2010. május 26., szerda

félálomban

Úgy szeretnék álomszakértő lenni, de most már aztán tényleg! Fárasztó, hogy az álomalakjaim szó szerint váltogatják egymást anélkül, hogy engem külön értesítenének galambpostával, hogy ki kicsodává varázsolja magát...:-))
A szegény ember-lánya meg csak les, mint Rozi a moziba', hogy akkor most mi van?!
Azt még valahogy túléltem, hogy B. uraság helyett J. uraság pótlólagosan is bemasírozik esetenként - fájdalom, de ez feltehetőleg azt jelenti, hogy fontosabb karmikus szempontból is, vagy inkább érzem tudat alatt J-t az animusom megjelenítőjének, mint B-t - habár B. sokkal szebb testfelépítésű, és szemet gyönyörködtetőbb jelenség. (Akkor viszont kicsoda a Firenzei Kalmár?!)
De Kékszemű?!?!?! Zavar, hogy annyit álmodom vele, és legalább az esetek felében valamilyen erotikus vonatkozása is van...A mai pedig bizonyos szempontból rémisztő volt, és ez talán nem is álom volt a szó szoros értelmében...Nem arra a részre gondolok, amikor fagyizni hívtam meg, és lehetetlen nevű fagyit rendeltünk, hanem arra, hogy...

.....................................

...egy dupla ágyban feküdtem, tisztán érzékeltem, hogy franciaágy, és láttam, hogy nappali fény van - az én ágyam volt, és mégsem. Kékszemű ott feküdt mellettem, és tudtam, hogy a barátom. Megfogta a kezemet. Aztán minden más lett (vagy csak ennyire emlékszem). Tudtam, hogy fölém fog hajolni, rám fog feküdni. De ekkor már sötét volt, és biztosan a saját ágyamban feküdtem, a saját testemben feküdtem, de a testérzékelésem egészen megváltozott - mintha én csak a testem egy része lennék, egy energiamás, és ettől tompa bábunak érzékeltem a fizikai testem határait, és mintha néha rá-rápillantottam volna magamra, amint fekszem, és nem tudok mozdulni, ugyanakkor magamon belül is voltam. Nem tudtam mozdulni, csak éreztem, hogy itt is velem van - nem Kékszemű teste, de egy energiatest, kékes, energiaszerű, de az arcát egyértelműen ki lehetett venni...nem láttam, csak TUDTAM, hogy most megemelkedik, és lassan fölém kerekedik, mert rám fog feküdni, és nincsen más lehetőségem, mint hogy a csókra várjak...vártam...és felébredtem...

...................................................

Tényleg felébredtem? Vagy egyik tudatállapotból a másikba kerültem, és megéltem, hogy egy másik dimenzióban jártam, találkoztam Valakivel, akivel valami fontosat kellett volna tennünk, de aztán hazafutottam (?)...és az a valami velem maradt...egyszerű lenne azt gondolni, hogy mostanában próbál kiteljesedni a személyiségem, és valójában hiányzó személyiségdarabokat olvasztok magamba éjszakánként...Vagy ismét megmutattak nekem Valakit, de ismeret/azonosítás hiányában valaki mással helyettesítettem be?

Úgy érzem, ez egy nagyon fontos élmény volt számomra - nem csak a testenkívüliség megtapasztalása miatt (nemrégiben volt egy hasonló élményem, A. barátnőmnek már meséltem; gyakorlatilag megmutatták, hogyan szállunk felfelé, falakon keresztül, fel az égbe, más világokba; és úgy, hogy az egészre nagyon érzékletesen emlékeztem). Érzem, valamit (vagy inkább valakit?) meg akartak nekem mutatni. De kicsodát és mi célból?

1 megjegyzés:

  1. Ez furcsa és rémisztő, de izgalmas is egyben... még hogy nem léptél be a spiritualitás szentélyébe... dehogynem!!!

    VálaszTörlés