2011. február 16., szerda

egy igazi bók

Megtudtam, milyen szép nő vagyok!!!! :-)) Tegnap este viszonylag későn mentem haza, és megajándékoztam magam egy kis kínaival vacsora gyanánt (nem vagyok kannibál!). A szinte üres büfében egy némileg szagló munkásfiú is jelen volt. Alacsonyka, koszos ruhában, valahol 20 és 40 között - a korát nehezen lehetett megállapítani, mert ugye az élet kínjai meg a robotolás korai ráncokat festettek e nem éppen fess legényre...És amint vártam soromra, leengedett fürtjeim mögül hallom, amint jól hallhatóan megjegyzi: (szó szerinti idézet!) "Egy kurva szép nőt látok mellettem."
Igen, én is attól tartottam, hogy énrám gondol, mivel én álltam egyedül mellette, a kis kínai kiszolgáló lány a pult mögött foglalt helyet. Gyorsan elcsomagoltattam az ételt, és fordultam, hogy induljak. A fiú mélyen a szemembe próbált nézni (ez nem nagyon sikerült a műneon miatt), és közölte: (szó szerinti idézet!) "Jó étvágyat kívánok!". Elmosolyodtam és kedves magázódással viszontkívántam neki, meg a vele lévő gyanús idősebb úrnak is. Kiiszkoltam.
Kurva szép nő. Hm. Biztos ez is a férfiak "nagy számok törvénye" stratégiája...

De lássuk a fenti közjáték némileg megirodalmiasított verzióját: időpont mondjuk a XIX. század krinolinos évtizedei:

--------------------------------------------------------

IKSZEDIK FEJEZET,

melyben nem történik semmi különös (á, ez nem jó!)

melyben apró közjáték esik (hmmmm...)

melyben Adelájd megmenekül (ez így melodramatikus)

melyben Adelájd megijed és megmenekül, viszont még nem találkozik Mr. Dárszival, de már majdnem (Igeeeen!)

Adelájd fázósan összehúzta magán köpönyegét. Mama megkérte, hogy ne menjen gardedám nélkül a kórházba, de a jó öreg Luise-nak a nagynénje temetésére kellett utaznia, a déli postakocsit pedig lekéste. Így Adelájd Fifivel ment be meglátogatni a lábadozó Uzonkát. Miután megvitatták a legutóbbi három estély nevezetesebb eseményeit, és két barátnéja megosztotta vele a legújabb társasági pletykákat, Adelájdnak az az érzése támadt, hogy drága Mama egy elefántcsonttoronyban tartja őt, hisz ő Konstanza grófné megszöktetéséről mit sem hallott. (Tetszés szerinti 2 oldal bálokról, társasági pletykákról, csakhogy telítsük az oldalakat!)
Adelájd megéhezett, és eszébe jutott, hogy a szobalány semmit sem hagy kint - ha valaki lekési Papáékkal a vacsorát, annak rendszerint magának kell ellátásáról gondoskodnia. Ez a rendszerint természetesen bátyjára, Fricire vonatkozott, de most ő sem volt otthon, mert elutazott kaszinózni ...fürdőre. Frici még morgott is, mert egy héttel is el kellett halasztania útját drága Mama migrénes rohamai miatt, és felhánytorgatta, hogy már megkezdődött a szezon és lemarad a legjobb mulatságokról és kaszinó-tétekről. (Itt 5 oldalnyi elegyes leírás jön Frici válogatott tivornyáiról és a dandy-lét gyötrelmeiről.)
Adelájd (már megint ő!) félősen benyitott a kínai Hong mester által vezetett Hét Sárkány Szerencséje kifőzdébe. Hong mester szolgai leánya Csin-csi alázatosan hajlongott Adelájd előtt, aki kerülgette a fojtogató füstöt. A helyiséget néhány rizslámpa világította meg (itt 3 oldalnyi leírás következik), bár a bent lévőknek erre sem volt szükségük: Hong mennyei kifőzdéje mellett rejtett ópium-barlangjáról híresült el - de erről ez az ártatlan szűz mit sem tudott. Madame Isadora táncóráin csupán illedelmes zsúrokról esett szó, valamint a Ming-dinasztiáról. A társadalom alsóbb bugyrai mintha nem is léteznének! Adelájd körbepillantott, és zavarodottan kapkodta fejecskéjét, melyen a loknik (egyesek szerint gloknik) egy pillanat múlva megadták magukat, hogy csüggedten hulljanak tulajdonosuk nyakába.
Ekkor a füst mögül előbukkant egy csatornaszagú alak: a szeme vérben forgott, ruhája szakadt és viseltes volt (így, egyszerre!). Noha alig lehetett magasabb Adelájdnál, és talán vénebb sem lehetett, ezt az egyszerű népet a napi 16 órás robot és a sok éhes száj, amiről gondoskodnia kellett már-már aggastyánná aszalta (de akkor mitől volt csatornaszaga?!); robosztus alakja némileg hajlott volt, így alulról vizslatta a szüzet, aki elpirult. A férfi csettintett nyelvével, majd belecsípett a leány karjába:
- A naccsága bitang jól néz ki! No, husom, ne fordítsd el az orcáááád! Örülnénk itten páran, ha velünk maradnál még kicsikét!
Adelájd zavarában erszényébe kapaszkodott, és előhalászott pár érmét. Szemét szemérmesen a padlóra szegezte, és úgy csúsztatta a férfi kérges tenyerébe a pénzt. Az felhorkant:
- Hát koszos kódis vagyok én, naccsága?!
Azzal megragadta a leány krinolinját, hogy ne futhasson el. Adelájd küzdött, s ki tudja, hogy a füst vagy az elkeseredés kergetett könnyeket szemébe. Aztán csak azt vette észre, hogy Csin-csi visít, Hong mester két fia pedig előpenderül és megragadják a szemtelen támadót.
Adfelájd zaklatottan futott ki a sötét utcára, s hazáig szaladt. Mikor kétségbeesett csengetésére a szobalány megjelent, csak hófehér kacsójával (ezt muszáj volt!) arcát takarva berohant szobájába, és amúgy köpönyegestül végigdőlt az ágyon, ahol átadta magát fájdalmának. (a fejezet végének 8 oldala arról szól, milyen csodás volt Mr. Dárszival táncolni, és vajon ő is azt gondolja-e, amit Adelájd. De mi tudjuk, mi, gaz olvasók, hogy Mr. D. dehogyis gondolja azt, sőt! Esze ágában sincs azt gondolni legalább még 300 oldalig...)

------------------------------------------

1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó volt!!! Hangosan kacarásztam! Örülök, hogy ismét olvashatlak, drága Barátném, mert 02.08. óta ismét van netem. Isten hozott engem itt, az Angolkertben annyi hónap után! :) :D

    VálaszTörlés