Égenjáró, földönjáró - nem lett szerelem randim, az utolsó, íme:
Egyik csütörtökön, asztro előtt félrehívott a gyógyító pár hölgytagja, és megkérdezte, lenne-e kedvem egy vakrandira, mert van egy nagyjából nekem való fiúismerősük. Az illetőért garanciát vállal, hogy becsületes "meg satöbbi", de nem akar különösebben semmit előre mondani. Annyit sikerült kiszednem belőle, hogy diplomás, nagyon érzékeny, energiákkal foglalkozó srácról van szó, akinek egyetlen baja van, ti. "nincs leföldelve". És én amilyen tűzrőlpattant, talpraesett nőszemély vagyok, pont kiegészíthetném - persze ez csak egy lehetőség. Hümmögtem, de lássátok, mennyire nyitott vagyok az ismerkedésre, azonnal igent mondtam - végül is ez valóban egy lehetőség, meg kíváncsi voltam egy olyan fickóra is, aki nincsen totálisan beleragadva a materiális nyammogásba. Persze, voltak kétségeim. Tudniillik azzal kapcsolatban, hogy a hölgy engem megfelelően leföldelt, praktikus nőnek tart...Merthogy összesen egy darab bolygóm van föld-jegyben, szóval annyira én sem vagyok eleresztve földies jellegből - vajon miféle lehet az a másik?!
Hogy haladjak a történetben: a srác kivárta a mágikus 3 napot, majd felhívott, és megbeszéltünk egy sétálgatós találkozót a M...-szigeten.
Persze alaposan készültem, mert amit telefonban beszélgettünk, az alapján nekem nagyon izgalmasnak tűnt a fickó - szellemileg legalábbis. Kíváncsi voltam, milyen szellemi útvonalon jutott odáig, ahol tart. A fizikai vonzerejéhez nem fűztem túl sok reményt.
Hááát, mit mondjak? Persze nem estem bele első látásra, bár ahogy beszélgettünk, a kisugárzása sokat javított rajta...de nem is ez volt a probléma. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy a Jóisten most megmutatta, mit vehet az ember a nyakába egy "elszállt" fickóval. Be kellett ismernem magamnak, hogy hozzá képest én egy gyakorlatiasan gondolkodó, földhözragadt leányzó vagyok. Tényleg!
És hát több sebből is vérzett a történet, a fickó, a fickó lelke, meg a világhoz való hozzáállása. Tudjátok, én nagyon sok mindenben hiszek - illetve hajlamos vagyok lehetségesnek tartani mindent, hiszen a valóság nagyon relatív, az emberi tudás nagyon szűkre szabott, ahogy az Univerzumról és Istenről való ismereteink is. Én elhiszem, ill. megtapasztaltam mások és a saját különleges adottságait/adottságaimat érzékelés, gyógyítás terén, érzékeltem más dimenziókban lévő teremtmények jelenlétét, és tisztában vagyok azzal is, hogy ezek nagyon önkényes, intim tapasztalatok - de hiszen olyan kevés bizonyítékunk van a világegyetem és az emberi tudat felépítéséről! Szóval nem lepődtem meg, hogy a srácnak olyan képességei vannak, hogy valami felsőbb rétegű energiákat tapogat le mindenkiből (ezzel annyit akartam mondani, hogy nem közvetlenül az asztrálsíkon mozog, bár ezt nem értettem, hogy maradhatott ki; én mindig azt hittem, hogy az ember képességei kvázi koncentrikusan bővülnek, egyik réteg a másikra épül - no, mindegy!), ill. azt is érzékeli, ki az, aki azért nem öreg lélek itt, mert úgymond "máshonnan" (más kultúrákból) jött ide segíteni. Nekem ezzel sincs semmi bajom. Ő is ilyen (minő meglepetés!)...Viszont ami zavart a srácban, az az, hogy nem elég, hogy rosszul érzi magát a földi viszonyok között (pl. mindenkiben érzékeli a "túl durva", vagyis földies energiákat); hanem nem is szeretne ide kötődni! Nem is értem, hogyan képzelte, hogy a földlakókon vajon hogyan fog segíteni, ha nem akarja mélyebben is megismerni a helyi élet rejtelmeit...
Hát, nem voltam vele valami finomkodó, de nem is ez a stílusom. Igazából nem tudtam magamat hova tenni a történetben. Azt érzékeltem, hogy én profitálok belőle szellemileg, de nem tudtam magamat belehelyezni a helyzetbe. Ő érzékelte a zavaromat, és megkérdeztem, hogy akkor minek jött el. Ti. előre érzékelte, hogy velem sem lesz meg az a bizonyos egyezés...Nos, ő akart egy visszajelzést magának, hogy jól érzékelt - ???!!! Hát, írjuk le, hogy ez a fickó gyakorlatilag előre leosztotta a lapokat. Semmi esélyem nem volt, mert ő eldöntötte az egészet előre. Ehhez képest a randi 5 órán át tartott. Úgy érzékeltem, nem is kíváncsi rám, inkább benne volt valami közlésvágy. Amire viszont én reagáltam. Szerintem belemásztam a lelkébe, de a végére már tök tinis mondatokat dobott be, úgymint őt nem értik meg, meg annyira magányos...Mondtam neki, hogy ezen a bolygón ez a sajátosság van - különálló individuumok, akik magányosan élnek, tulajdonképpen, és higgye el, nem egyedül ő érzi ezt, hanem sokan mások is...Meg, hogy ha itt akar segíteni, akkor le kellene földelnie magát, és nem elhúzódnia a dolgok elől.
Nem tudom túl jól visszaadni ezt az élményt, mert azóta a többi lelki történés valahogy sokkal fontosabbnak bizonyult, mindenesetre láthattam, milyen az, ha valaki kontrollálatlanul szakad el a földi valóságtól. Megbeszéltük K-val, hogy ha ez a srác így folytatja, akkor elmezavart fognak nála diagnosztizálni - igenis, mivel itt élünk, akármilyen mélységeket fedezzünk is fel meditálás közben, akárhány entitással kerüljünk kontaktba, sosem felejthetjük el, hogy utána szépen vissza kell térnünk a hétköznapokba...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése