2011. október 17., hétfő

és ebben kapok egy bókot...

...az egyik fiatal kollégámtól. A srác már korábban is bókolt a maga szertelen-szemtelen Ikrek stílusában; de azt jó szójátéknak vettem. Amúgy is: angol órán az ember lánya ne akarjon 4-5 fickóból egy nőset kihalászgatni, nem? Aztán teltek a hónapok, alig láttuk egymást, számomra kiderült, hogy a fickó időközben egy szokásos "emelem"-rendszerbe lépett be - a neje súlyos beteg, a cég termékei hoztak neki egyedül enyhülést - sőt, talán áttörést, és tartós javulást is. Mikor megtudtam, hogy a hagyományos gyógyászatot vegyítik a legújabb technológiákkal, akkor felkeltette a dolog az érdeklődésemet. Egyértelművé tettem, hogy nem lépek be, egyszerűen szeretek jól tájékozott lenni (ki tudja, mire lesz ez még jó?), de elkezdtünk egyeztetni, mikor ülhetnénk le. A mai telefonban megint nagyon dévaj volt: elsütött pár célozgatást, amire konkrétan rákérdeztem. Mire megkaptam a választ, hogy én már akkor is tetszettem neki, amikor a céghez kerültünk, csak én akkoriban olyan "mufurc" voltam. Ez konkrétan így igaz, viszont nekem is tetszett a srác, és ezt most viccesen közöltem is vele: ti. hogy én is felfigyeltem rá anno. De mit tegyünk? Nekünk már csak ilyen ártatlan beszélgetések jutnak, mint a gyógyászat legújabb vívmányai...(TÉNYLEG csak azok juthatnak!!!)
De ilyen az élet. Hányszor, de hányszor jártam úgy az életben, hogy tetszett valaki, figyelgettük egymást, aztán nem lett belőle semmi, mert én nyúl módjára (na, ezért sem kímélem a nyulakat!) nem mertem lépni, vagy nem kapartam, mert már azt is túl soknak éreztem. Nos, ez B. esetében annyit jelentett, hogy Élelmes Gizella rámászott, befeküdt az ágyába, odavitte a fogkeféjét, majd egy koffer ruhát, és gyorsan teherbe is esett tőle. Így múlnak el a nagy vonzalmak. Másvalaki súlyos tompora kitúrja őket a megálmodott közös nyoszolyából. (Bár a stílusommal lehet a baj: én ártatlan őzikeszemekkel szoktam intelligensen nyilatkozni, amitől megrettennek, míg ha gonosz villámokat szóró tekintetet párosítanék buta beszólásokkal, akkor még csak nem is nekem kellene azt a koffert cipelnem a hím lakásába...)
Akárhogy is volt, a kolléga annak idején nem érte el a mércét általános bátortalansága miatt. Pedig kiváló párosítás lett volna belőlünk: felváltva beszéltünk volna lyukat a másik hasába. :-))

1 megjegyzés:

  1. Zsuzsival épp ma beszéltünk arról, hogy túl okosak és visszafogottak vagyunk, bezzeg a buta és rámenős nőknek mindig van párkapcsolatuk... :)

    VálaszTörlés