Ó, ó, ó - metrózni, de jó!
A, a, a - bamba pasi ma!
Sajna több kínrím nem jut eszembe. Addig is emlékeztetőül: lapozzátok fel tavalyi év november 7-i bejegyzésemet ama feledhetetlen első lakatolásról. Ma reggel, midőn úgy döntöttem, nem próbálkozom a szerelvény első kocsijával ülőhely reményében, hiszen (szokás szerint) késésben voltam, hanem hátrébb caplattam, két megálló elteltével pedig elnyertem megérdemelt jutalmamat, s leülhettem, belibbent a metrókocsiba Mr. Langaléta személyesen, az első lakatolásból. Ha mégsem kezdtétek el vadul keresgélni a bejegyzést, akkor elárulom: nem más ő, mint a két meglehetősen intelligens és elegáns fejű harmincas pasi egyike, akik a pultnál baromira nem segítettek borospohárhoz jutni; később ellenben nem átallották a falat támasztani és kihallgatni beszélgetésemet egy elég unalmas fiúval. Mr. Langaléta volt az a finnyás alak, aki közölte, azért nem szólít le senkit, mert ezt csak akkor teszi meg, ha elég ígéretes jelöltet lát. Fene a nyifogós belét!
Elárulom Nektek: ma megláthattam, hogy semmit nem veszítettem. A zakó hiánya sokat rontott külsején. Továbbá a kora reggel is :-)) Szerencsére annyira belemélyedt a metróújságjába, hogy észre sem vett. Bár szemüvegben valószínűleg fel sem ismer.
(És úgy szeretnélek már sokkal izgalmasabb történetekkel szórakoztatni Benneteket!)

Ez is izgi a maga módján... :-) Lásd, én május 22. óta még egy sort se írtam!!!
VálaszTörlés