Nagyon is jól tettem, hogy elmentem Á-ékhoz szilveszterezni. Nem azért, mintha nem lett volna felemelő érzés már december 31-én befejezni a levélírásokat és kisírni magam, hanem mert jól éreztem magam náluk. Mindösszesen heten jelentünk meg, és ebből ketten "meglepetés"-vendégek voltak: Á. ugyebár volt főbérlőm, de egy darabig együtt is laktunk, és most eljött egy másik volt albérlőtársam a párjával. Őt már évek óta nem láttam, így néhány mondatot vele is sikerült beszélni. Azért csak pár mondatot, mert végigtársasoztuk az estet.
Nem kis örömömre activityztünk, ami korábban nem tartozott a kedvenceim közé, de tavaly nagyon megkedveltem, mert mindig történt valami vicces. Ez most sem volt másként: két csapatot hoztunk létre - a három fiú lett egy csapat, meg a négy leányzó a másik. És womenpower volt!!!!!! A szegény fiúk egyszer sem voltak képesek nyerni, noha a második elvesztett forduló után már komoly kártyaválasztási stratégiát dolgoztak ki (melyik típusú feladatból milyen erősséget jó húzni). Mondanom sem kell, hogy a 3-as szintű mutogatások sokkal nehezebbek voltak, mint amiért 5 pont járt. A végén direkt szerettem volna, ha legalább egyszer nyernek, de a Jóisten most nekünk kedvezett.
Az est "sikersorozatát" azt hiszem, nyugodtan magamnak ítélhetem: kezdődött a "motoros fűrész" elmutogatásával jóval éjfél után. Gondoltam, az erkélyajtó előtti termetes fenyő valamennyire segíthet. Elkezdtem mutogatni, amint felhúzom, aztán a fűrész ráng a kezemben (kb. úgy nézhettem ki, mint egy paralízises, aki twistelni próbál). Rángatózva a hátamat mutattam a tisztelt egybegyűlteknek, hogy elvághassam a fát. A sokadik kétségbeesett próbálkozásomkor a helyszűke miatt levertem a szendvicses tálcát, és még jól bele is tapostam a piros aranyat a padlóba. Viszont ekkorra már mindenki gurult a nevetéstől. Teacserjeként sem voltam sokkal jobb, amint a földön kapálóztam és éppen bokorágakat növesztettem...Sőt, úszó daruként (ti tudjátok, hogy az micsoda?!)is meglehetősen szánalmasan festhettem, amint egy gyenge mérlegállással imitáltam a darut. A nevezett monstrum elfordításához már képzett balettművésznek kellett volna lennem. Rajzművészként sem vagyok sokkal tehetségesebb: egyik szinte élethű epremet céklának nézték, bár ez még mindig sikeresebbnek bizonyult, mint E. rajza, aki a zongorahúr ábrázolását úgy kezdte, hogy felvázolt egy komplett és felismerhetetlen versenyzongorát előadóművészestül. Sajnos géniusznak a kisgyermek Mozartot választotta, aki alulról próbálta elérni a billentyűzetet.
A pasik ellenben félrajzokból is megértették egymást, és valami rejtélyes oknál fogva minden tollrajzukat Afrika hevenyészett térképének megörökítésével kezdték. Ha nem Afrikát tűzték pennájukra, akkor a világtérképet.
Szóban azonban egyszerűen őstehetség vagyok! Annyit kellett csak mondanom, hogy "ez egyfajta vállalattípus" - és máris közbevágták a helyes megoldást: részvénytársaság!
Az este - szerintem- nagyon jól sikerült, és rám is fért, hogy jól kezdjem az évet, mert még 31-én észrevettem, hogy lyukas a fürdőszobai radiátorom. Szóval 3-án már gondnokkal és közös képviselővel kezdek. Nem nagyon vágytam egy ilyen jellegű pluszkiadásra.
Az évem viszont valószínűleg ismét az emberi kapcsolatokról fog szólni: tavaly is társasoztunk, és akkor nagyon bejött...

Hangosan hahotáztam! Én imádom az activityt! Szerintem az én évem is arról fog szólni, na meg a családról. Én velük töltöttem a szilvesztert.
VálaszTörlés