam, hogy végre egy olyan embert szeretnék, aki szőröstül-bőröstül elfogad, akinek éppen elég vagyok, aki önmagamért szeret, akinek én vagyok az első. Nem nevetett ki. Sőt. Helyeselt. És ő is büszke rám. Szerinte ezt jól csinálom. De hát korábban annyi mindent csináltam rosszul. (Bár az életben nincs olyan, hogy már mindent jól csinálsz...)
Megtudtam, hogy a múltkori barátnői találkozónak, amit őnála tartottunk, meglett az eredménye: B., miután én is elmondtam neki egyszer s mindenkorra véleményemet (amivel a többiek teljesen egyetértenek), két napig engem szidott és "köcsögözött"; szerinte én irigy vagyok arra, hogy neki férje és 4 hódolója is van...Ez természetesen nem igaz. Egyrészt én nem nevezném azt a négy krapekot leginkább semminek, csak szívatják B. agyát, bár inkább B. szívatja saját magát velük. Az a tény pedig, hogy valakinek van egy karikagyűrűje, szintén nem jelent nagyjából semmit. Ezt a tavalyi év bebizonyította nekem. Sokkal szívesebben "irigykednék" arra, ha lenne egy darab igazán jól működő házassága, bár annak meg örülnie illik egy igaz barátnőnek...
Ja, és véletlenül elkottyantottam magam K-nak, hogy van ez a blog. Tök kíváncsi lett, megkérdeztem, megadom-e a címet. Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem. Olyanoknak, akikkel napi kapcsolatban vagyok, inkább nem adom meg, mert úgy érezném, nem tudok szabadon kibontakozni. Szerencsére K. ezt megérti. Úgy érzem, azok a barátnőim, akik jelenleg olvasnak, nem ugyanaz a kategória, mint K-ék. K-ékkal jelenleg is aktívan, közösen, egymást formálóan megélt konfliktusaink vannak, míg Á-val, A-val vagy L-lel ezeken már túlvagyunk, és inkább reflektálunk egymás életére. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk egymás életének tanúi, csak más fázisban van a barátság, más szintre emelkedett.

Remélem, nemsokára megint izgalmasabb vizekre evezhetek; bár B-vel a feltételezett feladat kibogozása nagy teher a vállamon, és egyelőre semmi előrehaladást nem tapasztaltam, pedig este kipróbáltam a "pohárvíz" technikát az agykontrollból. Semmi álom, semmi aha-élmény...Eddig egy értelmezést sikerült kicsikarnom egy számítógépes jóslásból (érdekes, de valami miatt ez is szokott működni, ha nem naponta gyötröd a gépet; kíváncsi is lennék, ez mitől tud működni, hisz csak a klaviatúrával érintkezel), de azon egy nagyon aggasztó dolog jött ki valami vikinges jósdában: kihúztam a "szerelem gyűrűjét", ami segít túllépni a párkapcsolati problémákon, és helyreállítja az emberek között elveszett szeretetet. Ezen túlmenően a boldogságot reprezentálja, meg jegygyűrű is...Nem igazán értem, mert nincsen köztünk párkapcsolat, és probléma sem. Elveszett szeretet sem: némileg dühös voltam rá, de korántsem gyűlölöm. A szerelem elmúlt (szerintem), már csak meg kéne bocsátani és elengedni...De akkor mit kéne még előbb tennem??? E két dolog a legtöbb, amit a helyzetemben tehetek. Amúgy négy embernél éreztem azt, hogy biztosan teljesen megbocsátottam neki. :-)) Az 13,3%.

Most megyek vasalni, meg beteszem a vámpíros saga második részét. A héten végül is még egyszer sem néztem meg kedvenc romantikus filmemet.

1 megjegyzés: