2011. május 3., kedd

a tájfunerejű románc

A TÁJFUNEREJŰ ROMÁNC

avagy férjhezmenetelem hiteles és elképzelt története

...hó...nap (18xcax4mínusz-a köbönödik bejegyzés)

...még mindig esik az eső, így ma sem tudtam ablakot takarítani. Ha így folytatjuk, nemhogy nyarunk nem lesz, de az ablakon sem látok keresztül. Pedig...hahh! Szeretek általnézni az üvegen mostanság. Tegnap óta. Kiderült, hogy új szomszédom lesz, de ez is milyen körülmények között! Két napja jó sokáig elmaradtam, és amikor a kapun jöttem be, láttam, hogy a szomszédék redőnye nincsen lehúzva. Gondoltam is, hogy gyorsan eladhatták a lakást. Éppen három ruhákkal teli szatyorral egyensúlyoztam, amikor egy sötét alak kiállt a szomszéd verandaajtajába, megtámasztotta, és rámköszönt. Baromi okos az ürge: bent égett a villany, ő meg engedi befelé a szúnyogokat (hol élt eddig ez a fickó, a Maldív-szigeteken?!). Ránéztem, de a hátfény miatt semmit nem láttam az arcából. Visszaköszöntem. Megkérdezte, hogy segíthet-e, de már ugrott is. Amint kikapta a kezemből a szatyrokat (csak nehogy tolvaj legyen és elszaladjon a vadiúj rucijaimmal!), a kezünk egymáshoz ért egy pillanatra. Csak annyit éreztem, hogy meleg, bársonyos. A fickó jó magas, úgy 1,90 körüli, de semmit sem látok belőle, mert a villany kiégett a lépcsőházban. A hangja viszont kellemes! Míg én a sötétben a kulccsal matatok, ő közli, hogy hétvégén fog beköltözni. Kissé meglepődök a szívélyességén, aztán villanyt kapcsolok és meglátom, és majdnem fölsikoltok a meglepetéstől. ŐAZ, így, egybe! Nem vagyok benne biztos, hogy megköszöntem-e neki a segítséget, csak a kaján vigyorára emlékszem...

...hó...nap (az előzőhöz képest a nap második bejegyzése)

Nem bírom ezt a tipródást az ablaknál! Azt mondta, hétvégén költözik be! Á, kisütött a nap. Mégsem tisztítom meg az ablakokat, nincs elég előnyös melegítőm; vennem kell azt is...

...hó...nap (harmadik bejegyzés és nem vers!)

Kölcsönkérte az izét! Az izé az egy olyan bigyó, aminek hosszú neve van, és végül kiderült, hogy nekem sajnos nincs a szerszámosládámban. Pedig megdicsért, hogy milyen jól felszerelt ládikáim vannak. Próbáltam neki kínálgatni a csavarhúzó szettemet, meg a fázisceruzámat, de az nem kellett neki. De a mosolya...

...hó...nap (4. bejegyzés)

És este fél 10-kor is becsöngetett! Áldom a lelkem, hogy megvettem azt a cuki kis micimacis szexi hálóinget, mert már éppen a tollasbálba készültem...frissen mosdva, megfürödve, smink nélkül (mínusz 10 év!) kukucskáltam ki...Öööö (ez volt ő) csak visszahoztam a...vagyis nem hoztam vissza (még mindig ő). Kérsz egy kis kakaót? (ez voltam én). Főzött? (ő); Aha, holland kakaóból. Mindig azt használok. (én)

Bejön. Meglátom a kezét. Megsebesült - nem, ez egy semmiség (a bőr cafatokban lóg) - de ez- Úristen, én ellátom! Egy: sebellátás, a baktériumok szeszes leégetése a jóképű szomszéd kezéről. Kettő: kakaófőzés. Három: ekkor végre észreveszem micimaci huncutságát; életem legmerészebb dekoltázsából majdnem kikandikálok. Kedvem volna a parketta alá bújni.

Aztán hajnalig beszélgettünk az életről: úgymint költözés, a lét értelme, Isten, építészet, munka, könyvek, kirándulás. De azt hiszem, egy szavára sem emlékszem, csak a mosolygó szemére, a hangjára meg az illatára.


...hó...nap (két héttel később)

Vidéki A. rámtelefonált, hogy mostanában elhanyagolom a blogomat. Mondom neki, ez érthető, mivel annyi a dolgom. Ez igaz is: folyamatosan meditálok, meg önfejlesztek, és ott vannak az egyéb szabadidős tevékenységek a "barátaimmal". Azt elfelejtem megemlíteni, hogy ugyanerre hivatkoztam mindenki másnak is, és a "barátok" kategória egy embert jelent. A jóképű szomszéddal képletesen és nem képletesen szólva is egymás szájában lógunk. Hogy mikor? Nos, nagyjából péntek estétől hétfő reggelig, meg aztán kedd este, meg szerda este, meg csütörtökön este...Á, nem is igaz. Néha másokkal is foglalkozunk, meg tényleg önfejlesztek! :-)) Szép az élet, ahogy vidéki A. mondaná. Tényleg szép. És csak babonából nem írtam.

...hó...nap (újabb 2 hét múlva)

Ma jóképű szomszéd különösen romantikus hangulatban volt, és étterembe vitt, pedig általában együtt szoktunk főzni. Egyhónaposak lettünk - és megkérte a kezem! Tudom, hogy gáz, de igent mondtam. És igen, ez titok! És igen, majd apránként leírom, hogy milyen is ez a férfi; bár egyszerűbb lenne a listámat idemásolnom...

-----------------------------------------------------

Nem is így lesz. Hagyok majd időt arra is, hogy írjak róla, még időben.

1 megjegyzés: