2013. február 25., hétfő

szomorúságom februárja

Valahogy az önismeret olyan, mint egy jó hagyma: amint lehántasz egy réteget, alatta láthatóvá válik egy másik réteg.
Vasárnap elmentem K. barátnőmhöz, hogy megnézzem a lakásukat, hogy shoppingoljunk (ő vásárolt két retikült és két pár cipőt, én semmit - ez is nagy szó!); no, és hogy gyakorolhassa az egyéni állítást. Ami persze főleg nekem jó. Gardróbosra állítottam, mert nagyon zavar a dolog - egyre inkább. Már azt sem bírom, ahogy rámnéz. De több jele is van, hogy le vagyok pattintva.
Mindenesetre K. számára, és bevallom, a számomra is nyilvánvalóvá vált - és K. inkább csak megerősített ebben-, hogy a baj sokkal mélyebben gyökerezik ennél a hároméves ismeretségnél. Hát, igen. Amikor rendet tettem a magánéletemben, sorra került mindenféle címzetes meg cím nélküli pasi, érintőlegesen valamit sikerült rendeznem az apa- és anyamintával, de nem nyúltam hozzá gyerekkorom legtragikusabb részéhez - ahhoz, hogy mindig kiközösített, perifériális személy voltam, ezért a baráti köröm hasonszőrű, nem-annyira-központi személyekből, ill. csodabogarakból állt. És ezek közül vagy kettő jól le is pattintott - az első mintegy 10 éves koromban, és ezt is cserbenhagyásként éltem meg. A csajról amúgy korábban írtam már, mert kísértetiesen hasonló lett az érdeklődési körünk - csak az életutunk nem.
Szóval: a következő nagy falat, amihez hozzá fogok nyúlni, az ez lesz, méghozzá már a mai napon - állítólag a Szűz telihold igen alkalmas az effajta projektek elindítására.
Volt más, pozitív élményem is az elmúlt héten mintegy 2,5 alkalommal - és azt hiszem, ez valahol az önelfogadásos álmok betetőzése: megtapasztaltam enyhén relaxált állapotban, milyen is az, amikor teljesnek, egésznek érzem magam, amikor önmagam teljesebb énje után vágyakozom, és egyszersmind nagyon erősnek, nagyon nőnek, nagyon nőiesen erős, kívánatos nőnek éreztem magam. Ha valaki ezt soha nem tapasztalta meg, annak ez csodálatos érzés, higgyétek el! Volt egy olyan megvilágosult pillanat, amikor megkérdőjeleztem, miért is akartam ezt a fajta önbizalmat galád A-ban megtalálni - hát hogyan is képzelhettem, hogy kívül kell keresnem?! A második cél, hogy ezt a fantasztikus érzést stabilizáljam magamban. Úgy érzem ugyanis, hogy ez az érzés lehet az, amiből nagyon sok pozitív, előre vivő, kreatív dolgot hozhatok létre.
Sajnos a pasifronton csak rossz híreim vannak: a Szépmosolyú csakis és kizárólag akkor kommunikál velem, ha nincs más ürge ott, és ma nekem kellett kezdeményeznem, vagyis hát nem bírtam, hogy ne tegyek egy próbát vele, de azt hiszem, ez volt az utolsó részemről, mivel ez nem nőies, meg amúgy sem nőként tekint rám, de ezt már elmagyarázták nekem, hogyan működik, és bárcsak, bárcsak, mivel ma 10 millás nap is van, és nem kellene negatívumokat írnom...

Tehát: Tök jó, hogy van Gardróbos, mert ő azért jött az életembe, hogy elővegyem a kisgyerekkori traumáimat, hogy azokkal is leszámoljak. Megpróbálok még hálás is lenni neki, hátha összejön ez az érzés is. Tök jó, hogy a Jóisten olyan kegyelmi állapotba juttatott, ahová már tizen-sokan-éve törekszem, és igyekszem úgy élni ezentúl, hogy méltó legyek a bizalmára, még ha nála nem is ezen múlnak a dolgok, mivel mindannyian szeretve vagyunk. Igyekszem megőrizni a belső egyensúlyomat, az önbecsülésemet. És tök jó, hogy gusztusos férfiakat nézegethetek az edzőteremben, mert ez egy bónuszajándék, még akkor is, ha Vénusz betolakszik Mars területére, és ennek Mars annyira nem örül. Ó, és ma volt egy nagyon jó kis puha zsákocska, direkt az én számomra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése