Elkezdődött a héten a visszaszámlálás. Elmentem a fitneszcenterbe, ahol felmérték szörnyű állapotomat. Tényleg szörnyű: mikor eljöttem, sírva mentem végig az utcán. És az egészről én tehetek. Szóval, elkezdtem áttérni az újfajta étkezési rendszerre, amiről már írtam, mert szerintem hosszú távon csak a teljes életmódváltás jöhet szóba, nem a vad kalóriaszámlálás. Hétfőn komoly kétségeim támadtak önmagammal kapcsolatban. Durván 15 kiló felesleg van rajtam, amiből 10-et muszáj lesz leadni. Nem egyszerűen a ruhatár, vagy a fürdőruhaszezon miatt, hanem az egészségem miatt. Az egy dolog, hogy jóanyám szerint rosszul nézek ki - mert van, aki szerint nem.
Egyszerűen fölállítottak a mérlegre, és szembesültem, hogy tavalyhoz képest mennyit híztam - és mint tudjuk, már tavaly sem voltam sovány. Elértem vágósúlyomat. Kb. annyit nyomok, amennyit 8 hónapos terhesen kellene (de meglepő módon még mindig 38-as nadrágot hordok...ki a fene érti ezt? és idén derékszabásúakat vettem!). Tisztában vagyok azzal is, hogy a legjobb esetben is csak 10 kilót tudok majd fogyni - tekintettel arra, hogy a rendszeres testmozgás az izmokat növeli. A legszarabb a zsírarányom volt - ez gyakorlatilag a "nagyon rossz" kategóriába esett (37%, ha ez mond valakinek valamit, 28-ig elfogadható, és kb. 22 az ideális), bár a kislány, aki méregetett, igazán kedvesen valamit magyarázgatott. Egyedül a karom és a combom körfogata jó (meg a mell, ugyebár); minden másból fogynom kéne, átlagosan 10 centit, de egyelőre ennél kevésbé vérmes célokat tűztem ki.
Viszont azok után, hogy elképzeltem, hogy ilyen adottságokkal miért várom el, hogy a férfiak észrevegyenek pozitív értelemben, és bőgtem egy sort - pont most kaptam egy titkos jóakarómtól meghívót valami hülye új társkereső oldalra, de ezek után pláne nem fogok rá feliratkozni, nem mintha nagy lett volna a kísértés...-, eljutottam nagyjából arra a következtetésre, hogy pontosan most kellene megismerkednem Férjurammal, mert ha ilyen állapotomban el tudna fogadni, akkor bizonyára a belső értékeimet értékelné.
És valahol megnyugtató az is, hogy tavaly még csak egy hisztis, potenciális 10 kiló volt a tét, ami könnyen maradhatott volna 4-5 kiló is. Most viszont kőkeményen 10-től kell megszabadulnom. Ez nekem olyan, mint másnak 30 kiló.
Pánikszerűen nézem a nőket a metrón: ilyen sem szeretnék lenni, no meg ilyen sem...Rémisztő példái a nagy magyar elhízásnak. Ja, és az ő szintjére sem szeretnék eljutni...A legalattomosabb az egészben, hogy innentől kezdve észnél kell lenni, és folyamatosan figyelni a táplálkozásra.
Az étrend nem rossz. És én azon szerencsések közé esem, aki a cla-kapszulától sem rohangál vécére, bár nem tudom, hogy ettől ugyanolyan hatékony lesz-e...
Hát, ezért nem írtam, és ezért nem ugrálok az örömtől. Holnap edzés.

Sikerülni fog!!! :-))
VálaszTörlés