J-vel álmodtam. Ez nem túl gyakori, főleg nem B. korszakában (bár B-vel még kevesebbet álmodtam!). Nagyon felzaklatott az álom, mert azt érzékelem, hogy ezekben az éjjeli jelenésekben J. valami fontosat jelent - nem feltétlenül önmagát, így kicsit nehéz megfejtenem, mit szimbolizál.
Az álom a következő volt: Egy török körúton vettem részt - buszos kirándulás, néhol megáll a busz, a nép pedig követi az idegenvezetőt. Egyszercsak észrevettem, hogy a buszon utazik J. is. Igencsak elcsodálkoztam, hiszen ő soha nem szerette a befizetős utakat, ha mással közösködni kell. Úgy is fogalmazhatnék: egy szervezett körutazás lenne az utolsó, ahol J-vel összefuthat az ember.
De lám! Itt is a saját útját járja: még véletlenül sem az idvez után megy! És milyen érdekes: sok ember megy J-vel, sőt követik!
De J. csak nem akart észrevenni, ezért hátramentem a buszban üdvözölni. Mikor rámnézett, vettem észre, mi a helyzet: J. vak volt. Egészen pontosan: a szemeire hályogos fátyol ült; ezt ellensúlyozandó a jobb szeme mellett "nyitott" magának egy harmadik szemet, ami kisebb volt a rendes szeménél. Örült nekem, én meg biztattam, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz, és alaposan megölelgettem, mert éreztem, hogy az kell neki (vagy nekem?). Megkérdezte, hogy hozzá megyek-e feleségül. Én hezitáltam a válasszal - ahhoz előbb engedélyt kell kérnem (de kitől?). Át akartam gondolni - de azért elmentem vele, mert úgy gondoltam, azért egy alapos ágybabújás nem jönne rosszul...És láttam, hogy az ölelgetés, jó szó hatására elkezdett összezsugorodni a pótszeme, a rendes szemei viszont kitisztulni látszottak...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése