Hát, nem lesz könnyű, Kedveskéim! Rögtön úgy kezdtem neki eme bejegyzésnek, hogy felbontottam egy tábla csokoládét...Pedig aludtam rá kettőt, és sok víz is lefolyt a fővárost átszelő folyócskán.
Először is: egy férfit, aki nem tetszik neked, nagyjából úgy tudsz elküldeni, ha leköpöd. Ha ugyanis korrektül megmondod, hogy kapcsolatot ne is reméljen tőled, de ha van kedve beszélgetni, akkor - akkor biztos, hogy ezt ő igenlő talánnak veszi, elvisz vacsorázni, kávézni, fátyolos tekintettel méreget. Legalábbis ettől tartottam, és az események azt mutatják, hogy nyugodtan elköltözhetnék az amcsikhoz forgatókönyvírónak (tényleg, miért is nem teszem?!). A B/C/D kategóriás szerelmesfilmekhez biztosan alkalmaznának is...:-))
És nem a fátyolos tekintetekkel volt a baj. Hobbitban van tényleg valami, ami engem inkább taszított benne, míg őt vonzotta hozzám valami. Nem vagyok egy különleges nő, legfeljebb reneszánsz szépség (mint tudjuk), de ha egy Velázquez festményről lepottyant Csipike mellé tesznek, akkor Ormótlan Arabellának tűnök. Akkor is, ha gondosan kisminkelem magam. Nem tettem. Farmert húztam, egy laza pulóvert, kerültem a dekoltázst is, szemüveget húztam, sőt, a vacsi alatt össze is fogtam a hajam. Én mindent megtettem!!! Előző éjszaka valami varázslat folytán még aludni sem bírtam. Ez általában 3-4 havonta egyszer bekövetkezik, és nem tudtam még megfejteni, mi okozza. Nem a telihold, mert az nem volt. No, nem ez a lényeg, hanem a kialvatlanság és a nátha, amik nem segítenek kiemelni a tanult festőket lenyűgöző finom színeimet...(vagyis sápatag voltam...jajjjj, még egy kis csokit...)
Hobbitot ez nem zavarta. Nyakkendőben jelent meg, elegánsan, már amennyire ez az ő termetével lehetséges. Az est folyamán, míg az asztalra könyökölt, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy bizony a vállaim szélesebbek az övénél, és a kezünk is nagyjából egyforma méretű - az ő ujjai talán vékonyabbak. És kezd összaaszalódni valahogy. A legborzasztóbb a stílusa. Merthogy remek beszélgetőpartner! Én persze egyáltalán nem moderáltam magam, sőt, nagyon stresszelt a helyzet, hogy nehogy-azt-higgye-hogy; ezért átmentem közéleti amazonba. Ez az a stílusom, amikor nagyon belelovalom magam egy adott témába, ami általában fel is idegesít (ld. nyögdíj és ami folyik lelki-szellemi szinten a térségben; az emberek hozzáállása az élethez - szerintem addig semmi sem fog változni ebben az országban, amíg az összes országlakó hozzáállása az élethez meg nem változik. De ez nem egy közéleti írás, így itt most be is fejezem.). Szóval, belelovalom magam valamibe, amitől irtó vehemens és határozott macának tűnök (azokban a pillanatokban el is hiszem magamról, hogy az is vagyok, meg vagyok is, de nem csak az). Ez nagyon intellektuális és egyben provokatív tud lenni. Meg riasztó. Főleg férfiaknak (a nőismerőseim ugyanis el vannak tőle ragadtatva, mert ez belőlük hiányzik). És ugyebár Hobbit olyan kis békésnek tűnt. Tehát evidens volt, hogy ezt a stratégiát alkalmazon elriasztására.
Így hát ültünk a belváros egyik bevásárló központjának nemzetközi ételeket felvonultató éttermében, és én a thai kókuszos-csípős csirkelevessel ismerkedtem. Sosem ettem még thai ételt, így kissé csalódtam, mert engem egy híg lecsóra emlékeztetett - nem tudom, mit vártam a kókusztejtől; a tévében egészen máshogy néz ki, amikor főzik az ilyesmiket...Melletünk lévő asztalnál két fiatal lány jóízűen eszegetett, aztán elüldöztem őket stílusommal, pedig megpróbáltam a hangi adottságaimhoz mérten halkan beszélni. Te sem szeretnéd, ha a melletted lévő asztalnál a fenti társadalmi témákat elemezné egy heves nőszemély. De a következő téma sem lehetett szimpatikusabb, mert Hobbit aktuális élethelyzetére derült fény, én pedig megpróbáltam szétcincálni azt a jószándék kénköves lehelletének kíséretében. Hobbit ugyanis "megmentő" típus (saját szavai!), és most éppen egy egymással kommunikálni nem hajlandó válófélben lévő baráti pár között próbál közvetíteni. Ahelyett, hogy a saját életével törődne. Próbáltam megértetni vele, mennyire méltányolom eme emberbaráti erőfeszítését, de közben saját élettapasztalatomra támaszkodva arra is felhívtam a figyelmét, hogy nem feltétlenül szerencsés dolog belekotyogni mások karmájába, mert 1. joguk van a saját szemetükhöz 2. mintha ez a helyzet az ő tanulási feladatuk lenne 3. a végén mindenért Hobbitot fogják okolni. Ezt a három pontot cifráztam unásig. (Miről is szólt az én tavalyi évem?) Úgy éreztem, megtaláltuk azt a kapcsolódási pontot, amiért találkoztunk, segíthettem neki (ez egy egó-szagú túlzás...).
Asszót asszóért, mint tudjuk, úgyhogy Hobbit is felgyűrte ingujját, és elősorolta, mi a baja velem: hogy egyáltalán nem úgy viselkedem, mint szombaton. Elmondtam, hogy csak biztosan nem szeretném hiú ábrándokba kergetni. Amit én ezért kaptam! Hát, nagyjából az igazságot. Megérthettem, miért siklott eddig minden ismeretségem félre: Hobbit nem az egyetlen, aki érzékelte ezt az ellentmondásos viselkedést, viszont ő volt az első, aki ezt olyan nyelven tolmácsolta nekem, hogy én is megérthettem. Nagyjából arról szól az egész, hogy szombaton igazi nő tudtam lenni, energia-szinten is - a kellemesen kavargó női energiákra figyelt fel. Ezek azok az energiák, amikre a férfiak vágynak, mert ettől érzik magukat férfinak (értitek? Te legyél magadtól nő, ők meg kényelmesen megvárják, hogy kihozd belőlük az alfahímet...) Viszont most mintha lekorlátoztam volna a női energiáimat, falakat húztam fel, és ez a túlintellektualizált férfias védekezés taszító. Én legyek olyan, mint egy virág: válogatás nélkül illatozzam mindenkinek, ne akarjam eldönteni, hogy kinek adok, kinek nem...Ha aztán valamit nem szeretnék, akkor se férfiasan fejezzem ki magam, hanem kedvesen, nőiesen. Mert így olyan férfibarátokra is szert lehet tenni, akik szex nélkül is segítenek. Mondtam neki, hogy ez oké, de megfigyeléseim szerint a férfiak nem értenek az udvarias szóból (ő sem értett). De azt hiszem, ekkor már más terveket forgatott a fejében. Mint gyakorló személyiségfejlesztő, egy gyakorlatot javasolt. A kezébe kellett tennem a kezemet, és ellazítani, hogy áramoljanak az energiák közöttünk. Én egy reikin edzett, gyógyítóhoz szokott valaki vagyok, most mégis kényelmetlenül feszengtem. Rossz sejtéseim voltak, de azért végigcsináltam a dolgot.
Mikor az energiák szerinte "kellemesen" folytak már, rátért a lényegre: a párkapcsolatra. Kérdezgetett, én válaszoltam, majd én kérdezgettem. Volt valami 3 és fél éves kapcsolata. Rákérdeztem, miért nem vette feleségül. Azt hiszitek, tudott rá értelmes választ adni? Azt mondta, hogy ő megmentő típus, a lány éppen fél családját veszítette el, aztán a vállakozása indítása miatt elromlott a kapcsolat.
Mindenesetre alaposan kikérdeztem a férfiak lelkivilágáról, úgy éreztem, muszáj kihasználnom az alkalmat, hogy nem nőtársaim "tuti" elméleteire kell hagyatkoznom. Érdekes dolgokat mondott. Elsősorban az érdekelt, normális dolog-e, ha valaki egy ilyen lakatoláson több nő számát is beszerzi. Tudtam ugyan, hogy a fickók a nagy számok törvényében hisznek, de a válasz elég érdekes lett: abszolút normális. Hobbit maga is 3 számot gyűjtött be. A férfiak rettenetesen stresszelnek ilyen helyzetekben - nagyon rosszul tűrik a visszautasítást. Ezért olyanok, mint a házalóügynökök: sok helyen bepróbálkoznak, hátha nem utasítják őket vissza. Persze ilyesmiről olvastam már; csak éppen sosem lehet tudni, hogy a női újságok állítólagos férfi szerzői ténylegesen férfiak-e?! Persze engem, mint nőt, arra szocializáltak, hogy ne hívjam fel a férfiakat, mert azt csak a vakarcsok meg a csimpaszkodók teszik meg. Tehát, ha mégis rákényszerítettem magam, akkor én azért stresszeltem, mert nő voltam, nem a szerepem szerint játszottam. Fel sem foghattam, egy férfinek ez miért gond, hiszem amúgy is ez a feladata?!
Ezen kívül azt is közölte, hogy hívjam fel ezt az Árpi gyereket; semmit sem veszíthetek vele. Ha nem hívom, nagy valószínűséggel nem látom soha, ha hívom, talán adunk egymásnak egy második esélyt, mert feltétlenül fontos egymás kétszeri megtekintgetése. A lányok azon része nem marad pártában, aki valami fortélyos ürüggyel kezébe veszi az irányítást. Nagyon fontos persze az is, hogy mindig indirektek legyünk, egy nő nem lehet ugyanis direkt. És egy szokásos tanács: hitesd vele el azt, hogy...(tetszés szerint kitölthető rész).
Ezután ismét kézmegragadás következett. Próbálta megkérdezni, hogy és miközöttünk?...Nem, nem, nem!!! De miért ilyen lelombozóan mondom? Mondjam azt, hogy "Hobbit, te egy nagyon aranyos srác vagy, de...". (Ez az a duma, ami ugye nem szokott elegendő lenni.) Elmondtam neki, hogy a vonzalom olyan, ami vagy van, vagy nincs - és ha nincs, nem lehet, nem tudom pótolni. Én egyszerűen nem az a típusú nő vagyok, aki kisebb-nagyobb önrábeszélésekkel meg tudja magát győzni és ágyba bújik olyanokkal, akik nem vonzzák. Azért még párszor próbálkozott. És ami a legkellemetlenebb volt: éreztem, hogy bemozdul a szívcsakrám. Nem fájt, de megkértem, hogy ezt most hagyjuk abban. Olyan érzésem volt, mintha a személyes kontaktussal energetikailag akarna befolyásolni. És ez taszított.
Nem feltétlenül fogunk mi találkozni a jövőben. Nem tervezem. Úgy érzem, megkaptam azt az információt, amire most szükségem volt. És ezt még az álmaim is alátámasztották: mostanában sokat álmodtam ikrekkel - és mindig eltérő neműek voltak. Nem tudtam hova tenni ezt, míg rá nem jöttem: a bennem lévő női és férfienergiákra hívták fel a figyelmemet. Ki kell egyensúlyoznom.
Hobbit meglátásai sokkoltak, mert egy mások előtt rejtett vonásomat fedte fel: arra a tulajdonságomra, hogy falakat emelek, ha védekezem, és férfiasan reagálok, mert így egyszerűbb. A női energiáimat azonban, akármilyen hatalmasak legyenek is, nem tudom kontrollálni; mintha nem én rendelkeznék fölöttük. Mintha valami terra incognita lenne a bennem élő asszony. Tudom, mennyire fáj, hogy eddig nem találtam olyan partnert, aki elfogadna olyannak, amilyen vagyok - hogy van, amikor simulékonyabb, bújósabb, de van, amikor intellektuális, vagy impulzív. És most már sokkal kevésbé kategorikus.
És azt is tudtam, hogy valamit kezdenem kell a női energiákkal. Aztán beugrott egy könyv, ami a bennünk élő istennőkről szól - lehet, hogy nem is férfiasan reagálok, csak úgy, mint a harcias női archetípus? Elmentem a könyvesboltba, és szépen megvettem a megfelelő szakirodalmat. Első lépésnek nem is rossz.

Ez nagyon sokat segített. Ezen már én is rengeteget gondolkodtam: a bennem élő nőn és férfin, a falhúzáson, a védekezésen...
VálaszTörlés