2013. február 10., vasárnap

a cipőhasonlat

A párkapcsolat olyan. mint a cipővásárlás: Olyan cipőt keresünk, ami kényelmes. Olyan cipőt veszünk meg, amit kényelmesnek érzünk. Ha egy cipő túl kicsi, akkor mindig szorítani fog - a túl nagy cipőből ellenben folyton ki fogunk lépni. Éppen ezért az emberek csak azt a cipőt keresik, ami a méretük - ami kicsi, vagy túl nagy, nem vesszük meg (általában le sem emeljük  polcról), hiszen a felnőtt ember lába már nem nő. De még a megfelelő méretű cipők közül sem illik minden pár lábbeli ránk. Milyen a jó cipő? Olyan érzésünk van, mikor először húzzuk föl, hogy a lábunkra öntötték - és tényleg ez történik, mert ahogy az egyik cipősoron dolgozó eladó mondta volt nekem: a láb választja a cipőt, nem pedig a szemünk. A láb érzi, tudja. Mintha csak ráöntötték volna: a talpa kellőképpen puha, könnyen mozgathatjuk benne a lábfejet, nem fog begörcsölni, a felsőrész puha bőr, jócipő-szagú, amint belelépünk, érezzük, hogy biztonságérzetünk támad: ez a cipő védi a lábunkat, ebben a cipőben öröm lesz több ezer mérföldet is gyalogolni, ezzel a cipővel szinte eggyé válok...Persze legtöbbször a cipő első használatkor itt-ott feltöri a lábunkat, de aztán gyorsan hozzáidomul a lábfejhez - igen, valójában a cipő idomul hozzánk, és nem mi a cipőhöz. 
És ez mindig így van - ugyanis ha egy cipő túl kicsi, vagy túl nagy, azt soha nem lehet megszokni: az mindig szorítani fog, vagy mindig kilépünk belőle, dacára a legrafináltabb lépésbetéteknek. Ha mégis ragaszkodnánk egy ilyen cipőhöz, akkor a kényelmetlenségtől és fájdalomtól nem tudnánk élvezni utunk egyetlen percét sem - a legrosszabb esetben pedig lábfejünk látná kárát: tartós sérüléseket, tyúkszemet, akár csontkinövést is okozhat.

Hát, ilyen egyszerű a cipővásárlás...De akkor az emberek miért akarják másokkal elhitetni, hogy jól kellene érezniük magukat egy túl kicsi, vagy egy lötyögős kapcsolatban?!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése